Jelenések

Keresés

Ugrás a tartalomhoz

Mária élete - Emmerich A.

TANÚSÁGTÉTELEK > LÁTOMÁSOK


SZŰZ MÁRIA ÉLETE


Boldog Emmerich Anna Katalin látomása szerint




Mária születése

Amikor Mária megszületett, láttam Őt a mennyben a Szentháromság előtt az angyalok seregével kö­rülvéve. Ugyanekkor láttam a földön is Anna karján ülni és láttam a mennyei seregek örömét. Ekkor követség szállt a pokol tornácára, hogy az ottlevőknek megvigye az örömhírt. A bűnösökben nagy ijedtség és félelem támadt. Különösen Názáret vidékén láttam sok ördöngőst, akik Mária szüle­tésekor őrjöngeni kezdtek. Legjobban annak örültem, hogy láttam az öreg Simeont azon az estén, amikor Mária meg­született. Az ördögtől megszállottak kiáltozása ébresztette fel, akik a templomhegy egyik utcájában az ő felügyelete alatt voltak elszállásolva. Simeon felkelt, kiment és a nagy zaj okát tudakolta, mire az egyik legközelebb levő ördöngős iszonyúan felordítva a következőket üvöltötte:

- Nincs maradásunk, ki kell mennünk az emberekből, mert egy szűz született és annyi angyal jár a földön, akik bennünket gyötörnek!

A csillagászok is jeleket láttak, amikor a gyermek megszületett. Másnap reggel nagy tömeg járult Anna házához; a gyermeket mindegyikőjüknek megmutatták. Többen igen megilletődtek, és sok bűnös megtért. Nap-nap után valóságos zarándoklatok jöttek Mária megtekintésére. Ezért inkább a bölcsőben egy magaslatra helyezték, ahol mindenki láthatta. A gyermek a Mária nevet kapja. Nagy ünnepség volt Anna házában. Mindent gyönyörűen feldíszítettek. Körben alacsony asztalok álltak. Enue, Erzsébet testvére hozta karján Máriát és átadta Joachimnak. A papok az oltár előtt imádkoztak. Joachim átnyújtotta a gyermeket az első papnak, aki magasra emelte, majd elhelyezte a bölcsőben. Ezután ollót vett elő, végén kis üstököcskével. Mária hajából három helyütt levágott egy-egy fürtöt és beletéve az üstököcskébe, elégette. Ekkor olajat vett elő és megkente vele Mária öt érzékszervét, majd egy pergamenlapra felírta a Mária nevet és a gyermek keblére helyezte. Mikor ez megtörtént, Enue visszaadta a gyermeket édesanyjának, Annának. A szertartás végén a jelenlevők zsoltárokat énekeltek.



Mária fölajánlása

Mária három éves és három hónapos volt, amikor fogadalmat tett és a templomszüzek közé felvétetett. Három különböző színű ruhája volt. Mind ott feküdt az oltáron, azonkívül még szövet és posztó alkotta a gyermek kelengyéjét. Ezeket a rokonok ajándékozták. Az oltár előtt egy lépcsőn állt a trónszék. A papok mezítelen lábbal léptek a terembe. A szertartást csak hárman végezték. Az asszonyok kissé hátrább álltak, a kis leányok Mária körül foglaltak helyet. Az egyik pap elvette az oltárról a ruhákat, megmagyarázta jelentésüket, majd átnyújtotta őket Anna testvérének, aki felöltöztette a gyermeket. Fejére színes tollakból és selyemből készült koszorút tettek. A papok ezután kérdéseket intéztek a gyermekhez.

Ezután a második ruhát adták rá és kioktatták, hogyan kell étkezés közben viselkednie és a hozzá intézett kérdésekre felelnie.

Ebben az öltözetben ült Mária az ebédhez. Étkezés közben két pap között ült és előtte is egy pap helyezkedett el. Az asszonyok és a gyermekek az asztal végén ültek elkülönítve a férfiaktól. Mária igen keveset evett és gyermeki bölcsességgel válaszolt a papok hozzá intézett kérdéseire.



Bevonulás Jeruzsálembe

Láttam Annáékat, amint közeledtek Jeruzsálem felé, a Jozafát völgyén és Bethánián át. A halpiac mellett találkoztak Zakariás egyik nagybátyjával, aki elkalauzolta a zarándokokat szállásukra. A szálláson nagy ünnepi lakoma volt. Felnőttek, gyermekek mintegy százan vettek részt ezen. Mária a gyermekek által készített gyönyörű koszorúval jelent meg. Joachim hatalmas áldozata csodálkozást váltott ki a jelenlevők között. Ő pedig elmondotta, hogy ezt hálaképpen cselekszi Istennek, amiért kiemelte őt korábbi megszégyenítéséből. Volt idő ugyanis, amikor a papok visszautasították áldozati adományait.



ria bevonulása a templomba és áldozata

Mikor eljött az idő, Zakariás és a többiek bevonultak a templomba. Má­ria égszínkék ruhában volt, karján és nyakán díszes koszo­rúkkal. Kezében feldíszített szép gyertyatartót vitt. Körülötte ugyanolyan kisleányok mentek, mindegyikük kezében ott díszlett a gyertyatartó. Joachim előre ment a papokkal, hogy bemutassa az áldozatot. Amikor ezt meggyújtották, Mária a gyermekekkel és az asszonyokkal a nők előudvarába indult. Anna és Joachim Mária fejére tették kezüket. Elmondották a gyermek felajánlására fogadalmukat. A jelenlevő két levita az elhangzott szavakat feljegyezte, majd a szertartást végző pap levágott egy fürtöt Mária hajából és elégette. Ezek után barna fátyolt borított Mária fejére. Most Máriát a szentélyt elválasztó falhoz vezették.

Mária szíve fölött glóriát és a frigyszekrény titkát láttam. Körülötte fénysugarak vibráltak telis-tele jelképekkel. Bennük volt a lorettói litánia titokzatos képsorozata. Míg az égi jelenés tartott, Mária megnövekedett és szinte lebegni látszott. A szertartást végző pap beszédet intézett a hívekhez, hogy imádkozzanak bensőséggel, mert az Isten nagy dolgot fog művelni ezzel a gyermekkel. Aztán a fényesség egyre kisebb lett és Mária ismét régi nagyságában állt a templomban a papok között. Amikor kilépett a templomból, Joachim karjaiba vette és így szólt:

- Emlékezzél meg lelkemről ha az Úr előtt leszel. Ezután a szülők rövidesen visszatértek Bethoronba. Gyakran láttam, hogy Mária szent vágyakozással így szólt Hannához:

- Soká fog megszületni az ígért gyermek? Óh, csak láthassam..., csak megérjem a gyermek világrajöttét. Hanna ilyenkor így válaszolt:

- Én már olyan öreg vagyok, és oly régóta kell várnom a gyermekre! Te milyen fiatal vagy még! Mária gyakran sírt ilyenkor a Megváltó utáni nagy vágyakozásában.



Máriát eljegyzik szent Józsefnek

József hat testvére között a harmadik volt. Szülei Betlehem előtt egy nagy épületben laktak, ez az épület volt Dávid egykori szülőháza. József atyját Jákobnak hívták.

Az épület előtt nagy kert terült el, benne kúttal. A kútból faragott állati fejeken tört elő a víz.

Az épület földszintjén nem volt ablak, csak egy ajtó. Az emeleteken azonban sok kerek nyílás volt és legfelül tornyocskák díszítették a házat. A ház lapos tetejének közepéről is torony emelkedett, amelyről szép kilátás nyílott messze vidékre. Az épület stílusát Dávid jeruzsálemi palotáján is felismertem.

A ház legfelső lakosztályaiban lakott József testvéreivel és egy idősebb zsidóval, aki tanítójuk volt.

József egészen elütött testvéreitől; többféle tehetséggel rendelkezett és igen jól tanult. Emellett azonban csendes, kissé zárkózott volt és hiányzott belőle mindenféle becsvágy. Többször megtörtént, hogy ima közben bántalmazták testvérei, Ő azonban békében tűrte azok rosszindulatát. Tizenkét éves lehetett, amikor gyakran átjárt Betlehem másik felére, ahol szemben a jászolbarlanggal néhány jámbor zsidóasszony lakott. Ezekhez járt el esténként imádkozni.

A közelben egy ácsmester is lakott, akinek gyakran segített a munkában. Józsefnek tizennyolc esztendős korában a testvérek ellenségeskedése miatt menekülnie kellett. Libonába távozott, ahol egy igen szegény ácsmesterhez állt be inasnak.

Később Thanachba, majd Tibériásba vándorolt. Az emberek mindenütt nagyon szerették és megbecsülték őt alázatossága és jámborsága miatt. József sokat imádkozott a Messiás eljöveteléért.

Mielőtt Jeruzsálembe utazott volna a Máriával történő eljegyzésre, egy angyal jelent meg előtte és kijelentette neki, hogy miként az egyiptomi József Egyiptom gabonájának őrzője lett Isten akaratából, úgy lesz ő az üdvösség magtárának védelmezője.

Az eljegyzés a mi időszámításunk szerint január 23-án lehetett, Jeruzsálem közelében, Sion hegyén. A ház már többször is színhelye volt ilyen eseményeknek. Máriát a hét templomi szűz az eljegyzés után elkísérte Názáretbe, ahol Anna fogadta őket.

Az eljegyzési ünnepély után József Betlehembe ment, ahová üzleti ügyei hívták.

József és Mária igen önmegtartóztató életet élt. Házukban mindkettőjüknek külön lakosztálya volt, ahol sokat imádkoztak. Háztartásuk igen sztűk körbe szorítkozott, mert minden szükséges dolgot Annától kaptak. Főképpen kenyérrel, juhtejjel és galambhússal táplálkoztak.



Az angyali üdvözlet

A templom ünnepén az Úr angyala megjelent Máriának. József éppen Tibériásban volt, ahová szerszámaiért távozott. Mária az esti ima végeztével felment lakosztályába, ahol meggyújtván a többágú gyertyatartót, ájtatos imába merült. Sokáig térdelt már szinte elragadtatva, mikor tőle jobbra egy fényes alak képében Gábriel főangyal jelent meg. Mária némán hallgatta az angyalt, majd kissé fölfedve fátylát, így szólt:

- Íme az Úr szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint.

Amíg ez történt, nagy fényesség támadt a ház fölött, amely egészen az égig ért.

Mikor Mária ezt mondotta:

- Legyen nekem a te igéd szerint - megjelent a Szentháromság, azután alászállott a mennyből és egyesült

Máriával, aki csupa fény és ragyogás lett ebben a pillanatban. Mindezek éjfél táján történtek.

Csak később lépett Anna és a többi asszony a szobába. Mindegyik láthatta Mária elragadtatását. Később elhagyták a helyet, Mária pedig ismét imádkozni kezdett és csak reggel felé tért nyugovóra. Amikor ezek történtek, Mária alig volt tizennégy évesnél idősebb.

Tudta, hogy most foganta a Megváltót, és gyermekének birodalma a természetfölötti világ lesz. Tudta azt is, hogy a Megváltó népének királya lesz, aki sok diadalt fog aratni és az emberek megváltásáért sokat kell szenvednie és végül meg kell halnia.

A Megváltó azért volt kilenc hónapig az anyai méhben, mert az Isten Fia újra meg akarta szentelni a fogantatást és a születést, amelyeket a bűnbeesés megszentségtelenített.



