Jelenések

Keresés

Ugrás a tartalomhoz

B. Madarász Éva

ÉLET A HALÁL UTÁN > mennylátomások

A MENNYORSZÁG LÁTÁSA
/B. Madarász Éva a nagyfalui látnok látomásában/




- Most a Mennyországba megyünk, - szólt a Vezetőm.

Fogta a kezemet, és már száguldottunk is mind magasabbra a Mennyország felé. Csodálatos utazás után érkeztünk el egy olyan helyre, ahol minden a szivárvány színében ragyogott. Amit itt láttam, annak csak egy pici töredékét tudom leírni itt, most.
Nincs olyan szó, ami ki tudná fejezni azt, milyen a Mennyország. Megpróbálom hasonlatokkal kifejezni és érzékeltetni, mit is láttam és éreztem ott.
Beléptünk egy olyan helyre, ahol minden átlátszó volt. Mintha valami színes felhők szálltak volna ide-oda előttünk. Ott minden szeretetből van. Érezni lehet, hogy mindenki szeret téged és te is szeretsz mindenkit.
A szeretetet egy magasabb szinten élik itt meg.
Még több szint is van, ami egészen az Atyáig ér. Minél közelebb kerülnek az Atyához, annál tökéletesebbek a lelkek a szeretetben.
Én az első szinten voltam, - talán így fogalmazódik ez meg bennem. Angyalokat láttam a távolban, énrám néztek és a nézésük csodálatos volt. Ragyogtak a szeretettől. Az egyik angyal közelebb jött hozzám mosolyogva. Szép volt és fiatal. Sugárzott belőle a szeretet. Vezetőm azt mondta:


"Ő a te Őrzőangyalod."

Nagyon boldog voltam. Meg akartam ölelni őt, de nem tudtam, mert nekem ez nem volt lehetséges. Ö mosolygott amikor látta, mit szeretnék tenni. Én azért nem tudtam megölelni az Őrzőangyalomat, mert még akkor nem kaptam meg a végleges szellemi testet, amit majd a halálunk után érdemelünk ki.
Jó volt érezni és tudni, hogy van Valaki, aki a szellemvilághoz tartozik, s a földön az a feladata, hogy sugallataival és óvásaival védelmezzen és tanítson minket, a szeretet cselekedeteinek a gyakorlására, hogy az Égbe jussunk.

Akik a Mennyországban vannak, Isten boldogító jelenlétét élvezik. Leírhatatlan öröm és boldogság van ott. Gondok, bajok és betegség nélkül, örök fiatalon élnek ott a lelkek.

Ez az érzés járja át a Mennyország összes lakóját, és ez soha nem ér véget. Örökké tart ez a boldogság Isten jelenlétében.
Nagyon jól éreztem ott magam. De Vezetőm közölte velem, hogy nekem vissza kell mennem a földre. Feladatot kaptam, amit el kell végeznem. El kell mondanom másoknak is, amit itt láttam és tapasztaltam.
De én nem akartam visszajönni a földre. Közöltem Vezetőmmel, hogy itt akarok maradni.
Akkor ő megmutatta nekem, mi lenne azokkal, akiket Isten reám bízott a földön, ha én nem térnék vissza. Ezt látva azonnal elvállaltam, hogy visszatérek. Megértettem, hogy a földön a legtöbb amit tehetünk, hogy szeretetre tanítsunk mindenkit, és mi is aszerint éljünk másokkal.

Halálunk után annak alapján leszünk megítélve, hogy mennyi bennünk a szeretet. Mit tettünk szeretetből, Isten dicsőségére - de nem a miénkre!

A Mennyben nincs hamisság, minden átlátható, még a szellemi testünk is, amit halálunk után kapunk.
Ha a földön jól éljük meg és felajánljuk Istennek a szenvedéseinket és a megaláztatásainkat, - érdemeket szerzünk a Mennyben. Ha kérjük Isten segítségét a nehézségek elviselésében, már itt a földön átszellemülhetünk, - átlátszóvá válhatunk - akkor halálunk után tisztítótűz nélkül mehetünk a Mennybe.
Nagyon meg voltam hatódva ezek után, és már vágytam visszajönni a földre, hogy gyakorlatba tegyem mindazt, amit itt tanultam.
Egy rövid búcsú után, - ami nagyon fájó volt, mert nehéz volt otthagyni a Mennyet, - Vezetőm intett és már száguldottunk is haza, oda ahonnan elindultunk.
Már ott is találtam magam a szobában, és visszatértem a földön hagyott testembe.


Az Úr Jézus leélt egy életet közöttünk, azért, hogy megmutassa nekünk, úgy kell élnünk mint Ö, hogy Isten országába jussunk. Kérjük Őrangyalaink védelmét, hogy sugallataikkal segítsenek nekünk és tanítsanak bennünket. Nagyon jó volt megtudni azt, hogy mindennek van értelme amit itt a földön cselekszünk. Így majd odaát elnyerhetjük vagy a dicséretet, vagy a büntetést.
Ha az emberek tudatában lennének mi vár rájuk a haláluk után, még a pici vétkeket is elkerülnék, hogy ne kelljen a tisztítótűzbe menni, hanem egyenesen a Mennybe jussanak. Ezt csak itt a földön lehet kiérdemelni a kegyelem által. Élő hitre van szükségünk, hogy ilyen szintre jussunk. Kérni kell a hit kegyelmét Istentől, hogy megértsük, mit kell tennünk. Reggel, amikor fölkeltem és dolgozni mentem a munkahelyemre, éreztem, hogy sugárzom magamból azt a szeretetet, ami a Mennyben átjárt. Mindenkit szerettem volna megölelni, hogy kapjon abból a természetfölötti szeretetből, amelyben ott részesültem.


Az egyik rokonomnak üzenetet hoztam az Égből. Ö nem hitt Isten szeretetében. Megfogadta a tanácsomat, és megkapta a hit kegyelmét Istentől. Megváltozott az egész élete, nagy segítségemre volt.
Amikor elmagyaráztam neki hol jártam, nagyon elcsodálkozott. De látta rajtam azt a nagy örömöt, boldogságot, - így megértette, hogy igaz minden amit mondok, jó példájával törekedett arra, hogy segítsen másokon.


IRODALOM: Örömöm titka. B.M. Éva misztikus élete. Első kötet. Convex Kiadó. Nagyvárad. 2003.


Vissza a tartalomhoz | Vissza a Fő menübe