Jelenések

Keresés

Ugrás a tartalomhoz

eugenia1

JELENÉSEK ÉS ÜZENETEK > jelüznet

A MENNYEI ATYA ÜZENETE


1. Füzet


1932. július 1. Jézus Szent Vérének ünnepe


Elérkezett végre a Mennyei Atya ígéretének örökre áldott napja. Ma fejeződnek be az előkészületek hosszú napjai, és közel nagyon közel érzem magam Atyám és minden ember Atyjának eljöveteléhez. Néhány perc imádkozás után, lelki örömökben részesültem. Erős vágy töltött el, hogy lássam és halljam őt!
Szeretettől égő szívem megnyílt, és úgy éreztem, eddig még senki iránt sem voltam ilyen bizalommal. Atyámra gondolva gyermeki hála és ujjongó öröm töltött el. Majd éneklést hallottam. Angyalok jöttek és bejelentették a Mennyei Atya boldogító érkezését! Énekük annyira szép volt, hogy elhatároztam, leírom azokat, mihelyt csak lehetséges. Majd egy pillanatig csönd lett és megjelent előttem angyalokkal együtt a választottak kíséretében mennyei Atyánk, teremtő Istenünk.
Arccal a földre borulva, semmiségem tudatában elmerülve a Magnifikátot imádkoztam. Rögtön ezután a Mennyei Atya azt mondta nekem, üljek le Vele, hogy leírhassam azt, amit elhatározása szerint az embereknek mondani akar. Az Őt kísérő mennyei udvar eltűnt. Csak az Atya maradt velem, és mielőtt leült volna, ezt mondta nekem:

"Már mondtam neked, s most megismétlem: nem ajándékozhatom nektek még egyszer szeretett Szent Fiamat, hogy általa újból bizonyítsam az emberek iránti szeretetemet. Most azért jövök közétek, mert szeretlek titeket, és hogy ezt a végtelen szeretetet megismerjétek, ezért hasonlóvá teszem magamat hozzátok, és magamra veszem szegénységeteket.
Nézd leteszem koronámat és minden dicsőségemet, hogy emberi külsőt vegyek föl."

Miután felvette az egyszerű ember külsejét, lábaihoz tette koronáját dicsőségével együtt és a földgömböt bal kezével tartva Szívéhez szorította azt, majd pedig mellém ült.
Ékezéséről. jóságos megjelenéséről és szeretetéről alig tudok beszélni, Tudatlanságomban nem találok szavakat arra, amit megértetett és megéreztetett velem.
Majd így kezdett beszélni a Mennyei Atya:

"Béke és üdvösség e háznak és az egész világnak! Hatalmam, szeretetem és Szentlelkem érintse meg az emberek szívét, hogy az egész emberiség az Üdvösség útjára térjen, és Atyjához jöjjön, aki keresi gyermekeit, hogy szerethesse és megmenthesse őket!
Földi helytartóm, XI. Piusz pápa ismerje fel, hogy napjaitok az üdvösség és az áldás napjai. Ne mulassza el az alkalmat felhívni gyermekeim figyelmét Mennyei Atyjukra, aki azért jön, hogy jót tegyen velük ebben az életben, és előkészítse örök boldogságukat./9/
Ezt a napot választottam, hogy megkezdjem e szeretetművemet az emberek között, mivel ez Fiam, Jézus Szent Vérének ünnepe. A Szent Vérbe szándékozom meríteni művemet, hogy bő termést hozzon az egész emberiség számára."


Jövetelem célja


1. Azért jövök, hogy elűzzem azt a túlzott félelmet, amellyel teremtményeim irántam viseltetnek, és hogy megértessem velük: abban lelem örömömet, hogy gyermekeim - vagyis az egész mostani és eljövendő emberiség - megismerjen és szeressen Engem.

2. Reménységet jöttem hozni az embereknek és nemzeteknek. Hányan de hányan már régen elveszítették azt! Ez a reménység majd békében és biztonságban élteti őket, hogy üdvösségükön munkálkodjanak.

3. Azért jövök, hogy olyannak ismertessem meg magamat, amilyen a valóságban vagyok. Belém vetett bizalmukkal növekedjék együtt irántam való szeretetük, hiszen legfőbb gondom, hogy minden ember fölött úgy őrködjek, mintha ő volna egyetlen szeretett gyermekem.

A festőnek örömet okoz az általa festett kép szemlélése, így Én is örülök, ha az emberek - teremtésem remekművei - közé jöhetek. Az idő sürget. Szeretném, ha az emberek mielőbb megtudnák, hogy szeretem őket, és hogy a legnagyobb boldogságom abban áll, hogy együtt lehetek és beszélhetek velük, mint atya a gyermekeivel. Az örökkévalóság vagyok, és amikor egyedül éltem, már akkor gondoltam rá, hogy mindenhatóságomat arra használom fel, hogy hasonlatosságomra embereket teremtsek. De előbb került sor az anyagi világ teremtésére, hogy az emberek a megélhetésükhöz szükséges javakat megtalálják. Megtöltöttem a világot mindazzal, amiről tudtam, hogy az embereknek szükségük van rá.
Végül megteremtettem az embert! Nagy örömöm telt művemben. Az ember elkövette a bűnt, de éppen ezáltal tudtam bizonyítani végtelen jóságomat. Azért, hogy teremtményeim, az emberek között élhessek, az ószövetségben prófétákat választottam ki, nekik mondtam el kívánságaimat, fájdalmaimat és örömeimet, hogy azokat mindenkivel közöljék.
Minél inkább növekedett a rossz, jóságom annál inkább arra késztetett, hogy közöljem magamat az igaz lelkekkel, hogy továbbítsák rendelkezéseimet a törvényszegőkhöz. Ezért néha szigorúnak kellett lennem. Nem azért, hogy büntessem őket - mert ezzel csak fokoztam volna a rosszat -, hanem azért, hogy visszatartsam őket a bűntől. Ezáltal Atyjuk és Teremtőjük felé akartam irányítani /10/ őket, akit hálátlanságukban elfelejtettek, félreismertek és megvetettek. Később a gonoszság annyira elárasztotta az emberek szívét, hogy kénytelen voltam csapásokat küldeni a világra, hogy az ember a szenvedés által (javainak pusztulása, sőt életének elvesztése által is) megtisztuljon: ilyenek voltak a vízözön, Szodoma és Gomorra pusztulása és a háborúk...
Még a szenvedések és csapások közepette is a világban, az emberek között akartam maradni. Így a vízözön idején is Noé közelében maradtam, aki akkor az egyetlen igaz ember volt. Hasonlóképpen a többi katasztrófa idején is mindig találtam egy-egy igaz embert, aki mellett ott maradtam. Rajtuk keresztül az akkori idők emberei között maradtam. Ez mindig így történt.
A világ az emberiség iránti végtelen jóságom által gyakran megtisztult romlottságából. Akkor újból néhány lelket választottam ki, akikben különösen örömöm telt. Az ő jóvoltukból ismét örülhettem teremtményeimnek, az embereknek.