Mária meglátogatja Erzsébetet

Az angyali üdvözlet után tért vissza József Tibériásból. Szűz Máriában Jézus fogantatása után erős vágyakozás élt, hogy meglátogassa nénjét, Erzsébetet. József és Mária útnak is indult Hebron felé. Egy lombsátor alatt tartottak pihenőt, ahonnan még tizenkét órányi útjuk volt hátra. Jeruzsálem mellett a hosszabb utat választották, mert kerülni akartak mindenféle feltűnést. Útjuk hegyeken és völgyeken vitt keresztül. A hegyek sziklásak, a völgyek ellenben termékenyek voltak.

Zakariás háza egy magányos dombon állt, a többi a domb körül helyezkedett el. Nem messze innen patak sietett a völgybe.

Erzsébet egy látomásból megtudta, hogy valamelyik rokonától fog születni a Messiás. A látomás után Máriára gondolt, akit látott is a látomásban Hebron felé tartó útjában. Erzsébet ezután kiült háza elé és várakozóan tekintett a távolba: vajon mikor tűnik föl a várva-várt vendég? Mikor Mária Erzsébetet meglátta, előre sietett, maga mögött hagyva Józsefet. Fényesség látszott Máriában, akiről egy sugár Erzsébetre is átszállt. Erzsébet ettől a jelenettől csodálatosan megindult. A házba érve József üdvözölte Zakariást, aki egy táblácskára írva felelt a hozzá intézett kérdésekre.

Mária és Erzsébet a házban átkarolta egymást. Arcukat összeérintették, miközben fénysugarak borították el őket. Erzsébet ekkor megilletődve vissza1épett és ezeket mondotta:

- Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse; Honnan van az, hogy az én Uram anyja jön hozzám? Íme, amikor üdvözlésedet hallottam, boldogan mozdult meg a gyermek szívem alatt. Óh, áldott vagy te! Te hittél, és teljesedni fog mindaz, amit az Úr kijelentett neked...

Mária ezután imára kulcsot kezekkel gyönyörű hála­énekbe kezdett. Mária és Erzsébet a kertben foglalt helyet, egy lombos fa árnyékában. Később a férfiak is lementek a kertbe és elköltötték szerény ebédjüket. Vacsoránál ismét együtt voltak mindnyájan. Mária és Erzsébet később vissza­vonult szobájába. Elénekelték a Magnificat kezdetű éneket. Amíg ez az ének tartott, láttam a legszentebb megtestesülés és az Oltáriszentség előképeit Ábrahámtól Máriáig.

Egy ízben láttam Máriát alvás közben. Szíve körül nagy fényesség volt, amelyben világító lángocska lobogott. Ugyancsak láttam Erzsébetnél is, a láng azonban itt nem volt élénk tüzű. Amikor a szombat elérkezett, Zakariás házában meggyújtották a hétágú lámpát, és megünnepelték a szent napot.

Csak a szombat elmúltával étkeztek ismét az ünneplők. Az élelem elköltése után József visszaindult Názáretbe. Útjára Zakariás is elkísérte.

Mária és Erzsébet az egész éjszakát imádkozással töltötte. Zakariás és József nagy kerülőkkel folytatta útját, mert közben több rokonukat is meglátogatták. Vándorlásuk három napig tartott. Szűz Mária három hónapig maradt Erzsébetnél és a körülmetélés előtt visszaindult Názáretbe. József a fele útig eléje ment, és ekkor meglepetve látta Mária áldott állapotát, de érzéseit magába zárta. Mária észrevette József szomorúságát és az ő szívében is fájdalom keletkezett. Názáretbe érve Mária Parmenas diákonus szüleihez ment és ott töltött néhány napot. Közben József nyugtalansága annyira növekedett, hogy amikor Mária visszatért hozzá, József el akart távozni Názáretből.

Ekkor jelent meg neki az angyal és megvigasztalta őt.



Szűz Mária előkészületei Jézus születéséhez


Utazás Betlehembe. József ebben az időben áldozati állatokkal Jeruzsálem felé tartott.
Láttam Józsefet és Máriát, Anna, Mária, Cleofa és néhány szolga kíséretében a Betlehem felé vezető úton. Nemsokára arra a helyre értek, ahol az angyal megjelent Józsefnek. Azon a helyen Annának több legelője és nyája volt. Az egyik nyájból kiválasztottak egy fiatal szamarat; az angyal szavai szerint ez a szamár fogja a szent családot Betlehembe elvezetni. József és Mária innen kezdve egyedül folytatták útjukat. Közben igen hideg lett. Amint egy völgyben haladtak, fagyni és havazni kezdett. Mária tűrte a hideget egy ideig, majd így szólt:

- Nem bírom tovább!

József ekkor ülőhelyet készített egy fa alatt és lámpát gyújtott, Szűz Mária pedig buzgón fohászkodott Istenhez segítségért. Az Úr meghallgatta szolgálója könyörgését, mert Máriát nagy meleg árasztotta el úgy, hogy Józsefnek kezét nyújtotta, hogy ő is felmelegedjék. Mária itt némi ételt is vett magához. József nagy szeretettel és odaadással volt a szent Szűz iránt és állandóan vigasztalta őt, hogy Betlehembe érkezve jó embereknél olcsó és kényelmes szálláshoz fognak jutni.



Megérkezés Betlehembe

Az utolsó szállástól még három órányi út volt hátra Betlehemig.

József 30 évvel és három hónappal volt idősebb Máriánál. Középmagas, szikár férfi volt, fehér arcbőrrel. Homloka szép tiszta. Arccsontjai kiugróak voltak és barna szakállt viselt.

Mária betért az egyik házba, amely az udvarban épült. Itt várta meg Józsefet, míg hivatalos útjáról visszatért.

Míg József a városban járt szállásért, Mária az egyik utca végénél várakozott rá a szamárral; hosszú ideig tartott, míg József visszatért; szomorú volt. Mindenütt foglaltak voltak a szállások, mindenütt elutasították őt. József tanácsára ekkor a város másik felébe mentek, mert azt gondolták, hogy ott sikerül szállást kapniuk.



Jézus születése

József és Mária a következő napon a szombatot ünnepelte. Estére kelve József kitakarította és rendbehozta az egész barlangot, majd a városban kisebb bevásárlást tett. Mária elmondotta neki, hogy a következő éjjelen elérkezik az ő ideje. Akkor lesz kilenc hónapja, hogy a Szentlélektől fogant.



A pásztorok imádják a kis Jézust. Ájtatos látogatók jönnek a jászolhoz.

Jézus születése után következő hajnalon megérkezett a három legidősebb pásztor a betlehemi bar­langhoz. Ajándékképpen kisebb állatokat és szárnyasokat vittek magukkal a kisded Jézus számára.

József és Mária egy ízben a jászol előtt állott és imádkozott. Márián ekkor szomorú gondolat villant keresztül. Megérezte, hogy az előtte fekvő gyermek szenvedésre született. Régebben is volt már egy látomásom, amelyből megtudtam, hogy Jézus már születése előtt is szenvedett. Láttam, hogy Jézus megnövekedett az anyai méhben és végigélte azokat a gyötrelmeket, amelyek harminchárom esztendős koráig várakoztak rá. Mint újszülöttet is láttam Jézust szenvedni. Az isteni gyermek a jászolban feküdt. Szülei távol voltak, és ekkor durva gyermekek jöttek köréje, szidalmazták, ütötték-verték, és kővel dobálták az ártatlan kisdedet.



A körülmetélés

József öt pappal tért vissza a barlangba. Kíséretében volt egy asszony is, aki hasonló eseményeknél segíteni szokott. A papok egyéb dolgokon kívül egy nyolcszögletű kőlapot és egy széket hoztak magukkal, amelyekre a körülmetélésnél volt szükségük. A körülmetélés másnap hajnalban történt. Mária közben igen szomorú volt. Mikor a szertartás véget ért, Jézust piros, majd fehér ruhába öltöztették. A Jézus nevet egy angyal intésére adták a gyermeknek. Mire a körülmetélés megtörtént, egészen megvirradt. A papok ekkor megreggeliztek és eltávoztak.



A három szent király utazása Betlehem felé

Néhány nappal az indulás után találkozott egymással a három király az elhagyott városban. Onnan hajnalban együtt folytatták útjukat, majd félnapi utazás után egy termékeny síkságon pihenőt tartottak. Volt azon a helyen egy kút és több kunyhó; a vándoroknak szokásos pihenő helye volt ez a vidék. Mindegyik királlyal négy előkelő ember volt kíséretképpen. A királyok atyai módon intézkedtek az utazás minden részletében. Az uralkodókat több szolga kísérte, akik között néger rabszolgák is voltak. Az előkelőségek egypúpú tevéken ültek, míg utánuk teherhordó állatok következtek, amelyeket szolgák vezettek.



A királyok Heródesnél

Mikor Heródes hallotta, hogy a három király a városban tartózkodik, magához hívatta a legidősebbet, Theokenót. Theokeno elmondotta neki, hogy mi járatban vannak. Elmondotta a csillaggal kapcsolatos dolgokat, megjelenésének idejét és a csillag körül észlelt látomásaikat. Heródes ekkor meghagyta neki, hogy másnap hozza magával két társát is és megígérte, hogy segítségükre lesz az újszülött gyermek felkeresésében. Később magához hívatta az írástudókat és érdeklődött a betlehemi események felől. Ezek azonban megnyugtatták az uralkodót, hogy ők semmiféle kisdedről nem hallottak, akitől Heródesnek tartani kellene. Másnap előkelő udvari ember kíséretében felment a három napkeleti király Heródes palotájába. A bölcsek elmondották, hogy most kellett születnie a zsidók új uralkodójának, és azért jöttek, hogy őt imádják. Heródes megijedt ezekre a szavakra, félelmét azonban palástolni igyekezett. Mikor Mensor, Sair és Theokeno eltávozott Heródestől, ez meghagyta nekik, hogy Betlehemből visszatérvén, mondják el tapasztalataikat, mert ő is el akar menni a gyermekhez, hogy imádja őt. Heródes türelmetlenül várta vissza a napkeleti bölcseket Jeruzsálemi palotájában.



A királyok megérkeznek Betlehembe


Amikor a csillag feltűnt előttük, igen megörültek, és boldog énekszóval vonultak tovább. Alkonyat felé értek Betlehem elé. Itt első útjuk József egykori szülőházához vitt, amely most római hivatal volt. Este indultak tovább és egyenesen a város határa felé tartottak, ahonnan nagy fényesség áradt szerteszét. A királyok már egészen közel voltak a barlanghoz, amikor megállottak és szolgáikkal elkészítették az éjjeli szállást. Közben fényes csillag jelent meg felettük, amely mindig nagyobb lett, és a csillagban gyermeket láttak. A három király közben ahhoz a barlanghoz ment, amelyet a csillag sugaraival elárasztott. Amint kinyitották a barlang ajtaját, nagy fényességben meglátták a gyermeket és anyját. Az. eléjük siető Józsefnek elmondták, hogy azért jöttek, mert hódolatukat akarják kifejezni a zsidók újszülött királya előtt. Ezután visszavonultak, hogy előkészüljenek az ünnepélyes látogatásra.

A szent család harmadnap korán reggel elindult a város felé. Útközben találkoztak Simeonnal, aki néhány üdvözlő szót intézett Máriához, majd megölelte a kis Jézust. Ezen a napon több asszony jött a templomba, hogy elsőszülött gyermekét Istennek felajánlja. Simeon az áldozati asztal elé vezette Máriát, aki az égszínkék takaróval betakart Jézust egy ott előkészített bölcsőbe fektette. Az egyik pap felemelte Jézust és a világ négy tája felé fordulva imát mondott.

