Jelenések

Keresés

Ugrás a tartalomhoz

bataivostya

JELENÉSEK ÉS ÜZENETEK > jelüznet

Báta a Szent Vér búcsújáróhelye
/Tolna megyében, a Pécsi egyházmegye területén lévő kegyhely/


Báta Szent Vér búcsújáróhelye


Tolna megyében, a volt szekszárdi járásban található kegyhely. Vasúton is, közúton is megközelíthető. Vasúton a Pécs és Bátaszék közötti vonalon található. A pécsi egyházmegyében van a község és kegyhelye. Nem máriás zarándokhely, hanem a Szentvér ősi kegyhelye. Tolna megye egykori virágzó bencés apátsága volt itt valamikor. A Szent László által alapított apátság (1092) múltja sajnos ma már csak a legendák és mondák homályába vész. A Thuróczi-krónikában azonban már annyi olvasható róla, hogy Gara János 1425-ben fogságából szabadulva súlyos bilincseit a bátai monostor templomába vitte Jézus isteni vérének tiszteletére.




IV. Jenő pápa 1434-ben Bátát Zsigmond király kérésére búcsújáróhellyé nyilvánította, és Ranzánusznak, a nápolyi király követének Mátyás udvarában írt könyve az ország egyik nevezetességének mondja Bátát. Ezek szerint kitűnik, hogy Bátán egy szentostya töredéket őriznek, amelyből valamikor vér csordult. Ezt az ereklyét Úr napja ünnepén oltárra helyezik, és e csodálatos ereklyéhez "megszámlálhatatlan" sokaság zarándokol. Kapisztrán Szent János szentté avatási aktái csodás gyógyulásokról is tesznek említést, "Krisztus vérző teste előtt". Báta arról is nevezetes, hogy Hunyadi János itt verte le Gara nevű ellenfelét, és ennek jutalmaként Ulászló király erdélyi vajdává és Nándorfehérvár kapitányává nevezte ki. A bátai apátság adományozói közé tartoztak: Hunyadi János, Szilágyi Erzsébet, Hunyadi Mátyás, valamint Kanizsai Dorottya, Kinizsi Pál özvegye. 1526-ban II. Lajos az ország elszánt vezetőivel együtt a bátai kegytemplomban járult szentségekhez, és a Szentvér áldását fogadva indult a végzetes csatába. 1539-ben a bécsi pápai követ jelentése szerint Báta a törökök prédájává vált. A Szentvér ereklyéje ekkor eltűnt.
1939-ben a romok fölé neoromán stílusú templomot építettek. A Szentvér búcsúját minden évben megülik.




Forrás: Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom: Búcsújárók könyve Novitas b. Kft. Balassagyarmat, 1991. 35.old.


Vissza a tartalomhoz | Vissza a Fő menübe