Megígértem az embernek a Megváltó eljövetelét. Mi mindent meg nem tettem jövetelének előkészítéséért, megmutatva szeretetemet az előképekben, akik Őt képviselték már évezredekkel jövetele előtt.
Mert ki is ez a Megváltó? Honnan jön? Mit tesz a Földön? Kit képvisel? A Megváltó: az Isten.
Kicsoda az Isten? Isten az Atya, a Fiú és a Szentlélek.
Honnan jön, vagyis kinek a megbízásából jön az emberek közé? Én bíztam meg Őt, az Ő Atyja: az Isten.
Kit képvisel majd a Földön? Engem, az Ő Atyját: az Istent.
Mit cselekszik majd a Földön? Megismertet és megszerettet az emberekkel Engem, az Atyát, az Istent.

Vajon nem ezeket mondta-e:

"Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell fáradoznom?" (Lk 2,49) "Nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött." (Jn 6,38)
"Mindent megad nektek az Atya, amit nevemben kértek Tőle." (Jn 15,16) "Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy..." (Mt 6,9)

Mivel azért jött, hogy az Atyát megismertesse az emberekkel és megdicsőítse, más helyen ezt mondja:

"Aki engem lát, látja az Atyát is." (Jn 14,9)
"Én az Atyában vagyok, s az Atya énbennem." (Jn 14, ll)
"Senki sem juthat el Atyámhoz, csak általam." (Jn 14,6) /11/

Látjátok, Ó emberek, hogy öröktől fogva egyetlen Óhajom van: az, hogy megismertessem és megszerettessem magamat az emberekkel, mert az a vágyam, hogy szüntelenül velük legyek. Kívánjátok-e hogy a most kifejezett vágyamnak hiteles bizonyítékát adjam?
Miért rendeltem volna el Mózesnek a frigysátor és a szövetség ládájának elkészítését, ha nem amiatt az égő vágy miatt, hogy teremtményeim, az emberek közé jöhessek lakni - mint atya, testvér és bizalmas barát? Ennek ellenére elfelejtettek Engem, és számtalan bűnükkel megsértettek. Hogy mindezek ellenére emlékezzenek Atyjukra, Istenükre és az Ő egyetlen vágyára hogy üdvözítse őket -, ezért adtam parancsaimat Mózesnek. Azokat megtartva felismerhették volna végtelenül jó Atyjukat, akinek legfőbb gondja jelen életük és örök üdvösségük.

Mindez mégis feledésbe merült, és az emberek tévedésbe és félelembe estek. Nehéznek találták a parancsok oly módon való megtartását, ahogyan azokat Mózesnek adtam. Más törvényeket kovácsoltak, bűnös életüknek megfelelőeket, hogy könnyebb legyen azokat megtartaniuk. Fokozatosan az irántam való túlzott félelmükben újra és újra elfelejtettek, sőt sértéseikkel is elhalmoztak.
Ennek ellenére gyermekeim iránti szeretetem egyáltalán nem szűnt meg. Minden alkalommal, amikor azt kellett tapasztalnom, hogy sem a pátriárkák, sem a próféták nem tudtak Engem az emberekkel megismertetni és megszerettetni, újra és újra elhatároztam, hogy magam, személyesen jövök el hozzájuk.
De mi mást kellett volna még tennem ahhoz, hogy az emberek között személyesen megjelenhessek? Nem volt más lehetőségem, mint hogy Én magam jöjjek el, istenségem második Személyében. Vajon akkor megismernek-e az emberek Engem? Vajon hallgatnak-e rám?
Számomra soha semmi nincs elrejtve, mindig előre látom a jövőt. E két kérdésre is előre tudtam tehát a választ:

"Nem vesznek majd tudomást jelenlétemről, bár egészen közel lesznek hozzám. Szent Fiamban bántalmazni fognak Engem, minden jó ellenére, amit tesz majd velük. Fiamban megrágalmaznak, sőt keresztre feszítenek, hogy megöljenek.
Vajon megszűnik-e emiatt irántuk való szeretetem? Nem! Soha. Mert gyermekeim, az emberek iránti szeretetem annál sokkal nagyobb." Sőt - és ezt most jól fontoljátok meg - annyira szeretlek benneteket, még saját magamnál is jobban, hogy egyszülött Fiamat sem kíméltem értetek./12/

Amit most mondok nektek, az annyira igaz, hogy még ha elegendő lett volna is teremtményeim egyikének áldozata, hogy Fiamhoz hasonlóan életével és halálával levezekelje a többi ember bűneit, haboztam volna ezt kívánni gyermekeimtől. Miért? Mert elárultam volna szeretetemet, ha egy más teremtményemet, akit szeretek, szenvedni hagytam volna ahelyett, hogy Én magam szenvedtem volna Fiamban. Sohasem akartam szenvedést okozni gyermekeimnek.
Ez tehát szeretetem története röviden, az emberek közé való jövetelemig Fiam személyében. A legtöbb ember ismeri ezeket az eseményeket, de nem ismeri fel a lényeget: azt, hogy mindezt a Szeretet rendelte el. Igen, a szeretet az, amire fel akarom hívni figyelmeteket.