Simeon később visszaadta Máriának gyermekét, majd papíros tekercsből felolvasván, imát mondott a szent Szűz és a kis Jézus fölött. A papok ezután visszatértek az oltárhoz. A szertartás befejeződött. Simeon később ismét karjaiba vette Jézust és az ég felé tekintve, örömteljes hangon hálát adott Istennek, hogy láthatta a Messiást. A szent család még azon a napon elérte Bethoron városát és betért abba a házba, amely Mária szállása volt tizenhárom évvel ezelőtt, amikor először ment föl a templomba.



A szent család visszatér Názáretbe

A szent család a jeruzsálemi tartózkodás után visszatért Názáretbe. A városba érkezvén, József és Mária mindjárt betért Anna házába, ahol szerény, de bensőséges ünnepségben részesítették a jövevényeket. A szent család nemsokáig maradt Annánál, hanem sok ajándékkal megrakodva visszatért félórányira fekvő házába. Máriát nemsokára felkereste legidősebb nővére, Mária Héli. Ettől kezdve gyakran láttam imádkozni a három szent asszonyt, Máriát, Mária Hélit és Annát.



Menekülés Egyiptomba

Amikor Heródes látta, hogy a királyok nem térnek vissza, azt gondolta, hogy azok nem is találták meg azt, akit kerestek. Később azonban hallotta Simeonnak és Hannának jóslatát, és újra feltámadt benne a félelem. Betlehembe, Gilgálba és Hebronba őrséget rendelt. A lakosság igen megijedt a katonák láttára, amely csak rosszat jelenthetett. A sejtés valóra is vált, mert Heródes kiadta a parancsot a két évnél fiatalabb zsidó fiúgyermekek megölésére.

Mária és József Názáretben tartózkodott, amikor egy este angyal jelent meg Józsefnek és beszélni kezdett vele. József azonban igen álmos volt és újra elaludt. Az angyal ekkor ismét felébresztette Józsefet majd eltűnt. József lámpással kezében bekopogtatott Máriához és elmondotta neki, hogy az angyal szavai szerint menekülniük kell erről a helyről. A szent család hamarosan felkerekedett, és éjfél előtt elhagyta a várost. Az első éjjeli szállásuk egy kis helyiségben, Nazarában volt.



A szent család visszatér Egyiptomból

Mikor a szent család elhagyta Egyiptomot, Heródes már nem élt. József még nem tudta, hogy hol fog letelepedni, amikor Matareát elhagyta. Betlehembe szeretett volna menni, ettől azonban visszatartotta az a körülmény, hogy Júdeának igen szigorú uralkodója volt ebben az időben. József sokat töprengett ezen a kérdésen, mikor egy ízben angyal jelent meg neki és annak tanácsára Názáretbe kellett mennie. Útban Názáret felé, nem messze haladtak el Keresztelő Szent János barlangjától. Mikor János megtudta, hogy nem messze tőle halad a világ Üdvössége, örömében ugrálni és táncolni kezdett.



A szent család Názáretben. A tizenkétéves Jézus a templomban

József Názáretben folytatta ácsmesterségét, míg Mária ruhákat készített. Jézus mindenben segítségére volt szüleinek, és jámborságával a gyermekek példaképévé lett.

Jézus karcsú termetű és keskeny arcú gyermek volt. Habár egészséges, arcát mégis sápadtság borította. Világos haja volt, elválasztva magas, nyílt homloka fölött és hosszú fürtökben omlott kétoldalt vállára; világosbarna köpenyszerű ruhát viselt, bő ujjakkal. Jézust nyolcéves korában vitték fel először a jeruzsálemi templomba, azután évről-évre megtette ezt az utat. Mikor Jézus tizenkét éves lett, ismét felment szüleivel Jeruzsálembe. Odafelé názáreti barátainak társaságában tette meg az utat. Mikor József és Mária az ünnepek elmúltával visszaindultak Názáretbe, nem aggódtak Jézus távolléte miatt, mert azt gondolták, hogy most is barátainak társaságában van gyermekük. Jézus azonban három nap múlva sem került elő, ekkor nagy félelem szállta meg a szent szülőket és visszaindultak Jeruzsálembe. Jézus valóban a városban volt. Az első két napot két iskolában töltötte, ahol okos feleleteivel magára vonta a papok és írástudók figyelmét. A harmadik napon a templom nyilvános előadóhelyén ejtette csodálatba nagyszámú hallgatóságát. Jézus többek között egészségtani és természetrajzi kérdé­sekről is tartott előadást úgy, hogy több hallgató szívébe irigység költözött, látván a gyermek bölcsességét.

József és Mária mindenütt keresték Jézust, végül a levitáktól megtudták, hogy a templomban van az írástudókkal és papokkal. A szent szülők egy papot küldöttek Jézusért, ő azonban azt válaszolta, hogy még nem fejezte be tanítását és körülbelül egy óra hosszat maradt még a templomban. József és Mária igen szomorú lett Jézus üzenetére, mert ez volt az első eset, hogy gyermekük nem engedelmeskedett azonnal parancsuknak. Mikor Jézus visszatért szüleihez, Mária így szólt hozzá:

- Fiam, miért cselekedtél így velünk? Íme, atyád és én bánkódva kerestünk téged!

Jézus így felelt:

- Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy abban kell lennem, ami Atyámé?

Ők azonban nem értették meg Jézus szavait.



Szent József halála. Jézus és Mária Kafarnaumba költöznek.

Mikor közeledett Jézus nyilvános fellépésének ideje, igen visszavonult életet élt és sokat elmélkedett. József ezidőtájt mindig betegeskedett és nemsokára meg is halt. Egy názáreti sziklasírba helyezték; a keresztények később Betlehembe vitték. Józsefnek előbb kellett meghalnia Jézusnál, mert sokat szenvedett és agyongyötört teste nem bírta volna ki a tanítási évek alatt Jézusra várakozó üldöztetést, nem is említve Jézus életének három utolsó napját. József halála után Mária és Jézus a Kafarnaumból származó Lévi házába költözött. Ez a ház Kafarnaum és Betszaida között feküdt.



A kánai mennyegző

Egy domb nyugati lejtőjén terül el a kedves kis város: Kána. Mikor Jézus kísérőivel ideérkezett, igen szívélyesen fogadták őt. Fogadásán ott volt Mária, továbbá a menyasszonynak és a vőlegénynek a szülei és sokan mások. A vőlegény atyját Izraelnek hívták, aki igen gazdag ember volt. Mire Jézus a lakodalmas házhoz érkezett, már nagyszámú vendégsereg gyűlt össze. A férfiak és nők külön-külön helyezkedtek el és játékkal töltötték az időt. Jézus is résztvett a játékban a többiek örömére. A fiatalok táncoltak. A lakodalmas nép nemsokára elment a zsinagógába, ahol Jézus hosszasan beszélt a férfi és a nő kötelességeiről.

Mikor minden előkészület megtörtént, a násznép a zsinagógába vonult. A szertartást végző pap mind a menyasszony, mind a vőlegény gyűrűsujját kissé megsebezte. A kihulló vért egy pohárban fogták fel. Az ifjú pár azután mintegy vérszerződésképpen kiitta a pohár tartalmát. Mikor a szertartás véget ért, a násznép visszatért és elkezdődött az ünnepi lakoma. Az étkezés zavartalanul folyt egy ideig, de később kifogyott a bor. Ez éppen akkor történt, amikor Máriára hárult a feladat, hogy az étkezés zavartalanságát biztosítsa. Mária ekkor odament Jézushoz és így szólt hozzá:

- Nincs boruk. (Ezt pedig azért mondotta, mert az ő fia vállalta a borról való gondoskodást.)

Jézus így felelt:

- Asszony, ne törődj vele, még nem érkezett el az én órám.

Ebben a válaszban nem volt semmi szigorúság Máriával szemben, mert Jézus most mint a Messiás, mint Isten Fia szólt a körülötte levőkhöz. Mária megértette Jézus szavait és így szólt a szolgáknak:

- Tegyetek úgy, amint parancsolja.

Jézus később meghagyta a szolgáknak, hogy töltsék meg az ott levő hat vizes kőedényt vízzel. A szolgák engedelmeskedtek. Jézus megáldotta a vízzel telt edényeket, mire a víz borrá lett. Mikor a násznagy megízlelte a csodálatos italt, a vőlegényhez ment és így szólt hozzá:

- Másutt előbb a jó bort adják a vendégeknek, és miután azok megrészegedtek, akkor nyúlnak a kevésbé jó borhoz; itt éppen el1enkező módon történt.

Később mindnyájan ittak a borból és félelemmel vegyes csodálkozással tekintettek Jézusra. Ő pedig hosszasan beszélt a jelenlevőkhöz arról, hogy a világ először a jó bort adja és a megrészegülteket rosszal kínálja; nem így van azonban Atyja országában; ahol a tiszta víz pompás borrá válik éppen úgy, amint a közönyösség átváltozik lelkes igyekezetté. Jézus még tovább is beszélt a körülötte levőkhöz arról hogy még nagyobb csodákat is fognak megérni és kijelentette, hogy az utolsó húsvéton a bort vérré, a kenyeret pedig élő hússá fogja átváltoztatni. Mikor látta, hogy hallgatói félelemmel néznek rá, megígérte nekik, hogy mindvégig velük marad, hogy vigaszul és erősítésül szolgáljon számukra. A jelenlevők hittek szavainak. Mindnyájan a bor hatása alatt állottak, amely csodálatos változást idézett elő lelkükben. A lakoma végén a vőlegény és a mennyasszony külön-külön, majd együtt járult Jézus elé, aki szeretettel oktatta őket a házastársak kötelességeire, majd szentéletű emberekről beszélt, akik önmegtartóztató, tiszta életet éltek és így kedvesek voltak Isten előtt. Az ifjú házasok tisztelettel és szeretettel hallgatták Jézus szavait, és megígérték neki, hogy három évig önmegtartóztató életet fognak élni. Később letérdeltek Jézus elé, aki megáldotta őket. A menyegző negyedik napjának estéjén ünnepélyes keretek között otthonába kísérték az új házaspárt.

A következő szombaton Jézus két ízben tanított a zsinagógában. Mikor tanítását befejezte, nagy tömeg kísérte őt. Sokan könyörögtek hozzá, hogy gyógyítsa meg betegeiket. Jézus ezen a napon hét embernek adta vissza egészségét. Többek között elhívták Jézust egy emberhez, aki egy toronyról leesvén, szörnyethalt. Jézus megérintette a törött testrészeket, majd megparancsolta az embernek, hogy térjen otthonába. A halott csodálatos módon felkelt, és hálálkodván Istennek, visszatért övéihez. A meggyógyítottak között volt egy vízkóros és egy vérfolyásban szenvedő asszony is. A betegek a szombatra való tekintettel sokáig nem mertek Jézus elé járulni. A papok azonban megengedték Jézusnak a gyógyítást, mert látták az ő csodálatos erejét. Mindezeknek a csodáknak csak a papok voltak a tanúi, a tanítványok nem voltak akkor jelen.



Jézus búcsúzik Máriától

Jézus vagy tizenkét tanítvánnyal Kafarnaumból délkeleti irányban vándorolt, mintha Kána és Sephoris között akart volna továbbhaladni. Mária és nyolc szent asszony alkotta a kíséretet. Egy kis városig követték Jézust, ahol közösen étkeztek, majd elbúcsúztak egymástól. Jézus anyjától külön búcsút vett, azután a többieket köszöntötte. Jól láttam, hogy Jézus érkezésnél és búcsúzásnál meg is ölelte Máriát, ha egyedül voltak, különben kezét nyújtotta neki, vagy barátságosan meghajolt előtte. Mária sírt a búcsúzásnál.