Mostanára ez a szeretet feledésbe merült. Ezért szeretnélek emlékeztetni bennetek rá, hogy megtanuljatok Engem olyannak megismerni, amilyen valójában vagyok. Hogy ne féljetek úgy, mint a rabszolgák egy olyan Atyától, aki benneteket ennyire szeret. És látjátok, ebben a történetben még csak az első évszázad első napjainál tartunk, és azt folytatni szeretném egészen napjaitokig, a XX. századig.

Ó, mennyire elfelejtették atyai szeretetemet az emberek! Pedig milyen gyöngéden szeretlek benneteket! Egyszülött Fiamban, vagyis megtestesült istenségemben még mi mindent meg nem tettem értetek? Emberi természetében az istenség van rejtve, kicsiny, szegény és megalázott. Fiam, Jézus áldozatos, munkás életet folytatott, s Én Őbenne mindent Vele együtt tettem. Meghallgattam imáit, hogy az embernek kijelölt útja legyen, hogy mindig igazságban járhasson, s hogy a biztos célhoz, Hozzám megérkezhessen.

Én teljesen meg tudom érteni gyermekeim gyengeségét. Ezért kértem Fiamat, hogy adja meg számotokra azokat az eszközöket, amelyek gyengeségetekben segítségetekre lehetnek. Ezen eszközök által megtisztulhattok bűneitektől, hogy ismét szeretetembe fogadhassalak benneteket. Ezek elsősorban a szentségek, és az a végtelenül értékes eszköz, amellyel - bukásaitok ellenére is - meg akarlak menteni benneteket: a kereszt Fiam Szent Vérével, amely minden pillanatban rátok hull, amikor megtisztulásra vágytok: akár a bűnbánat szentsége által, akár a szentmise-áldozat által.
Kedves gyermekeim, már közel két évezrede halmozlak el benneteket ezekkel a javakkal és különleges kegyelmekkel, azonban sajnos nem túl sok eredménnyel. /13/

Hány teremtményem, akit bár Fiam által szeretetembe fogadtam vetette bele magát az örök sötétségbe! Nem ismerték fel végtelen jóságomat nem tudták, hogy mennyire szeretem őket.

Oly nagyon szeretlek benneteket!
/Ez a kijelentés nagyon kedves volt Eugénia nővér számára, és gyakran ismételte./

Legalább ti, akik tudjátok, hogy Én magam jövök el, hogy beszéljek, s megismerjétek szeretetemet, saját magatok iránti szánalomból nektek magatokat az örök kárhozatba. Hiszen Atyátok vagyok!

Lehetséges volna-e, hogy ha Atyátoknak hívtok és szerettek Engem, hagynálak benneteket elveszni? Nem, soha! Ne higgyétek ezt! Én valóban az Atya vagyok! Ismerem teremtményeim gyengeségét. Jöjjetek, jöjjetek Hozzám bizalommal és szeretettel! Ha megbánjátok bűneiteket, megbocsátok nektek

Bármilyen visszataszítóak is bűneitek, bizalmatok és szeretetetek elfeledteti Velem azokat, és nem foglak benneteket elítélni. Igazságos vagyok, de a szeretet mindent megbocsát. Ezért szeressetek, tiszteljetek Engem, hogy ne kerüljetek ítélet alá, hogy irgalmas lehessek hozzátok. Ne kételkedjetek! Ha nem volnék ilyen irgalmas, már régen elpusztítottam volna e bűnös világot. Ehelyett ti vagytok rá a tanúim, mégis mily sok kegyelemmel és jótéteménnyel támogatlak benneteket minden pillanatban. Ebből arra következtethettek, hogy olyan Atya vagyok, akinek szeretete minden más apa szeretetét, gondviselését felülmúlja, s aki sohasem szűnik meg szeretni titeket, feltéve ha azt ti is akarjátok.
Kétféle módon közeledek felétek: a kereszt és az Oltáriszentség által.

A kereszt az a számomra is fájdalmas út, amely révén közétek jöhettem, mert ezzel váltottalak meg titeket Fiam által. És számotokra is a kereszt az az út amelyen felemelkedhettek Szent Fiamhoz, és Tőle egészen Hozzám. Kereszt nélkül soha nem juthattok előre, mert az ember a bűnnel magára vonta az Istentől való elszakadás büntetését.
Az Oltáriszentségben köztetek lakom, mint egy apa a családjában. Azért bíztam meg Fiamat, hogy alapítsa meg az Oltáriszentséget, hogy minden tabernákulum kegyelmeim, és végtelen szeretetem kincstára legyen, hogy az embereknek - minden gyermekemnek - kioszthassam azokat.

Mindig a kereszt és az Oltáriszentség által részesültök isteni erőmből és végtelen irgalmamból. /14/

Miután rávilágítottam nektek, hogy Fiam, Jézus képvisel Engem az emberek között, és hogy őáltala mindig köztetek maradok, még arra is fel akarom hívni a figyelmeteket, hogy Szentlelkem által is közétek jövök.
Istenségem e harmadik személyének műve a legnagyobb csöndben megy végbe, úgyhogy gyakran az emberek észre sem veszik. Általa mégis megtudom tenni azt, hogy ne csak a tabernákulumban maradjak, hanem mindazoknak a lelkében is, akik a kegyelem állapotában vannak. Szívetekben akarom felállítani trónomat, hogy mindig bennetek lakjak, mint szerető Atyátok, aki Óv és támogat titeket. Senki sem értheti meg azt az örömet, amit akkor érzek, amikor egy lélekkel kettesben lehetek.

Mindeddig még senki sem értette meg teljesen istenatyai Szívemnek végtelen vágyát, hogy minden ember - igazak és bűnösök - megismerjenek, szeressenek és tiszteljenek. Pedig csak ezt a hármas hódolatot szeretném az emberektől megkapni ahhoz, hogy mindig irgalmas és jóságos lehessek, még a legnagyobb bűnösökhöz is.

Mi mindent meg nem tettem népemért, Ádámtól egészen Szent Józsefig (Jézus nevelőapjáig), és Józseftől mind a mai napig azért, hogy ez ember megadhassa Nekem azt a tiszteletet, amely Engem - mint Atyját, Teremtőjét és megmentőjét - megillet. Ennek ellenére e különleges tiszteletet, amelyet annyira óhajtottam és óhajtok, még nem adták meg Nekem.
A Kivonulás könyvében olvashatjátok, hogy Istennek sajátos tisztelettel kell hódolni. Főleg Dávid király zsoltárai tartalmazzák ezt a tanítást. Azokban a parancsokban, amelyeket Én magam adtam Mózesnek, első helyre tettem:


"Szeresd Uradat, Istenedet szíved, lelked mélyéből, s minden erőddel!" (Mtörv 6,5)


Nos, valakit szeretni és tisztelni - ez a kettő mindig együtt jár. Minthogy annyi jótéteménnyel halmozlak el benneteket, egészen sajátos módon tisztelnetek kell Engem. Úgy adtam nektek életet, hogy hasonlatosságomra teremtettelek meg benneteket. Szívetek tehát éppoly érzékeny, mint az enyém, az enyém pedig olyan, mint a tiétek.

Mit meg nem tennétek azért a felebarátotokért, aki valami kis szívességet tesz nektek, hogy azzal örömet szerezzen nektek. A legérzéketlenebb ember is hálát érezne szívében e személy iránt. Egyik-másik ember ilyen esetben még azt is keresné, hogy mi okozna a másiknak még nagyobb örömet, hogy szolgálatát viszonozza. Nos, Én sokkal hálásabb leszek nektek - biztosítva számotokra /15/ az Örök életet -, ha ti azt a kis szívességet megteszitek, hogy úgy tiszteltek, ahogyan azt elvárom tőletek.

Elismerem, hogy Szent Fiam által sokan ismernek Engem, és hogy vannak olyanok is, akik fel tudnak emelkedni Fiam által Hozzám. De ők nagyon kevesen vannak. Ne gondoljátok azonban azt, hogy Fiamat tisztelve nem, tiszteltek Engem. Biztosítalak arról titeket, hogy így Engem is tiszteltek, mivel Én Fiamban élek. Tehát mindaz, ami az Ő dicsősége, az az Enyém is.

De látni szeretném, hogy az ember Atyja és Teremtője előtt külön tisztelettel, áhítattal is hódol. Minél jobban tiszteltek Engem, annál jobban tisztelitek Szent Fiamat. Hiszen akaratom szerint ő lett a megtestesült Ige, aki azért jött közétek, hogy megismertesse veletek azt, aki Őt küldte.

Ha valóban megismernétek Engem, akkor Engem is és szeretett Fiamat is jobban szeretnétek, mint ahogy eddig tettétek. Gondoljátok meg, hogy mily sok teremtményem van, akik a megváltás titka által gyermekeimmé lettek, még sincsenek azokon a "legelőkön" /Ezékiel 34,14/, amelyeket Fiam által minden ember számára kijelöltem, Hányan vannak még ismerőseitek között is, sőt az egész világon, akik nem ismerik Atyjukat, aki teremtette Őket, pedig létüket Én számon tartom. Ó mennyire szeretném megismertetni veletek magamat, mint mindenható Atyátokat, hogy jótéteményeim által végre az egész emberiség Hozzám találjon. Azt szeretném, hogy törvényeim szerint sokkal gyümölcsözőbben éljetek. Azt akarom, hogy menjetek el az emberekhez az Én nevemben, és beszéljetek nekik Rólam. Igen, adjátok tudtukra, hogy van egy Atyjuk, aki miután megteremtette őket, nekik akarja adni a tulajdonában levő kincseket. Mindenekelőtt azt mondjátok meg nekik, hogy gondolok rájuk, szeretem őket és meg akarom őket ajándékozni az örök boldogsággal.

Igen, megígérem nektek: az emberek így gyorsabban fognak megtérni. Higgyétek el Nekem, ha már az ősegyház idejétől kezdve külön hódolattal, áhítattal tiszteltek volna Engem, húsz évszázad elteltével már csak kevés olyan ember maradt volna, aki bálványimádásban, pogányságban és annyi hamis szektában élne. Így viszont az emberek csukott szemmel rohannak vesztükbe az Örök tűz mélységei felé. És látjátok, mennyi tennivaló maradt még! /16/

Eljött az Én órám! Kell, hogy az emberek megismerjenek, szeressenek és tiszteljenek, hogy miután megteremtettem őket, Atyjuk lehessek, megmentőjük és örök boldogságuk.
Eddig olyan dolgokról beszéltem nektek, amelyekről már tudtatok. Emlékeztetni akartalak titeket mindezekre, hogy egyre jobban megbizonyosodjatok arról, mily jóságos Atyátok vagyok. Nem pedig félelmetes, ahogyan azt gondoljátok. Sőt minden ma élő ember Atyja is vagyok, s azoké is, akiket még ezután fogok teremteni a világ végezetéig.

Értsétek meg: azt szeretném, hogy megismerjetek, szeressetek, és mindenek felett tiszteljetek. Arra vágyom, hogy minden ember hálásan elfogadja mindenki iránti végtelen jóságomat - főleg pedig a bűnösök, betegek, haldoklók, sőt minden ember iránti irgalmamat. Tudjátok meg, hogy csak egyetlen óhajom van: mindenkit szeretni, megajándékozni benneteket kegyelmeimmel, és bűnbánatotokra megbocsátani nektek. Nem igazságosságom szerint akarlak megítélni titeket, hanem irgalmazni szeretnék nektek. Így mindenki megmenekülhetne, és választottaim közé kerülhetne.

Most pedig egy ígéretet teszek nektek, amelynek hatása örökre megmarad. Ígéretem a következő:

Szólítsatok Atyátoknak, legyetek irántam bizalommal és szeretettel, s akkor mindent megkaptok Tőlem szeretetem és irgalmam által.

Lelki atyád vegye át mondatról mondatra mindazt, amit leírattam veled és majd azt is, amit ezután fogok még leíratni veled, de ne fűzzetek hozzá semmit. Akkor az emberek könnyebben meg fogják érteni üzeneteimet. Azt ismertetem, amiről azt akarom, hogy biztosan tudjátok.
Mindennap mondok majd neked egy keveset arról, hogy mit kívánok az emberektől, s örömeimről, bánataimról. Mindenekelőtt pedig meg fogom mutatni nektek végtelen jóságomat és együttérző szeretetem gyöngédségét.