Mária szépsége

Mária minden asszonyt túlszárnyalt csodálatos szépségével. Bár alakja sok hasonlóságot mutatott Magdolnáéval, sőt ez utóbbié talán feltűn6bb is volt, Mária mégis kiválik leírhatatlan egyszerűségével, szerénységével, komolyságával és békés nyugalmával; ő oly tiszta és mentes minden mellékgondolattól, hogy benne csak Isten emberi képmását csodálhatjuk és láthatjuk. Semmiféle lény sem hasonlítható hozzá, csupán fia. Tekintete a kimondhatatlan tisztaságban, komolyságban és ártatlanságban, békességben és ájtatos szeretetreméltóságában felülmúlja az összes asszonyokét.

Megjelenése méltóságteljes, e mellett olyan egyszerű, mint egy ártatlan gyermek. Igen komoly, hallgatag, gyakran szomorú, azonban sohasem kétségbeesett és könnyei csendben folydogálnak alá békés orcáján.

Jézus anyjáról. Mikor Mária látta, hogy Jézus nem szakítja félbe tanítását, rokonaival - hogy ne kelljen egyedül a tömeg közelébe mennie - Jézushoz ment, hogy étkezni hívja őt. Mária szándékát csak egy ember útján közölhette Jézussal, aki a farizeusok közé tartozott. Mikor Jézus többször említette égi atyját, a kém gúnyosan megjegyezte:

- Íme, anyád és testvéreid odakünn állnak és szólni kívánnak veled. Jézus azonban így szólt hozzá:

- Ki az én anyám és testvéreim? - majd a tizenkettőt egy csoportba állította, a tanítványokat melléjük, karjait föléjük emelte, azután így szólt: - ezek az én anyáim, ­majd a tanítványok felé fordulva így folytatta: - és ezek a testvéreim, akik az Úr szavát hallgatják és azt követik; mert aki Atyám akaratát cselekszi, aki a mennyekben van, az az én testvérem, nővérem és anyám egyúttal! Jézus még ezután sem ment enni, hanem tovább tanított, tanítványait azonban, egyenkint felváltva elbocsátotta, hogy táplálékot vehessenek magukhoz.



Mária is hallgatja Jézus szavait

Mindazokról a titkokról, amelyek a tanításokban előfordultak, Máriának már előbbi értesülései voltak: ezek az ismeretek azonban a legalázatosabb és legtiszteletreméltóbb anyai szeretet leple alatt szent titkok maradtak.

Mária gyermekében Isten Fiát látta és ennek tudatában a fokozódó alázatosság és az elhatalmasodó tisztelet hatása alatt könnyekre fakadt. Mindezek a szemléletek újra és újra az isteni gyermek iránt érzett anyai szeretet érzelmeibe burkolódtak, miként a kenyér betakarja az élő Istent az Oltáriszentségben.



Jézus bevonulása Jeruzsálembe. Mária követi őt.

Jézus jeruzsálemi bevonulásánál Mária is ott volt. Mária, aki máskor mindig szerényen visszahúzódott, most az asszonyok élére állt, s velük együtt énekelve vonult a városba.

Jézus a tanítványoknak is beszélt közeli haláláról és az utána következő eseményekről. Legvégül szentséges édesanyjáról azt mondta, hogy Fia kínszenvedésének összes gyötrelmeit át fogja élni.

Amíg a két apostol a húsvéti bárányhoz szükséges dolgokért volt, Jézus a szent asszonyoktól, Lázártól és anyjától érzékeny búcsút vett. Anyjával külön beszélgetett, majd ezeket mondotta:

- Pétert, a hitet és Jánost, a szeretetet Jeruzsálembe küldtem, hogy megtegyék a húsvéthoz való előkészületeket.

Magdolna határtalan szeretetéről azt mondotta, hogy az még érzéki jellegű, ezért lesz szinte magánkívül a fájdalomtól. Jézus ezután Júdás áruló szándékáról beszélt. Mária még most is közbenjárt a bűnös apostolért.

Mikor Jézus befejezte szavait, Mária kérte, tegye lehetségessé, hogy vele meghalhasson. Jézus azonban arra kérte anyját, viselje sorsát megadással, hiszen föl fog támadni, sőt azt a helyet is megmondotta, ahol neki föltámadása után meg fog jelenni. Jézus végül jámbor gyermekhez illően megköszönte anyjának vele szemben tanúsított odaadó szeretetét, majd jobbjával átkarolta s magához ölelte őt. Mária, Mária Kleofás és Magdolna könyörögve kérték Jézust, hogy ne menjen el az olajfák hegyére, mert ott foglyul ejtik. Jézus azonban vigasztalta őket és gyorsan tovasietett. Kilenc óra lehetett ekkor.



Mária Jozafát völgyében

Jézus szorongása alatt láttam, hogy Mária is nagy félelmet állt ki Mária Márkus anyja házában. Mária egy kőlapon térdenállva imádkozott, közben isteni Fia szenvedéseire gondolt, a környező dolgok nem érdekelték. Később követeket küldött Jézushoz, hogy azok tőle híreket hozzanak. Visszaérkezésüket már nem tudta bevárni és aggodalmában Magdolnával és Saloméval, Jozafát völgyébe távozott. Láttam őt lefátyolozva menni, miközben karjait többször kitárta az Olajfák hegye felé, mert lélekben látta Jézust, amint az félelmében vért izzadott. Mária olyan mozdulatot tett karjával, mintha Jézus verejtékét akarta volna letörölni. Mária lelki megrendülését Jézus is megérezte s szenvedésében mintha feléje fordult volna segítségért. E kölcsönös érzelmek fényes sugarak alakjában láthatókká váltak bennük s azok mintha összekapcsolták volna őket.

Jézus anyját a szent asszonyok és barátai Ófelre kísérték. Amikor a jó emberek felismerték, újból kezdődött a szánakozás és jajveszékelés. Mária a fájdalomtól elnémult. Csak amikor János megérkezett, nyíltak ajkai szólásra és kérdezősködni kezdett. János pedig mindent elmondott, ami Jézussal a vacsora után történt. Később Márta házába vitték a szent Szüzet, amely a város északi oldalán, Lázár palotája mellett feküdt. Mellékutakon vezették Máriát, és gondosan elkerülték azokat a helyeket, amelyeken Jézus haladt, nehogy szomorúságot okozzanak neki.

A szent Szűz lélekben Jézussal együtt volt és így mindent tudott, ami csak Fiával történt. Vele szenvedett és vele együtt imádkozott kínzóiért. De anyai szíve Istenhez fohászkodott, hogy távolítsa el a kínokat Fiától és minden erejével szegény, bántalmazott Fia közelébe vágyott... Mikor János a borzasztó ítélet kimondása után - hogy halált érdemel - Kaifás udvarából Lázár házába jött, megerősítette a Jézus borzasztó szenvedéseiről szóló híreket. János csak azért hagyta el isteni mesterét, hogy azt, akit Jézus után a legforróbban szeretett, Máriát megvigasztalhassa. A szent asszonyoktól kísért szüzet ekkor kivezették a házból. Le voltak ugyan fátyolozva, de mivel szorosan egymás mellett haladtak s fájdalmuk miatt meg-megálltak, Jézus ellenségei felfigyeltek rájuk és szidalmakkal halmozták el őket. Mária, Jézus kínszenvedéseinek képét szívébe zárta, s mert fájdalmának hangot sem adhatott, több ízben elájult és kísérői karjaiba esett. Amint így egy alkalommal a belváros kapujának boltozata alatt ájultan feküdt, néhány jóindulatú ember közeledett feléje és a következőkkel köszöntötték:

- Óh, te legszerencsétlenebb anya, te leggyászosabb anya. Izrael legszentebbjének fájdalmas anyja.

Mária ekkor magához tért, szívből megköszönt részvétüket és siető léptekkel folytatta gyászos útját.



Mária Kaifás háza előtt

Mikor Kaifás házához közeledtek, új fájdalom érte szívüket. Egy magasabb tér mellett kellett elhaladniuk, ahol fáklyák világánál Jézus keresztfáján dolgoztak. A munkások bosszúsak voltak, hogy most éjjel kell dolgozniuk és folyton szidták és káromolták Jézust. E szidások mint kalapácsütések érték Mária szívét, de ő mégis imádkozott az elvakult emberekért, akik megváltásuknak eszközét káromkodva készítették el. Amikor a házat megkerülve a külső udvarba értek, Mária a szent asszonyok kíséretében Jánossal a szomszéd udvar egyik kapuja mögé húzódott. A szent Szűz szerette volna, ha a kaput kinyitják, mert anyai szíve úgy vélte, hogy Fiától csak ez a kapu választja el. Eközben a kapu kinyílt, s a kiözönlők között nagy sírással Péter rohant feléjük. A hold- és fáklyafénynél rögtön észrevette Jánost és a szent Szűzet. Ekkor Mária megszólította:

- Óh, Simon, hogy áll Fiamnak, Jézusnak az ügye? Péter nem volt képes reátekinteni, csak kezeit tördelte é elfordult. De Mária nem engedte távozni, hanem hozzálépve nagy szomorúan mondta:

- Simon, Jónás fia, nem felelsz nekem?

Péter mély fájdalommal kiáltotta:

- Oh, anya, ne beszélj velem, Fiad emberfeletti módon szenved. Ne szólj hozzám. Ők halálra ítélték és én háromszor gyalázatosan megtagadtam őt.

A szent Szűz Jézus legújabb fájdalmában, hogy az a tanítványa tagadta meg, aki legelőször vallotta őt Isten Fiának, oly nagy mértékben részesedett, hogy Péter szava után összerogyott.

A hatalmas tömeg Jézus bebörtönözése után eloszlott. A kapuk nyitva maradtak és mikor a szent Szűz ájulásából felocsúdott, János a szent asszonyokkal együtt egészen az Úr börtönéig vezette őt. Itt nem maradhattak sokáig észrevétlenül, mert még ezen a rövid úton is hallaniuk kellett:

- Nem a galileainak az anyja ez? Fiát biztosan keresztre feszítik, lehet, hogy nem az ünnep előtt, hacsak nem a leggyalázatosabb gonosztevő.

Ekkor a szent Szűz a Szentlélektől ösztönözve az udvarban égő tűzhöz lépett, amely körül még néhányan ácsorogtak. Azon a helyen, ahol Jézus magát Isten Fiának nyilvánította és ahol a gonoszok a "halált érdemel"-t kiáltozták, a meggyötört édesanya fájdalmában összeroskadt. Az inkább halotthoz, mint élőhöz hasonló anyát János a szent asszonyok segítségével elvitte. A csőcselék most visszafojtott lélegzettel nézett; ez a kép olyan volt, mintha tiszta szellem vonult volna a poklokon keresztül.