Azt is kérem, hogy elöljáróid engedjék meg neked, hogy szabad perceidet Velem tölthesd, és hogy napi fél órát engesztelhess, vigasztalhass Engem. Így elérheted, hogy az emberek, gyermekeim készek legyenek az irántam való különös tisztelet terjesztéséért dolgozni. E tisztelet által növekszik majd bizalmatok Atyátok iránt, aki csak azt akarja, hogy szeressék gyermekei.
Azt kívánom, hogy ez a mű, amelyet az emberek között ki akarok bontakoztatni, a lehető leggyorsabban elterjedjen valamennyi nemzet körében. Azok, akik terjesztik majd, minél kevesebb meggondolatlanságot kövessenek el. Arra kérlek /17/ téged, hogy napjaidat minél nagyobb összeszedettségben töltsd el. Boldog leszel, ha csak keveset beszélsz a teremtményekkel, és még ha köztük leszel is, szíved mélyén Velem beszélgetsz és Rám figyelsz.
És még valamit kívánok tőled: minden alkalommal, amikor hozzád szólok, írd le. Általad minden emberhez kívánok szólni. Hiszen mindnyájatokat bensőségesebben szeretlek, mint az édesanya gyermekeit.
Az emberek teremtése óta egyetlen pillanatra sem hagytam magukra őket, hiszen Alkotójuk és Atyjuk vagyok. Szükségét érzem annak, hogy szeressem őket. Nem mintha rá lennék szorulva az emberre, de atyai és teremtői szeretetemből fakadóan szükségét érzem, hogy szeressem őt. Tehát az ember mellett élek, mindenütt vele vagyok, mindenben segítem, és minden szükségében gondom van rá. Látom szükségleteit, fájdalmait, minden óhaját, és legnagyobb örömöm, hogy segítsem és megmentsem őt.

Az emberek azt hiszik, hogy félelmetes Isten vagyok, aki az egész emberiséget a pokolba akarja taszítani. Mekkora meglepetés lesz sokak számára az idők végén, amikor annyi elveszettnek hitt embert fognak látni, amint az örök boldogságban örvendeznek majd a választottakkal együtt irgalmasságomnak köszönhetően.
Azt kívánom, hogy minden teremtményem meg legyen győződve arról, hogy olyan Atya vagyok, aki őrködik felettetek, és aki már itt a Földön előre meg szeretné ízleltetni veletek az örök boldogságot.

Egy anya sohasem felejti el azt a kis teremtményt, akit a világra hozott. Hát akkor vajon nem nagyobb dolog-e az Én részemről, hogy számon tartok minden teremtményt, akit a világba helyeztem?
Márpedig, ha az anya szereti azt a kis lényt, akit neki ajándékoztam, Én még nála is jobban szeretem, mert Én teremtettem. Ha néha még elő is fordul hogy egy anya kevésbé szereti gyermekét annak valamilyen hibája vagy fogyatékossága miatt, Én annál jobban fogom őt szeretni. Egy anya eljuthat odáig, hogy elfelejti, vagy csak ritkán gondol rá, főleg, ha koránál fogva a gyermek már kikerült felügyelete alól.

Én azonban sohasem fogom elfelejteni. Mindig szeretni fogom, s ha ő már nem is emlékszik rám, Atyjára és; Teremtőjére, Én akkor is emlékszem rá és szeretem őt. Már mondtam nektek, hogy már itt a Földön nektek akarom adni az Örök boldogságot. Ti viszont még nem igazán értettétek meg ezt. Magyarázata tehát a következő: ha szerettek Engem és bizalommal szólítotok Atyátoknak, már itt a Földön kezditek megismerni azt a szeretetet és bizalmat, amely teljes boldogságotokat /18/ képezi majd az örökkévalóságban. Ezért fogtok dicsőíteni a mennyben a szentek közösségében. Vajon nem előíze-e ez az örök boldogságnak?

Óhajtom tehát, hogy az ember gyakran gondoljon arra, hogy személyesen jelen vagyok ott, ahol ő van. S hogy egyáltalán élni sem tudna, ha nem lennék mindig vele. Hitetlensége ellenére is mindvégig mellette maradok.
Ó, mennyire óhajtom, hogy megvalósuljon ez a tervem, amelyet most közlök veletek. Mind a mai napig az ember valójában alig gondolt arra, hogy Istennek, az ő Atyjának megszerezze azt az örömet, amelyről most szólok majd nektek:

Nagy bizalmat várok el az emberektől irántam, Mennyei Atyjuk iránt. Szeretném, ha valóban családi kötelék s gyöngéd szeretet lenne köztem és köztetek. Ne éljetek vissza végtelen jóságommal.

Ismerem szükségleteiteket, szívetek minden vágyát. De mennyire hálás és boldog volnék, ha mindig Hozzám jönnétek, hogy bizalmasan közöljétek Velem szükségleteiteket. Legyetek irántam oly nagy bizalommal, mint egy gyermek az apja iránt. Hogy tagadhatnék meg tőletek bármit is - bármily csekély vagy nagy jelentőségű dolog legyen is az -, ha kéritek Tőlem? Még ha nem is láttok Engem, vajon nem tapasztaljátok-e az események által, amelyek bennetek végbemennek és körülöttetek történnek, hogy egészen közel vagyok hozzátok?
Mily érdemszerző lesz majd számotokra, hogy hittetek Bennem, anélkül hogy láttatok volna Engem.

Most, bár ti nem láttok Engem - ezen egyetlen személy kivételével, akinek ezt az üzenetet adom -, mégis személyesen jelen vagyok köztetek azáltal, hogy szólok hozzátok. Választottamban, akihez szólok, mindnyájatokat látom és mindenkihez szólok külön-külön és együttvéve, és úgy szeretlek benneteket, mintha ti is látnátok Engem.

Óhajtom tehát, hogy az emberek megismerjenek és érezzék, mily közel vagyok mindnyájukhoz. Emberek, ismerjétek fel, hogy az emberiség egyetlen reménysége szeretnék lenni! Talán nem vagyok-e az már most is? Remény nélkül elveszne az ember. De szükséges, hogy olyannak ismerjetek meg, amilyen vagyok. Akkor béke, bizalom, és szeretet hatol majd be szívetekbe, és élőkapcsolatba hoz benneteket Velem, az Atyával, Ég és Föld Urával.
Ne gondoljátok, hogy olyan félelmetes öregember vagyok, amilyennek az emberek képeiken és könyveikben ábrázolni szoktak. Nem, ez nem így van! Sem fiatalabb, sem idősebb nem vagyok Szent Fiamnál és Szentlelkemnél. /19/

Ezért azt szeretném, hogy mindenki - a kisgyermekektől az idősekig - családiasan Atyának szólítson Engem. Vagy "barátnak", mivel mint egy jó barát, mindig veletek vagyok. Sőt "testvérnek" is szólíthattok, hiszen hozzátok hasonlóvá teszem magamat, hogy ti Hozzám hasonlóvá váljatok. Mily nagy lenne örömöm, ha látnám a szülőket, hogy gyermekeiket arra tanítják, hogy Engem Atyának szólítsanak - minthogy valóban az vagyok. Mennyire szeretném látni, hogy ezekbe az ifjú lelkekbe bizalmat és gyermeki szeretetet öntenek irántam. Én mindent megtettem értetek. Ti, szülők! Nem tennétek meg ti is ezt értem?

Azt szeretném, ha minden családban otthon érezhetném magam. Akkor mindenki teljes biztonsággal mondhatná: "Van egy Atyánk, aki végtelenül jó és irgalmas, mérhetetlenül gazdag. Mindig gondol ránk, közel van hozzánk és figyel ránk. Ő tart fenn minket. Mindent megad nekünk, amire csak szükségünk van, ha kérjük Tőle." Éppen ezért vagyok itt, hogy kérhessétek Tőlem azt, amire szükségetek van. Ahogy Jézus tanította nektek. "kérjetek és adatik nektek!" Atyai jóságomban mindent megadok nektek, ami javatokra válik, ha bizalommal fordultok Hozzám. Akkor majd egyre jobban tudatosul bennetek, hogy szerető Atyátok vagyok, aki köztetek él.

Továbbá azt is kívánom, hogy a családok egy mindenki számára látható helyre tegyék majd azt a képet, melynek leírását később adom meg választott gyermekemnek. Ezzel azt szeretném elérni, hogy minden család különleges oltalmam alatt állhasson és bensőségesebben tisztelhessen. E kép előtt minden nap közölhetik majd Velem szükségleteiket, fáradozásaikat, gondjaikat, szenvedéseiket, vágyaikat, de örömeiket is. Hiszen egy apának mindenről tudnia kell, ami gyermekeivel kapcsolatos. Én tudom is, mivel ott vagyok, mégis szeretem, ha mindennel Hozzám fordultok. Mindig tudok alkalmazkodni körülményeitekhez. A kicsinyek közt kicsinnyé teszem magam. Felnőtté leszek a felnőtt emberekkel, az idősek között pedig hozzájuk válok hasonlóvá. Így mindenki megértheti, mit akarok neki mondani megszentelődéséért.

Arra, amit most mondtam, talán nem elég bizonyíték nektek Szent Fiam? Ő olyan kicsivé és gyöngévé tette magát, mint amilyenek ti vagytok. Vajon nem szeretetemet bizonyítja-e az is, hogy most szólok hozzátok? És hogy megérthessétek azt, amit mondani akarok, nem egy hozzátok hasonló szegény teremtményt választottam-e, aki által szólhatok hozzátok?

Látjátok, koronámat lábamhoz tettem, és a világot a Szívemre ölelem. Dicsőségemet a mennyben hagytam, mindenkinek mindene lettem: a szegények között szegény, a gazdagok között gazdag, a fiatalok között fiatal. Együttérző Atyaként védelmembe szeretném venni az ifjúságot. Oly sok rossz van a /20/ világban! Ezek a tapasztalatlan lelkek igen könnyen hagyják magukat elkápráztatni a bűn csábításaitól, és ez fokozatosan a teljes romlásba taszítja őket. Ó ti, akiknek ma különösen is szükségetek van valakire, aki óvja életeteket, jöjjetek Hozzám, hogy elkerülhessétek a rosszat! Igaz Atyátok vagyok, aki jobban szeret benneteket, mint ahogy a teremtmények közül bárki valaha is szerethet! Meneküljetek Hozzám, osszátok meg Velem gondolataitokat és vágyaitokat. Akkor megtapasztalhatjátok gyöngéd szeretetemet. Kegyelmeimmel foglak elhalmozni benneteket, és megáldom jövőtöket. Legyetek biztosak abban, hogy nem feledkezem meg rólatok tizenöt, huszonöt vagy harminc évvel azután sem, hogy megteremtettelek, bennetek. Jöjjetek, siessetek Hozzám! Nagy szükségetek van egy olyan szerető és végtelenül jó Atyára, amilyen Én vagyok.
Még sok más mondanivalóm is volna számotokra, most mégis mindenekelőtt választottaimhoz szólok: a papokhoz és a szerzetesekhez. Hozzátok szólok, kedves gyermekeim! Nagy terveim vannak veletek!


A szentatyának szóló üzenetem


Mindenekelőtt hozzád fordulok, szeretett fiam, hozzád, helytartómhoz, hogy e fontos művet kezedbe helyezzem. Művem csak a mai időkben fog beteljesedni, a gonosz által sugallt félelem miatt.

Ó, mennyire szeretném, ha megértenéd ennek fontosságát. Mily nagyon vágyom arra, hogy megértsd végtelen vágyamat, amelyet a jelen és a jövő emberisége iránt érzek!

Ha tudnád, mennyire óhajtom, hogy az emberek ismerjenek, szeressenek és külön áhítattal tiszteljenek! E vágy öröktől fogva Bennem él, de különösen az első ember megteremtése óta. Ezt az óhajomat többször kifejeztem már az embereknek, különösen az ószövetségben. De az ember ezt soha nem értette meg igazán. Jelenleg e nagy vágyam elfeledteti Velem múltatokat, csakhogy végre már valóra válhasson. Leereszkedem egyik legkisebb teremtményemhez, hogy egyszerűségében szólhassak hozzá. Rajta keresztül pedig minden emberhez szólok, anélkül hogy őbenne tudatosulna annak a műnek nagysága, melyet létre akarok hozni köztetek. Nem beszélhetek vele a teológia nyelvén, azzal nem sokra mennék, hiszen nem értené meg. Művemet az egyszerű és ártatlan lelkeken keresztül tudom kibontakoztatni. De most a te dolgod, hogy ezt a művet vizsgálatnak vesd alá, hogy mielőbb megvalósulhasson. /21/

Ahhoz, hogy megismerjenek, szeressenek és külön áhítattal tiszteljenek, nem kérek semmi rendkívülit csupán a következőket.