Jézust Pilátushoz vezetik

Kaifás házától nem messze várakozott Jézus anyja Jánossal és Magdolnával. Lelke mindig Jézusnál volt, de ahol csak tehette, testileg is közel akart jutni Fiához. Alig hogy Jézust a börtönből a reggeli bíróság elé vezették, ó is felkelt, köpenyébe és fátyolába burkolózva előre ment. Jánosnak meg Magdolnának

kifejezte kívánságát:

- Fiamat Pilátushoz akarják vezetni; én szemeimmel akarom látni. - Egy kerülővel a menet elé vágtak és várakoztak. Mária lelki szemei előtt mindig látta szenvedő Fiának képét, de olyan meggyötörtnek, elcsúfítottnak, amilyenné az emberek gonoszsága tette, nem tudta elképzelni. A főpapok istengyilkoló szándékkal, hazugsággal, csalfasággal szívükben vonultak el előtte. Isten papjai a sátán papjaivá lettek. A látvány borzasztóságát még fokozta a nép zaja és ordítása, a hamisan valló tanúk lármája és az ellenségek felvonuló sora. Most végre feltűnt Jézus, az Isten Fia, az ő gyermeke, borzasztóan elcsúfítva, roskadozó léptekkel. Az ocsmány hóhérok kötelekkel hurcolták az átokkal és csúfsággal körülvett Istenembert. Ha nem Jézus lett volna ebben a csőcselékben a legelhagyatottabb, a legszegényebb, mégis nyugodt magatartású, aki szeretetteljesen imádkozott még megaláztatásában is megalázóiért, anyja talán meg sem ismerte volna. Amikor Fia megszaggatott alsóruhájában feléjük közeledett, a menet közepén a meggyötört anya panaszosan felkiáltott:

- Jaj, ez volna az én Fiam, az én Jézusom?!

A menet azonban továbbvonult, s a szent Anya, akire Fia fájdalmasan rápillantott, eszméletlenül roskadt össze. János és Magdolna félrevitték, de alighogy magához tért, Jánossal rögtön Pilátus palotájához vezettette magát.

Amikor Jézust Heródeshez vitték, János a szent Szüzet visszavezette azon a keserves úton, amelyen idejöttek. Végigmentek mindazokon a helyeken, ahol Jézus elesett, vagy ahol bántalmazták. Jézust gyászolva csendben meg-­megálltak és fájdalmát újra átérezték. A szent Szűz gyakran leborult és megcsókolta azt a földet, amelyre Jézus fájdalmában összeroskadt. Magdolna kezeit tördelte, János sírt, majd vigasztalva továbbvezette őket. Ez volt kezdete a keresztútnak s a kiválasztott, kegyelemteljes anya így siratta és tisztelte Fiának és Istenének lábnyomait. Óh, milyen fájdalmas látvány! Hogy fúródott az éles tőr anyai szívébe! Ő, kinek boldog teste hordta kilenc hónapon át szíve alatt az Igét, már most megmutatta az Egyháznak az utat, hogy Jézus Krisztus kimeríthetetlen érdemeit, mint drága kincset, mint útszélen nyíló virágokat felszedje és mennyei Atyjának, a hívőkért felajánlja. Minden, ami csak az emberiségben kezdettől fogva szent volt, mindnyájan, akik sóhajtoztak a megváltás után, mindnyájan, akik kezdettől fogva az Úr szeretetét és szenvedését gyászolva ünnepelték, siratták és imádták, szívükben Jézus anyjával egyesültek, aki egyszersmind hű anyja az ő Fia hívó testvéreinek az Egyházban... Amikor Pilátus Jézust ostorozásra ítélte és szenvedése helyére vezették, Jézus reszketve állt az oszlop előtt és sietve vetette le a kötél szorításától megdagadt véres kezeivel ruháit. S míg kínzói lökdösték, taszigálták, ő buzgón fohászkodott, fejét kínoktól gyötrött édesanyja felé fordítva.

Majd az oszlop felé fordult, hogy mezítelenségét elrejthesse, mert még alsó testéről is le kellett vetnie ruháit. Ekkor anyjához fordulva ezeket mondta:

- Fordítsd el szemeidet tőlem! - Láttam, hogy Mária abban a pillanatban eszméletlenül esett a szent asszonyok karjaiba.

A szent Szűz az ostorozás alatt folytonos elragadtatásban volt. Végtelen kínok között mindent látott és hallott, ami csak szent Fiával történt. Ajkait több ízben hagyta el halk sikoly s szemei a sírástól vörösek voltak. Lefátyolozva feküdt nénjének, Héli Máriának karjaiban, aki nagyon hasonlított anyjukhoz, Annához. Mária körül találjuk Kleofás Máriát, Héli Máriának leányát és Mária, valamint Jézus szent barátnőit, akik mind le voltak fátyolozva s reszketve a félelemtől és fájdalomtól, csendesen sírdogálva vették körül a szent Szüzet. Mély szomorúsággal hallgattak, mintha halálos ítéletüket várnák. Márián hosszú égszínkék ruha volt, fölötte hosszú fehér gyapjúköpenyt és sárgás fátyolt viselt. Jézus az ostorozás végeztével kínjaiban összerogyott. Ekkor Klaudia Prokié, Pilátus felesége, az Isten anyjának egy csomó kendőt küldött. Nem tudom, vajon azért küldte-e, mert remélte, hogy Jézust felszabadítják, s ekkor a kendők az Úr sebeinek bekötésére szolgáltak volna, vagy pedig tán előre látta a könyörületes pogány nő, hogy Mária majd másképp veszi hasznát a kendőnek. Amikor Mária magához tért, látta Fiát összemarcangolva a bakók között. Fia, ruhájával törölte meg vértől elborított szemeit, hogy láthassa anyját. A szent Szűz pedig az ég felé emelte összekulcsolt kezeit s Fia véres lábnyomait nézte. Amikor a nép másfelé tódult, Mária Magdolnával az oszlophoz közeledett, ott a szent asszonyok és néhány jó ember körülállták a véres helyet. Mária pedig a földre borult és ahol Jézus szent vérének nyomát látta, kendőkkel feltörölte.

A szent Szűz az ostorozás után visszavonult a fórumról. Útközben Jézus vérét feltörölte és véres kendőjével egy közelfekvő kis házba lépett, amely a falhoz volt építve.

A szent Szűz, aki Jézus nyilvános kigúnyolása és a zsidók vérengző kiáltásai után elment, egynéhány szent asszony kíséretében ismét visszatért Fia és Istene elítéléséhez.

Pilátus ajkáról elhangzott a végső ítélet: "a názáreti Jézust, a zsidók királyát kereszthalálra ítélem". Jézus anyja e szavak hallatára összeesett. Most már bizonyossá vált szeretett Fia gyalázatos, kínos halála. János és kísérői félrevitték őt, hogy az elvakult emberek gyalázkodását megelőzzék. Mária azonban nem tudott nyugodni. Újból Jézus közelébe kívánkozott és társai kénytelenek voltak őt egyik helyről a másikra kísérni, mert a részvétnek titokzatos kegyelete hajtotta őt oda, ahol az Üdvözítő a bűnös emberiségért szenvedett, hogy ott érte és vele könnyeit ontsa. Így vette át Urunk anyja e szent helyeket az Egyház részére, ugyanúgy, mint Jákob a követ olajjal felkente ott, ahol a jövendölés történt.



Mária a keresztúton

Mária szent Fia szenvedését látni óhajtotta, ezért kérte Jánost, hogy vigye őt olyan helyre, ahol láthatja. Fájdalmas volt Isten szegény anyját sápadtan, vörösre sírt szemekkel, remegve látni. A közelgő menet kiabálása, valamint a kürtök harsogása hirdette, hogy valakit kereszthalálra visznek. A szolga kinyitotta a kaput, mire a zaj erősebben hallatszott. Mária ekkor Jánoshoz fordult s így szólt:

- Megnézzem-e vagy elsiessek innét? Oh, hogy fogom ezt kibírni!

János így felelt:

- Ha nem maradsz, később keservesen megbánod.

Ekkor kiléptek a kapu alól. A közelgő menet talán 80 lépésnyire volt tőlük. Mikor az Isten anyja a szerszámokat cipelő hóhérok csapatát meglátta, reszketve tördelte kezeit és hangosan sóhajtozott. Az egyik suhanc ránézve, ezt kérdezte az emberektől:

- Kicsoda ez az asszony, aki ilyen szánalmasan viselkedik?

A népből valaki így felelt:

- Ez a galileainak az anyja.

Amikor a gazemberek meghallották, kigúnyolták a szenvedő anyát. Sőt az egyik a keresztszögeket mutogatta neki.Ő pedig kezeit tördelve csak Jézust nézte. Sápadtan dőlt egy oszlopnak, ajkai elkékültek a hatalmas belső fájdalomtól. A farizeusok ellovagoltak mellette, utánuk egy fiú jött a felirattal, majd pedig a legfájdalmasabb látvány tárult eléje: az ő Fia, a szent, a Megváltó, meghajolva, tántorogva, tövisekkel koronázott fejét fájdalmasan lehajtva jött feléje az úton. A hóhérok köteleikkel állandóan előre rángatták.

Jézus arca sápadt, véres volt. Szakálla a vértől összetapadt. Mélyenfekvő szemeivel komolyan és szánalmasan nézett. A töviskorona alól tekintett fájdalomtól meggyötört anyjára. Jézus a nehéz tehertő1 most másodszor esett össze. Édesanyja nagy fájdalmában és szeretetében nem látta sem a katonákat, sem a hóhérokat, csak kezeit tördelte, majd a Jézust kínzó bakók közé futott és leborulva átölelte Őt:

- Fiam!

- Anyám!

Most azonban nagy tolongás keletkezett Mária körül. A hóhérok káromkodva rárivalltak Máriára:

-Asszony, mit akarsz te itt? Ha jobban nevelted volna őt, most nem volna a mi kezeink között!

János és a szent asszonyok a szenvedő anyát elvezették egy kapu alá, ahol a fájdalomtól megtörve térdre esett. Két tanítvány bevitte a kapu alá, mivel a lándzsás katonák ismételten sürgették a menet indulását.

Azonban a szeretet, hogy Fiánál lehessen, vele szenvedhessen és őt utolsó percig el ne hagyja, természetfölötti erőt adott neki; felkelt és kísérőivel Lázár házához sietett.

Kimondhatatlan volt Mária szenvedése, amikor megpillantotta Jézus vesztőhelyét. Előtte a vesztőhely, a

kereszt. Félig részeg hóhérok kalapáccsal és szegekkel babráltak ott. Jézust a távolból nem látta s távolléte még jobban kínozta a szegény anyát. Tudta, hogy Fia még él s látni kívánta. És meg. is látta iszonyú kínjaiban, megaláztatásában...



Mária a Golgotán

Jézus keresztrefeszítése alatt a szent Szűz minden kínt együtt érzett Fiával. A farizeusok ezért kigúnyolták és káromlásokat szórtak feléje. Máriát emiatt barátai a többi szent asszonyhoz vezették, akik távolabb álltak. Később a szent Szűz újra visszatért, a vesztőhely közelébe. A csontok és izmok recsegésénél, szakadásánál, a nagy és fájdalmas szánalom által elkábítva, újra kísérői karjaiba esett, mire tolongás keletkezett. A farizeusok ekkor odalovagoltak és szidalmazták, mire barátai megint kivették a körből. Midőn Mária, gyermeke fájdalmas hangját hallotta, környezte nem tudta visszatartani, átküzdötte magát a körön, hogy Fia mellett lehessen. A szent Szűz a kereszt tövében anyai szeretettől áthatva fohászkodott Jézushoz, hogy engedje őt is meghalni. Ekkor Jézus komolyan és szeretettel nézett anyjára, majd Jánosra és az előbbinek mondotta:

- Asszony, íme a te fiad!

Majd Jánoshoz szólt:..

- Íme, a te anyád!