1. Egy napot, de legalább egy vasárnapot szenteljetek kizárólag az Én tiszteletemre, "az egész emberiség Atyja" tiszteletére. Erre az ünnepnapra saját szentmisét és külön imaórát kívánok. Nem nehéz ehhez a Szentírásban szövegrészeket találni. Ha ezt az áhítatot vasárnapra teszitek, úgy augusztus első vasárnapját választom, de jobban szeretném, ha az mindig augusztus 7. lenne.
2. Azt kívánom, hogy az egész papság igyekezzen ezt az áhítatot terjeszteni. Főleg pedig olyannak ismertessenek meg Engem papjaim az emberekkel, amilyen valójában vagyok: végtelenül szerető Atyjuk.
3. Azt is óhajtom, hogy papjaim buzgólkodása folytán jelen lehessek a kórházakban, műhelyekben és üzemekben, a laktanyákban és a tárgyalótermekben is, ahol a nemzetek miniszterei határozatokat hoznak. Végül is mindenhol, ahol teremtményeim élnek, jelen vannak, akár csak egyetlen egy is. Láthatatlan jelenlétemnek egy kép legyen az érzékelhető jele. Ez mutassa, hogy ott valóban jelen vagyok! Így az emberek minden tevékenységüket tudatosan Atyjuk jelenlétében folytathatnák. Hiszen Én is figyelemmel kísérem teremtményeimet, akiket megteremtésük után gyermekeimmé fogadtam. Így valamennyi gyermekem gyöngéden szerető atyai tekintetem előtt érezhetné magát. Azt szeretném, hogy érzékelhető módon, látható formában jelenítsenek meg.

4. Az év folyamán többször is végezzenek néhány áhítatgyakorlatot tiszteletemre papjaim és a hívek, anélkül hogy emiatt kötelességeiket elhanyagolnák. Papjaim félelem nélkül menjenek mindenhová, hogy elvigyék az emberekhez atyai szeretetem lángját. így megvilágosodnak majd a lelkek, nemcsak a hitetlenek, hanem sokan a szekták tagjai közül is, akik nem az igaz Egyházhoz tartoznak. Igen, azt akarom, hogy ezek az emberek is - akik éppúgy gyermekeim - lássák ezt a fényt maguk előtt ragyogni. Ismerjék meg az igazságot, hogy ahhoz igazodhassanak, és gyakorolják a keresztény erényeket!
5. Szeretném, ha különösen tisztelnének Engem az iskolákban, diákotthonokban, szemináriumokban és noviciátusokban. Azt kívánom, hogy valamennyien megismerjenek a legkisebbektől a legnagyobbakig, és úgy szeressenek, mint Atyjukat, Teremtőjüket és megmentőjüket. /22/


6. A papok nézzenek utána a Szentírásban annak, amit erről a tiszteletről mondtam. Ezt várom el az emberektől, de mind a mai napig nem vettek tudomást róla. Munkálkodjanak azon is, hogy kívánságom és akaratom minden hívőhöz, sőt valamennyi emberhez eljusson. Határozzák meg azt, hogy mi vonatkozik minden emberre, és mi az, ami a papoknak, szerzeteseknek és szerzetesnővéreknek szól. Ők, választottaim különös hódolattal tiszteljenek Engem, még jobban, mint ahogy azt a világiak teszik. Időre van szükség ahhoz, hogy valóra váljanak ezen óhajaim, amelyeket az emberiség számára most feltártam, és amelyeket veled közöltem. De egy napon majd elégedett leszek mindazokkal, akik buzgó imáikkal és nagylelkű áldozataikkal segítették művem megvalósulását, s megjutalmazom őket.
Megáldalak, szeretett fiam, és százszoros jutalmat adok neked mindazért, amit dicsőségemért teszel. Ámen."


Üzenetem a püspökhöz


Hozzád is szeretnék szólni, Alexandre fiam /Alexandre Caillot grenoblei püspök/, hogy kívánságaim megvalósuljanak a világban.
Jézus "kis palántájának" lelkivezetőjével együtt kell előmozdítanotok ezt az isteni művet, ezt a külön áhítatot, amelyet az emberektől elvárok. Fiaim, rátok bízom ezt a fontos művet és annak jövőjét.
Beszéljetek kitartóan arról, amit közöltem veletek, terjesszétek azt, hogy minden ember megismerhessen, szerethessen és tisztelhessen. Tegyetek meg mindent, amit elvárok tőletek! Teljesítsétek akaratomat és váltsátok valóra óhajomat! Mindazért, amit dicsőségemért tesztek, Én a kétszeresét teszem megszentelődésetekért és üdvösségetekért. Végül pedig a mennyben - és csakis a mennyben - látjátok majd meg azt a nagy jutalmat, amelyet nektek tartogatok és mindazoknak, akik ezért a célért munkálkodni fognak...

* * *


Az embert magamért teremtettem és teljesen jogos, hogy az embernek mindene legyek. Atyján és Teremtőjén kívül az ember nem fogja az igazi örömet megízlelni, mivel szívét csak a szeretetre teremtettem, az isten- és emberszeretetre.
Annyira szeretem teremtményeimet, hogy legnagyobb örömöm az, ha az emberek fiaival lehetek.

Dicsőségem a mennyben végtelenül nagy, de még ennél is nagyobb a dicsőségem, amikor gyermekeim között lehetek: a világon minden ember között. Teremtményeim, a ti mennyországotok a Paradicsomban van. A mennyben van számotokra előkészítve az a hely, ahol Engem színről-színre láthattok majd, és örök dicsőségemnek örvendezhettek. Az Én mennyországom viszont a Földön van, mindannyiotokkal, ó emberek. Igen, itt a Földön, a ti szívetekben keresem örömömet és boldogságomat. Szerezzétek hát meg ezt az örömet nekem, hogy szívetekbe fogadtok. Ez tulajdonképpen kötelességetek is Teremtőtök és Atyátok iránt, aki ezt megkívánja és elvárja tőletek.
Örömöm, hogy köztetek lehetek, nem kisebb, mint az az Öröm, amelyet akkor éreztem, amikor Szent Fiammal, Jézussal voltam földi élete során. Én küldtem Fiamat közétek. Ő Szentlelkem által fogant. Ő meg Én egyek vagyunk, vagyis általa Én is mindig veletek voltam. / A Szentháromság egységének kifejezése a Szentírásban: "Én az Atyában vagyok, s az Atya énbennem".(Jn 14,11)/

Teremtényeim, úgy szeretlek benneteket, mint Szent Fiamat, akivel egy vagyok. Nektek is ugyanazt mondom, mint amit Neki mondtam: "Szeretett gyermekeim vagytok, akikben kedvem telik." Éppen ezért örvendek annyira társaságtoknak és óhajtok mindig veletek maradni. Jelenlétem közöttetek olyan, mint a nap, amely beragyogja a világot. Ha mindig kész a szívetek befogadni Engem, egészen közel jövök és betérek hozzátok, megvilágosítalak benneteket s végtelen szeretetemmel felmelegítelek titeket.
Ami pedig benneteket illet, akik a bűn állapotában vagytok, vagy akik a hitigazságokat nem ismeritek: nem tudok betérni szívetekbe, de ennek ellenére közel leszek hozzátok, mert sohasem szűnök meg szólítani titeket. Meg akarlak hívni benneteket arra, hogy óhajtsátok elfogadni mindazokat a javakat, amelyeket nektek tartogatok. Akkor majd meglátjátok a világosságot és begyógyulnak a bűn okozta lelki sebeitek.

Olykor szánalommal tekintek rátok nyomorúságtok miatt. Máskor pedig szeretettel nézek rátok, arra késztetve benneteket, hogy engedjetek kegyelmem indításainak. Néha napokat, sőt éveket, évtizedeket is várok egyes lelkekre, hogy biztosíthassam számukra az örök boldogságot. Figyelmen kívül hagyják, hogy van valaki, aki szüntelenül vár rájuk, aki a nap minden pillanatában /24/ szólítja őket, s ez én vagyok, Istenük. Ennek ellenére nem fáradok bele a várakozásba, és örömmel maradok mellettetek, mindig annak reményében, hogy egy napon majd visszatértek Atyátokhoz és legalább némi bizonyítékát adjátok szereteteteknek, mielőtt meghaltok.

Példaként említek valakit, aki váratlanul fog meghalni: erre a lélekre egész élete során vártam, mint a tékozló fiúra. Minden jóval elhalmoztam, ő mégis egyszerűen elment s elfecsérelte mindazokat a javakat és ajándékokat, amelyeket szerető Atyjától ingyen kapott. Ráadásul még súlyosan meg is sértett Engem. Mégis visszavártam és mellette maradtam, újból és újból kegyelmeimben részesítettem. Egészséget adtam neki, munkáját megáldottam, miáltal az anyagi javakban sem volt soha hiánya - mindene megvolt. Újra és újra bizonyítottam neki gondviselő szeretetemet. Bőségben élt, a bűn élvezete azonban elkápráztatta, s a megrögzött bűnök miatt egész élete a tévedések sorozatává vált. De iránta való szeretetemet még ez sem tudta megingatni. Ugyanúgy utána mentem, mint az elveszett báránynak.
A visszautasítások ellenére, amelyekben részem volt, türelemmel vártam rá. Megelégedtem azzal hogy mellette élhettem, abban a reményben, hogy talán
majd egy napon felfigyel szeretetemre és visszatér Hozzám, Atyjához es megmentőjéhez.

Végül elérkezik majd utolsó napja: betegséget küldök rá, hogy összeszedhesse magát és visszatérhessen Hozzám, Atyjához. De az idő gyorsan telik és 74 év
eltelte után elérkezik szegény fiam utolsó órája. Akkor is mellette leszek, mint élete során mindig, még több jósággal szólok hozzá, mint valaha. Kegyelmeimmel hívom, sőt választottaimat is buzdítom hogy imádkozzanak érte, hogy kérjen bocsánatot, hiszen Én azt szeretettel kínálom fel neki... Ebben
a pillanatban, mielőtt kilehelné lelkét, megnyílik szeme, értelme megvilágosodik, felismeri tévedéseit és azt, hogy mily nagyon eltávolodott az
igazságtól, mennyire letért a Hozzám vezető útról. Magába száll, majd halk hangon - amit a körülállók közül már senki sem hall meg - azt mondja Nekem:

"Istenem, most látom, hogy milyen nagy volt irántam szereteted, és én mégis egész életemben folyton megbántottalak téged, sohasem gondoltam Rád, Atyámra és megmentőmre. Most már tudom, hogy Te látsz és szeretsz engem. Mindazért a rosszért, amit bennem találsz és amit most szégyenkezve beismerek, bocsánatodat kérem, mert szeretlek Atyám és megmentőm!"

Ebben a pillanatban meghalt. és most itt áll közvetlenül előttem. Atyai szeretettel ítélem meg, hiszen Atyámnak nevezett Engem, s megmenekült. Egy ideig még /25/
a tisztítóhelyen marad, majd az őrök boldogság részese lesz. És Én, aki élete során abban a reményben leltem örömömet, hogy bűnbánatáért megmenthetem őt, ezután még inkább örvendek majd az üdvözült lelkekkel együtt, hogy végül is megvalósulhatott óhajom, s az egész örökkévalóságon át Atyja lehetek.
A legnagyobb öröm számomra azoknak a szívében lakni, akik az igazság szerint élnek, a megszentelő kegyelem állapotában. Teljesen nekik ajándékozom magamat. Átadom nekik hatalmam erejét Szeretetem által már itt a Földön megízleltettem velük a mennyország örömét. /26/



2. Füzet






Vissza a tartalomhoz | Vissza a Fő menübe