- És János a haldokló Üdvözítő keresztfája alatt átölelte Jézus anyját, ki most az ő anyja lett. Mária mikor haldokló Fiától hallotta, hogy lélekben egy másik fiúnak anyjává lett, a szívszaggató búcsúzás fájdalmai között újból alázatosan elmondotta:

- Íme az Úrnak szolgáló leánya; legyen nekem a te igéd szerint.

Ezzel Istennek minden gyermekét, Jézusnak minden testvérét saját gyermekéül fogadta. A szent Szűz haldokló Fia szavai után annyira át volt hatva a fájdalomtól, hogy a szent asszonyok karjaiban elájult. Az asszonyok ekkor a kereszttel szemben levő sánc partjára ültették és miután erőre kapott, a vesztőhelyről barátnői csoportjához vitték. Az anya három óra felé, amikor Jézus felfohászkodott:

- Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? ­- többé nem tarthatta magát vissza és a kereszthez sietett. Fia utolsó perceit élte. János a keresztnél Jézus lábait kendővel törölgette. Magdolna a szenvedésektől összetörve a keresztnek dőlt. A szent Szűz pedig Jézus és Dismás keresztje között, Kleofás Mária és Salome karjára támaszkodva, haldokló Fiára tekintett. Amikor Jézus felkiáltott:

- Beteljesedett! - és lelke elszállt a pokol tornácára, a szent Szűz keze megmerevedett, szeme elsötétült, nem hallva, és nem látva többé semmit, a földre esett. Magdolna, János és a többiek fájdalmukban ugyancsak térdreborultak. Amikor a legszeretőbb anyát barátai felemelték, borzadva látta Szentlélektől fogantatott Fiának elrútított testét beszennyezve, eléktelenítve azok által, akiket megváltani jött a földre. A poroszlók ekkor kezdték a két lator csontjait összetörni. A szent Szűz attól tartott, hogy Fia holttestét is meg akarják gyalázni. Jézus barátai a latrokkal való irtózatos bánásmód miatt nagyon megijedtek. Ekkor Kászius, akinek neve később Longinus lett, lándzsáját két kézzel és teljes erővel Jézus jobb oldalába döfte. A szent Szűz a lándzsa döfését úgy érezte, mintha az ő szívét érte volna a vas, iszonyú fájdalmában összeesett.



Jézus sírbatétele

Míg ezek történtek, Arimateai József kijárta Pilátusnál, hogy Jézust tisztességesen eltemethesse. Szolgáival meg is érkezett és mindjárt hozzálátott a holttest keresztről való levételéhez. Jézus keresztlevétele kimondhatatlanul megható volt. Oly gyöngéden és vigyázva bántak vele, mintha félnének, hogy az Úrnak fájdalmat okoznak. Minden jelenlevő mozdulatlanul állott és szemeit az Úr testéről le nem vette. Mindnyájan hallgattak és a dolgozó férfiak csak halkan szóltak egymáshoz a munkában. Máriát és Magdolnát, úgyszintén azokat, akik a keresztrefeszítésnél jelen voltak, amikor a kalapácsütéseket meghallották, nagy fájdalom szállta meg. Az ütések Jézus kegyetlen keresztrefeszítését juttatták eszükbe. Ezután a férfiak az Úr alsótestét térdeitől a csípőkig begöngyölték és a lepelben anyja karjaiba fektették, aki már fájdalommal epedve várta szent Fia testét. A szent Szűz leült egy pokrócra, jobb térdét felhúzta s hátával egy csomó ruhadarabnak dőlt, amelyet támasznak állítottak oda a segédkező férfiak, hogy könnyebben végezhesse el munkáját legyilkolt Fia tetemén. Jézus szent teste a leplen, feje pedig édesanyja ölében nyugodott. A szenvedő anya végre - ha holtan is -, de karjaiban tarthatta Fiát. Hosszú szenvedése alatt semmiképp sem lehetett segítségére s most az elkínzott szent testet közelről nézhette s megcsókolta az Úr véres arcát és sebeit. A szent Szűz ebben a kimondhatatlan nagy fájdalmában erős maradt. Sietve fogott a szent test mosásához és tisztításához. A töviskoronát, amelyet mások segítségével hátul felnyitott, óvatosan levette Jézus fejéről, nehogy a tövisek a fejsebeket kitágítsák. A töviskoronát a szegekhez tették. Mária az egyes töviseket és szálkákat kezdte kihúzogatni a sebekből. Csavarra járó kis csiptetővel szedte ki a sebekből a töviseket és szomorúan mutogatta a körülállóknak. Az Úrra alig lehetett ráismerni, annyira el volt csúfítva. Vér és sebek borították testét. Mária megmosta Fia fejét, hajáról szivaccsal lemosta a vért, s ahogy a mosás folytán mindjobban előtűnt Jézus arca, ez újabb gyásznak, újabb részvétnek, de megnyugvásnak is lett okozója. Szivaccsal s jobb kezében vászondarabbal mosta a szent Szűz Fia sebeit: a megtört szemeket, az orrlyukakat, füleket. Mutatóujjára csavarta a gyolcskendőt és kimosta vele az Úr nyitott száját. Jézus megmaradt kevés hajzatát háromfelé fésülte, oldalt, hátra és a fül mögé. Amikor a fejét sikerült megtisztítania, megcsókolta és letakarta. Most a nyakát, a vállakat, mellét és hátát kezdte mosni. Csak most látszott, hogy szegény Fia mennyire agyon van kínozva. Amikor a szent testet sikerült megtisztítania, a sebeket bekente. A szent asszonyok vele szemben térdeltek, s hol az egyik, hol a másik nyújtott át neki egy kis tokot, amelyből jobb kezének mutató- és hüvelykujjával valami kenőcsfélét vett ki s azzal minden sebet kitöltött és bekent. A hajat is kenőccsel kente be, majd Jézus szent kezeit kezeibe vette s tiszteletteljesen megcsókolván őket, ugyancsak kenőccsel bekente.

Midőn a szent Szűz már minden sebet megkent, Jézus fejét kendőkbe burkolta, az arcfödőt azonban még nem húzta le. Jézus szemei félig nyitva voltak. A szenvedő anya ezeket lezárta, kezét egy ideig rajtuk nyugtatta, majd az Úr száját is becsukta, most átölelte Fia szent testét és zokogva szorította arcát arcához. Ekkor János a Szűzhöz közeledve felkérte, hogy váljon meg Fia holttestétől, mert el kell temetni, a szabbat közeledik. Mária Jézus testét még nagyobb szeretettel ölelte magához és szívindító szavakkal búcsúzott el t6le. Most a férfiak levitték a halottat a balzsamozás helyére. Márián újból erőt vett a fájdalom és fátyolozott fejjel roskadt az asszonyok karjaiba.

Mielőtt még eltemették volna, Mária letérdelt melléje és egy finom kendőt tett Jézus feje alá, a kendőt Klaudia Proklétől, Pilátus nejétől kapta s eddig nyaka köré csavarva, köpenye alatt tartogatta. Az űrt Jézus feje és vállai között az egész nyak körül egészen az orcákig fűszerfüvekkel töltötte ki. Mikor ez megtörtént, a szent Szűz a Proklétól kapott kendővel a fej és váll között mindent egybekötött, Magdolna pedig még egy egész üveg illatos folyadékot töltött Jézus oldalsebére. A férfiak a szent testet most hordágyra tették, letakarták barna takaróval és két rudat dugtak a hordágy alá. Amikor a férfiak munkájukat befejezték, felsorakoztak a jelenlevők a temetésre. A menetet szomorúan követték Mária és a szent asszonyok. A holttestet elhelyezték a szent sírban. Amikor kimentek belőle az emberek, a szent Szűz visszament és sírva borult Fia tetemére.



Mária legszomorúbb húsvétja

Később visszamentek a városba, s ott a szent Szűz és társai vacsoratermében elfogyasztották az ünnepi vacsorát.

A föltámadás előestéjén a szent Szűz Jézus után való vágyódásában imába merült; ekkor egy angyal lépett hozzá és értesítette, hogy menjen ki Nikodemus kapujához, mert az Úr közeleg! Mária szívét nagy öröm töltötte el, köpenyébe burkolózott és elhagyta társnőit, de útjáról senkinek sem szólt. Egyedül sietett a várfal kapujához, ahonnan át a sírkertbe lehetett menni. Kilenc óra lehetett, amikor a szent Szűz sietős útjában a kapu közelében levő magányos helyen hirtelen megállt s örömmel boldog várakozással nézett a várfal felé, ahonnan az Úr alakja fényesen, teljesen sértetlenül a pátriárkák nagy seregétől kísérve lebegett Máriához, s reá mutatva, így szólt a pátriárkákhoz:

- Mária, az én anyám.

Ezeket mondva, mintha megölelte volna Máriát s eltűnt.

A szent Szűz ekkor térdreborult s a földet, ahol Fia állott, megcsókolta. Megvigasztalódva tért aztán vissza az asszonyokhoz. Nem szólt ugyan arról, hogy mi történt vele, de mindenkit vigasztalt és hitében erősítgetett.

A szent Szűz, kit Jézus megjelenése óta új bátorság szállt meg, bátorította a szent asszonyokat, hogy csak menjenek ki a sírhoz, semmi bántódásuk sem esik.

Este tizenegy óra volt, mikor a szent Szűz szeretettől és vágyódásától hajtva már nem nyughatott. Felemelkedett, szürke köpenyébe burkolózott és elhagyta a házat. Sietve Kaifás házáig és onnan Pilátusig ment, ami hosszú út volt. Onnan visszament a városba és végigjárta Jézus fájdalmas útját s mindenütt megállott, ahol bántották és fájdalommal illették őt. Sokszor földreborult, a köveken tapogatódzott és kezét szájához érintette, mintha az Úr szentséges vérét érintené. Átszellemült állapotban volt és minden szent dolgot világosan látott maga körül. Szíve szent szeretettől lángolt és gyakran imába merült. Útját a Kálvárián fejezte be. Amikor odaért, megállt s úgy tűnt fel, mintha Jézus szent testével a Szűz elé lépett volna; mellette két imádkozó angyal állott. Jézus nem élőnek, hanem fénytől körülvett holttestnek látszott. A szent Szűz imádkozva borult le azon a helyen, ahová az Úr rendelte.



Az Úr föltámadása

Abban a pillanatban, amikor az angyal leszállott a sírhoz s a föld ott megmozdult, láttam, hogy a feltámadott Úr a Kálvária-hegyén megjelent szentséges Anyjának. Jézus rendkívül szép, komoly és világító volt; ruhája köpenyszerűen volt tagjaira vetve, kékesfehéren csillogott rajta, mint a füst szokott a napfényben. Sebei igen nagyok voltak s fénylettek; a kézsebek olyan nagyok voltak, hogy egy ujj jól elférhetett benne. A sebajkak három egyenlő háromszög vonalait követték, amely háromszögek egy kör középpontjában találkoznak. A kéz közepétől fénysugarak tartottak az ujjak felé. Az ősapák lelke meghajolt a szentséges Anya előtt, kivel Jézus a viszontlátásról beszélgetett; megmutatta neki sebeit, s midőn Mária leborult, hogy lábának sebeit megcsókolja, karjánál fogva felemelte őt, majd eltűnt.



A legszentebb Szűz fensége és méltósága

Láttam a szent Szüzet az apostolokkal a teremben; Péter és János között állott a lámpa alatt. Kinyitották a szentélyt s térdenállva imádkoztak előtte.

Éjfél után Mária térdelve fogadta Pétertől az Oltáriszentséget. Péter a Jézus által átváltoztatott és megtört kenyeret a kehely tányérkáján vitte. Ebben a pillanatban megjelent Máriának a többiek előtt láthatatlan Jézus. Máriát át- és átjárta a fényesség. A jelenlevők azután imádkoztak még. A szent apostolok igen tiszteletteljesek voltak Máriával szemben, ki ezután a kis házba távozott, amely a bejárattól jobbra az utolsó vacsora házának udvarában épült s amely­ben most lakása volt. Állva elimádkozta a Magnificátot és a három ifjúnak dicsérő énekét, akik a tüzes kemencében voltak s végül a 130. zsoltárt. Szürkülni kezdett már, mikor a zárt ajtón át belépett Jézus. Sokáig beszélgetett Máriával, hogy legyen az apostolok gyámolítására, s hogy milyen szerepet vigyen azoknak életében; Jézus hatalmat adott neki az egész Egyházra vonatkozólag, átadta erejét, védelmét és úgy tűnt fel, mintha fényessége Máriába ment volna át, s mintha őt lénye teljesen átjárta volna.



Az utolsó napok a mennybemenetel előtt

Mikor Jézus az apostolokkal Jeruzsálem körül járt, megjelenését néhány zsidó is észrevette. Ezek azonban megijedtek, elbújtak és elzárták magukat épületeikben. Maguk az apostolok és tanítványok is bizonyos elfogódottsággal haladtak mellette. Jézus más helyeken is megjelent, így Betlehemben, Názáretben, különösen azoknál az embereknél, akiknél szent anyjával azelőtt megfordult. Mindenkire áldását adta; az emberek, akik látták őt, hittek benne és az apostolokhoz meg a tanítványokhoz csatlakoztak.

Miután Jézus betért Lázár házába, az összegyűlt nép is bemehetett a tágas udvarba, amelyet azután lezártak. Jézus az apostolokkal és tanítványokkal állva fogyasztotta el reg­gelijét, s midőn az utóbbiak keservesen sírtak, Jézus így szólt:

- Miért sírtok, kedves testvéreim? Nézzétek ez asszonyt! Ő nem sír - és szent Anyjára mutatott, aki a többi szent asszonnyal a terem bejáratánál állott. Az udvaron hosszú asztal volt az idegenek számára. Jézus kiment hozzájuk, kis kenyereket áldott meg és osztott ki közöttük, ezután értésükre adta, hogy eltávozhatnak. Most szentséges Anyja közeledett alázatosan feléje, hogy egy kérést intézzen hozzá, Jézus azonban felemelte kezét és tudtul adta neki, hogy kérését nem teljesítheti. Mária erre alázatosan visszavonult.

Jézus egyik vasárnap tizenegy apostollal és a szent asszonyokkal Jeruzsálembe ment, hova csak napnyugta után szürkületkor érkezett. A szent Szűz, Nikodémus és Arimatheai József fogadták őt a kapuban, innen legszentebb Anyjával annak lakószobájába ment, míg az apostolok az előcsarnokba távoztak.

Mikor később a tanítványok és a szent asszonyok is megérkeztek, Jézus kiment a tizenegyhez az előcsarnokba. A szent Szűz az étkezőterem bejáratáig követte őt. Mikor mindenki elhelyezkedett, Jézus megáldotta a halat, a kenyeret és a zöldséget, mindenkinek adott belőle, miközben ünnepélyes komolysággal tanította a jelenlevőket. Szavai fénysugarakkal távoztak szájából s azok hol az egyik, hol a másik apostol szájába hatoltak gyorsabban, avagy lassabban aszerint, hogy az illető mennyire vágyott Jézus tanítására. A lakoma végén Jézus a kelyhet is megáldotta, ivott belőle, majd a többinek nyújtotta. Itt nem történt átváltoztatás.

A szeretetlakoma után mindnyájan összegyűltek az előcsarnok előtt a fák alatt, ahol Jézus sokáig beszélt még a jelenlevőkhöz, végül megáldotta őket. Szentséges Anyjának, aki a szent asszonyok előtt állott, kezét nyújtotta. Mindnyájan igen megindultak voltak s Magdolnát heves vágy fogta el, hogy Jézus lábát megcsókolja. Mikor Jézus végül eltávozott, mindnyájan nagy sírásra fakadtak. Egyedül a szent Szűz nem sírt.



Jézus fölmegy a mennybe

Csodálatos mennybemenetele előtt láttam Jézust a szent Szűzzel s a tizeneggyel az úrvacsorás ház belső termében. A tanítványok és a szent asszonyok imádkozással töltötték az időt az oldalcsarnokban. A szent Szűz Jézussal szemben ült, ki mint nagycsütörtökön tette: kenyeret és bort változtatott át. A hajnali mise alatt a hetven legmegbízhatóbb tanítvány is jelen volt, akik a szent Szűz mögött állottak.

Amikor hajnalodott, Jézus elhagyta a tizeneggyel az úrvacsoraházat. A szent Szűz közvetlen mögöttük haladt, majd kis távolságra tőle a tanítványok csapata következett.

A menet az Olajfák hegyén megállapodott; ekkor fényes felhő szállott föléjük, amelyből világító harmat szállott mindnyájukra; a jelenlevőket erre félelem és csodálkozás fogta el. Az apostolok és tanítványok, akik Jézushoz legközelebb voltak, szinte megvakultan állottak és közülük sokan arcra vetették magukat. A szent Szűz, ki közvetlenül mögöttük volt, nyugodtan nézett maga elé.

Mikor Jézus eltűnt a nézők szeme elől sokan vigasztalan gyermekek módjára sírvafakadtak, míg mások mélyen elgondolkodtak. A szent Szűz, János és Péter nyugodtak, megvigasztalódottak voltak. Az összegyűlt nép nemsokára szétoszlott. A magukra maradt apostolok és tanítványok igen elhagyatottnak érezték magukat és nyugtalanok voltak. A szent Szűz megnyugtató jelenléte azonban megvigasztalta őket s Jézusnak szavai:

- Mária a ti közbenjárótok, anyátok és szószólótok - megnyugtatóan hatottak rájuk.

Az apostolok a következő napokon a szent Szűzzel együtt az úrvacsora termében imádkozva várták a nekik tett ígéret beteljesedését. Jézus utolsó lakomája óta Mária az imánál és a kenyértörésnél mindig Péterrel szemben volt, aki most már úgy az imán, mint a kenyértörésnél az Úr helyét foglalta el. Mária jelentősége most igen megnövekedett az apostolok között, s most Ő jelenti az Egyházat.



Mária élete Krisztus mennybemenetele után

A szent Szűz, aki Bethániában lakott, Jánossal Efezus vidékére ment, ahol már keresztény telepesek laktak.

Mielőtt János a szent Szüzet erre a telepre hozta volna, egy kőházat építtetett számára, amely hasonló volt a názáretihez. Az épület egy hátulsó, boltozatos, függönnyel elválasztott helyisége szolgált Mária imádkozó helyéül. Ebben a helyiségben volt egy kereszt is, a szent Szűz és János készítette. A kereszt mellett kendő feküdt, azonos azzal a kendővel, mellyel a szent Szűz a keresztről való levétel után a szent sebeit a vértől megtisztította.

Néhány nappal halála előtt hálósátorában láttam feküdni a szent Szüzet fehér hálókendőbe csavarva. Még karjait is körültekerték a kendővel. A fátyol haránt irányban feje fölé volt csapva; amikor azonban férfiakkal beszélt, lebocsájtotta azt arca felé. Még keze is csak akkor volt fedetlen, mikor egyedül volt.




1. Tűzhely
2. Oratórium
3. Kis oratórium
4. Fekhely








Szűz Mária házának rekonstruált képe és alaprajza, amelyet francia régészek ásatásai tártak fel száz évvel ezelőtt.





Ebben a csendes és magányos házacskában, amelytől a többi telepes lakásai vagy egynegyed órányira voltak, lakott a szent Szűz egy szolgálóval, aki a kettőjük számára szükséges kevés táplálék odaszállításáról gondoskodott. Férfi nem volt a háznál; csak néha kereste fel Máriát János vagy más átutazó apostol, esetleg tanítvány. Láttam egyszer Jánost, ki most idősebbnek tetszett, a lakásba belépni. A szent Szűz egy zárt szobácskában volt, ahonnan szolgálója vezette ki őt. Mária fehér ruhát viselt és nagyon gyengének látszott. Arca szinte áttetsző és hófehér volt. Miután Fia felment a mennyekbe, egész élete egy növekvő, magát epesztő vágyódás volt. Mária Jánossal imasátorába ment s a már említett kereszt előtt hosszabb ideig imádkoztak. János később egy fémedényből finom gyapjúból készült tartót vett elő. Ebben négyszögletű kenyérdarab volt fehér gyolcsba takarva. Ez volt az Oltáriszentség, amelyet János néhány szó kíséretében Máriának nyújtott. Kelyhet nem nyújtott neki.



Az apostolok megérkezése a szent Szűz halálára

Amikor a szent Szűz a vég közeledtét érezte, isteni Fiának indítására imával magához hívta az apostolokat: életének 63. évében volt most. Jézus születésekor 15 esztendős volt. Jézus mennybemenetele előtt Lázár bethániai házában megmondotta legszentebb Anyjának mindazt, amit neki földi vándorlásának végén az apostoloknak s néhány tanítványának, akik majdan nála lesznek, mondania kell, és hogy áldja meg őket, mert ez amazok nagy üdvösségére fog szolgálni. Magára Máriára néhány lelki feladatot hagyott, amelyeknek elvégzése után teljesedni fog a menny után való vágyódása. Ugyanakkor hozta Jézus Magdolna tudtára, hogy rejtőzzék el a pusztában, s hogy Mária egy asszonyokból álló társaságot alapítson. Jézus megígérte, hogy mindig velük lesz.

A szent Szűz imájára az apostolok angyalok által intést kaptak, hogy hozzá siessenek Efezusba.

Mikor az apostolok közösen Mária hálószobácskájába mentek, hogy búcsút vegyenek tőle, a szoba mellső rekeszét eltávolították. Az apostolok hosszú, fehér papi ingeket viseltek, széles övvel. A tanítványok és a szent asszonyok a ház előhelyiségében voltak. Mária felült ágyában, az apostolok egyenkint eléje térdeltek és Mária mindnyájukat megáldotta keresztalakban fejükre tett kézzel. Ugyanezt tette a tanítványokkal és asszonyokkal is. Egyet az utóbbiak közül, ki egészen közel hajolt az ágy fölé, Mária átölelt.



A szent Szűz végórái, sírbahelyezése és mennybemenete­le

Ezek után a piros és fehér lepellel letakart oltárt Mária imádkozó helyiségében a kereszt elé állították. Péter itt bemutatta a szentmiseáldozatot. Mária az egész ünnepség alatt ült ágyában. Péter fehér ruhája fölött piros és fehér díszítéssel átszőtt palliumot és a nagy köpenyt viselte; a négy segédkező apostol is ünnepi köpenyben volt. Az áldozás után Péter a többieknek nyújtotta az Oltáriszentséget. Istentisztelet közben érkezett meg Fülöp Egyiptomból. Hangos sírással fogadta a szent Szűz áldását, majd egyedül megáldozott.

Péter ezután Máriához vitte az Oltáriszentséget a keblén függő keresztben. János vitte a tálcát kehellyel, melyben a szent vér volt.

A fehérszínű kehely kicsi volt s alakja megegyezett az utolsó vacsorabeli kehelyével. E kehely szára oly rövid volt, hogy csak két ujjal lehetett megfogni. Tadeus kis füstölő edénykét vitt elöl. Péter legelőször feladta az utolsó kenetet a szent Szűznek, majd az Oltáriszentséget nyújtotta neki, amelyet ő ülve vett magához anélkül, hogy támaszkodnia kellett volna. Ezután ismét visszaesett párnáira, majd az apostolok rövid imája után János a kelyhet nyújtotta neki, amelyet már majdnem fekve ürített ki.

Az áldozás után nem szólt többé Mária. Tekintete, mely viruló és mosolygó lett, mint fiatalságában volt, felfelé irányult. Egy fényösvény indult ki Máriától egészen a mennyei Jeruzsálemig és a Szentháromság trónjáig tartott. Az ösvény két oldalán világító felhőket láttam, melyekből angyali arcok tekintettek ki. Mária kitárta karjait a mennyei Jeruzsálem felé, miközben betakart teste oly magasan lebegett fekvőhelye felett, hogy alatta el lehetett látni. Úgy tűnt fel, mintha egy fényalak lépne ki belőle szintén fölfelé terjesztett karokkal. Az angyalok két kara egyesült eme fényalak után s felemelkedtek vele, elszakadva a testtől, amely keblén keresztbetett kezekkel visszahanyatlott fekvőhelyére. Sok szent lélek járult eléje, ő azonban mindezektől kísérve Fiához lebegett, kinek sebei fényesebbek voltak, mint az őt körülvevő fényesség maga.

Jézus fogadta Máriát, majd egy kormánypálcát nyújtott neki, miközben lemutatott a földgolyóra. Egyúttal sok tisztítótűzből megszabadult lélek tartott az ég felé, sakkor bizonyossá vált előttem, hogy Mária tisztelői közül az ő mennybemenetelének évfordulóin sokan kiszabadultak a tisztítótűzből. Mária halálának órája, mint Jézusé a nona (9 óra) volt. Mária eme dicsőségét Péter és János is láthatták, mert tekintetük fölfelé irányult; a többi apostol mélyen meghajolva térdelt. A szent Szűz fényes teteme csukott szemmel s keresztbe tett karokkal nyugodott ágyán. Az összes jelenlevők térdenállva imádkoztak.

A szent asszonyok ezután letakarták a szent testet egy kendővel, majd lefátyolozták magukat s az előházba tértek, ahol térdenállva, majd ülve imádkoztak. Az apostolok is befödték fejüket ruhájukkal, azután imádságos rendbe sorakoztak, két-két apostol a szent test lábánál és fejénél imádkozott.

András és Mátyás a sírhelyen dolgoztak, amely a Mária és János által készített keresztúton Jézus sírhelye volt. A barlangocska nem volt olyan nagy, mint Jézus sírhelye, alig érte el az embermagasságot, és oszlopos kerítéssel bekerített kerttel volt körülvéve.

A szent testet az asszonyok, akik között felismertem Veronika egyik leányát és János-Márkus anyját, előkészítették a sírbatételre. Gyökereket és fazekakat használtak eközben friss növényekkel, hogy a testet zsidó módra bebalzsamozzák. Az asszonyok bezárták a házat és lámpákkal világítottak munkájuk közben, a balzsamozók később a tűzhely mögött levő helyiséget is lezárták, majd teljesen szétszedték Mária hálósátrát, hogy nagyobb helyük legyen a bebalzsamozásnál. A hálósátor fonott falait nem rakták többé össze. Ezeket és a ruhaszekrényt a szolgálóleánya sírbatétel után magával vitte; csak a kereszt előtti oltár maradt a helyén. Mária imádkozó helyiségében az egész terem különben olyan lett, mint egy kis kápolna, melyben az apostolok imádkoztak, s a legszentebb vérontás nélküli áldozatot ünnepelték. Amíg az asszonyok a szent testet balzsamozták, az apostolok kórusban imádkoztak az előépületben, majd a házon kívül. Az asszonyok a legnagyobb ájtatossággal és tisztelettudással fogtak a munkához éppen úgy, miként azt Jézus szent testével cselekedték annak sírbatétele előtt. A szent Szűz betakart testét a fekvőhelyről egy hosszú terítőkkel telt kosárba fektették úgy, hogy a beléhelyezett test magasabban feküdt a kosár szélénél. A test leírhatatlanul fehér, szinte fénylő és igen könnyű volt, mint egy hüvely s így az asszonyok könnyedén kezükbe tudták emelni. Az arc friss és viruló volt; a hajfürtöket levágták az asszonyok, s ereklye gyanánt magukhoz vették azokat. A nyak és a fej közé, a karok és a vállüregek alá növénycsokrokat helyeztek.

Mielőtt a szent testet a fehér ruhán kívül még fehér kendőkkel betakarták volna, Péter bemutatta előtte az imahely oltárán a vérontás nélküli áldozatot és a többi apostolnak az Oltáriszentséget nyújtotta. Ezután előrelépett Péter és János ünnepi köpenyében kenőolajat vitt egy edényben, Péter pedig megjelölte vele imaközben keresztalakban a szent Szűz homlokát, kezét, lábát, majd az asszonyok az egész testet kendőbe takarták. A szent Szűz homlokára fehér, piros és égszínkék virágokból készült koszorút helyeztek, mint az ártatlanság jelképét, az arc fölé egy átlátszó kendőt borítottak úgy, hogy a koszorútól övezett arc látható maradt. A növényekkel körülvett lábak szintén láthatók voltak. A karok keresztalakban fektetve nyugodtak a mellen, így előkészítve egy hófehér fából készített koporsóba fektették a szent testet. A koporsót pontosan záró fedél takarta, mely a két végén és közepén pántokkal volt ellátva. A koporsót egy hordágyra tették. Mindez igen ünnepélyesen és megindítóan történt s a gyász inkább emberi módon nyilvánult meg, mint Jézus sírbatételénél, ahol szent félelem és borzadály uralkodott.

Hatan voltak, akik felváltva vitték a koporsót. Kezükben vitték a ház ajtajáig s csak a ház előtt tették a hordágyra, aztán vállukra vették. A koporsó a vivők között úgy lebegett, mintha bölcső lett volna. A hordágy rúdjai ugyanis gyékényen és szíjakon függtek. A koporsó előtt az apostolok egy része vonult imádkozva, utánuk következtek az asszonyok. Fáklyákat és tüzet tartalmazó kosarakat is vittek rudakra erősítve. Amikor a koporsóval kiértek a félórányira fekvő sírhelyhez, Péter és János leemelték azt a hordágyról. Négy apostol bevitte a koporsót és a síroltár mélyedésébe helyezte. Később egyenkint mindnyájan bementek még a sírbarlangba s térdenállva imádkoztak a szent test előtt, tiszteletüket fejezték ki előtte és búcsút vettek tőle. A sírhelyet ezután az előtértől kezdve a föléje boruló hátsó falig körülvették egy fonott fallal. A bejárat elé egy árkot húztak, amelyben részben még virágzó, részben már bogyókkal ékes bokrokat ültettek, mégpedig oly sűrűen, hogy csak oldalról lehetett a bokrokon keresztül a barlangot megközelíteni.

A sírbatétel estéjén történt a szent Szűz testének mennybevaló fölvitele. Ezen az estén több apostolt és asszonyt láttam a kertecskében a sírbarlang előtt imádkozni és zsoltárt énekelni. Az égből széles fénysugár ereszkedett a sír fölé, benne három glóriás körben angyalok helyezkedtek el, középütt a szent Szűz lelke lebegett alá. Előtte vonult isteni Fia fénylőn sugárzó sebhelyekkel. A legfelső glóriás körben a szent Szűz lelke körül az angyalok kisdedarccal, a másodikban 6 - 8 éves gyermekek, a legkülső körben az angyalok ifjak képében tűntek föl. Csak az arcok voltak tisztán fölismerhet6k, a test többi része átlátszó fényesség volt.

A szent Szűz feje körül is szent lelkek helyezkedtek el korona alakban. A szent Szűz lelke Jézus elé lebegve a sziklákon keresztül a sírba hatolt, amelyből megdicsőült, ragyogó testtel fölemelkedett és az egész égi jelenséggel győzelmesen visszatért az égi Jeruzsálembe.

Amikor az apostolok egy nappal később a karénekbe éppen belekezdtek, Tamás jött két kísérővel. Egy tanítvány volt vele, névszerint Jonathán Eleazár és egy szolga a három szent király legmesszebb eső országából. Tamás igen szomorú lett, amikor megtudta, hogy a szent Szüzet már eltemették. Keserves sírásra fakadt és nem tudott megvigasztalódni, hogy későn érkezett. Keserű könnyhullatás közben földreborult Jonathánnal azon a helyen, ahol Mária szent lelke a testet elhagyta; az oltár előtt is sokáig időzött térdenállva. Az apostolok, akik Tamás megérkezésekor nem hagyták abba az éneklést, most hozzá mentek, felemelték és átölelték, majd kenyeret, kis korsókban pedig mézet és italt nyújtottak neki és kísérőinek. Ezután lámpásokkal világítván kikísérték őket a sírbarlanghoz. Két tanítvány utat csinált a bokrok között. Tamás, Eleazár és János bementek és imádkoztak a koporsó előtt. János ezután kinyitotta a három pántot, amelyek a koporsót zárták. A koporsó elég magasan feküdt a sírhelyen ahhoz, hogy ki lehessen nyitni. A fedelet félretették és legnagyobb csodálkozásukra csak az üres kendőket látták ott hüvelyként feküdni; csak az arc helyén voltak szétbontva és a mell tájékán enyhén széthúzva. A kar és kéz burkolatai kissé meglazítva egész rendben feküdtek. Az apostolok fölfelé emelt karokkal csodálkozva fölfelé tekintettek. János kikiáltott:

- Nincs már itt! - Erre a többiek is beléptek, sírtak és imádkozva fölfelé tekintettek, majd földre borultak az előző esti fényes felhőre emlékezvén. Ezután ereklyék gyanánt az összes takarót és a koporsót magukkal vitték, az egész keresztúton a házig imádkozva és zsoltárokat énekelvén.

Mielőtt az apostolok Mária házától ismét elvándoroltak volna messze vidékre, a sírbarlang elülső részét fölhordott földdel teljesen megközelíthetetlenné tették. A barlang hátulsó felén azonban alacsony folyosót vágtak egészen a sírhely hátulsó faláig, majd a falba nyílást csináltak, hogy a sírba le lehessen tekinteni. Ezt a folyosót csak a szent asszonyok ismerték. A sírbarlang fölé kápolnát építettek fából és fonott falakból, amelyeket szőnyegekkel és gyékénnyel terítettek le. A kis oltár egy kőlapból állott, a lépcső is kőből volt. Az oltár mögé egy szövetsávot függesztettek, melyre egészen egyszerűen Mária arcképe volt belevarrva vagy horgolva, Mária ünneplő ruháinak színeivel. A sír előtt levő kertecske az imáktól és zsoltároktól, miket ott mondottak és énekeltek, egészen megszépült; a ház azon helyiségét, amely Mária hálósátra és imahelye volt, kis templommá alakították át. Mária szolgálója az előépületben maradt lakni, azonkívül Péter két tanítványt hagyott hátra az ottlakó hívők számára.

Az apostolok könnyek és ölelkezés közben búcsúztak egymástól, miután utoljára bemutatták Mária házában a szentmiseáldozatot, majd csöndesen szétszéledtek útjaikra, magukkal vivén Jézust a világnak.







Forrás: SZŰZ MÁRIA ÉLETE - Emmerich Katalin látomásai szerint. Mécses Kiadó.Bp.1991. 45 o.






Vissza a tartalomhoz | Vissza a Fő menübe