Jelenések

Keresés

Ugrás a tartalomhoz

Marpingen1

JELENÉSEK ÉS ÜZENETEK > jelenések


MARPINGENI JELENÉSEK III.



Míg 1876-ban három kislánynak, 1997-ben három fiatal nőnek /Marion Guttmann (30 éves), Christine Ney-Nidercorn (25 éves), Judith Hirber(35 éves)/ jelenik meg Mária. Különböző helyen laknak és még nem is ismerik egymást.

Marion férjes asszony, a jelenések idején 30 éves, Neukirchenből származik. A jelenésekig nem élt vallásos életet. 1997-ben belső indíttatásra Marpingenbe utazik, út közben a fiers-i Mária kápolnában női hangot hall: "Akarsz-e mindent vállalni, ami Istenhez vezet majd? Meghökken, de innentől kezdve rózsafüzért kezd imádkozni. A Marpingeni forrásnál újra hangot hall: "Elvezetek hozzád egy papot, aki megértéssel fogadja a problémádat."
1998. július 3-án egy plébánossal találkozik, akinél 13 év után újra gyónást végez, és ekkor ismeri meg Christine-t. Mária a kis Jézussal a karján jelent meg neki, de nem mindig látja Máriát, olykor csak a hangját hallja.

Christine 25 éves férjes asszony a jelenések idején. Ensdorfból származik. Egy nagyon kicsi francia faluban lakik. Korábban hívő volt, de vallását már nem gyakorolta. 1997-ben teregetés közben melegség járta át, majd le kellett térdelnie, s ekkor pillantotta meg a fehér ruhás, fehér fátyolos Szűzanyát először, aki csak gyengéden mosolygott rá. A későbbi találkozások során azonban nem mindig látta, sokszor csak hallotta Mária szavait.
1998 szeptemberében mikor Mária-énekeket kellett énekelnie egy imaórán ismerte meg a szervező Judithot.

Judith Hiber 35 éves, nem férjezett a törvényszéki hivatalban dolgozik. Judith először 1999. március 14-én hall sugallatot egy marpingeni áhítat előtt: "Gyermekem, nem kell félned!" A nyilvános jelenéseken azonban csak hallja, de nem látja a Szűzanyát.






ELSŐ NYILVÁNOS JELENÉS ÉS KINYILATKOZTATÁS
/1999. MÁJUS 17./



Marion erős belső késztetésre barátnőjével Marpingenbe indulnak. Út közben Marion hirtelen felkiált: Ó, ez meg mi? Mi ez? De hiszen ez Rafael arkangyal!" Később: Hiszen itt van minden angyal és a szentek és a megboldogultak! Már itt van a Szűzanya is a kis Jézussal… És itt van egy világító kereszt!" A fénylő keresztet követve a marpingeni (härtelwaldi) kápolnához érkeztek.
"Németország anyjaként jövök" - mondja a Szűzanya, és mindenkinek megköszöni a kápolna gondozását.

"Szeplőtelen Szívem diadalmenetét Marpingenben akarom megkezdeni!"

A világítókereszt a további hónapokban is elkíséri őket a kápolnához, és később Cristine is látja a kísérő angyalt és néhány szentet /Don Boscot, Edith Steint, az arsi plébánost, Bernadette Soubiroust és Pio atyát.


MÁSODIK JELENÉS
/MÁJUS 20./


A Szűzanya köszönetet mond a kápolnában imádkozóknak és Patricio atyának a kápolna bővítéséért.


HARMADIK JELENÉS
/MÁJUS 26./


Belső késztetésre mindhárman Marpingenbe mennek. Marion felismeri a három arkangyalt és a Szűzanya a következőket mondja: "Azt kívánom, hogy ma emberek jöjjenek!" Rózsafüzért imádkoznak, mikor megjelenik a Szűzanya a kis Jézussal, fején aranykoronával. Ezután a Szűz kinyújtja kezét, és ezt mondja:

"Gyermekeim, teljes szívemből szeretlek benneteket, és én hívtalak ma itt össze benneteket. Megígértem, hogy eljövök, hogy nehéz időkben visszatérek, és én tartom ígéreteimet: most ismét itt vagyok. Még egyszer köszönetet mondok azoknak az embereknek, akik a kápolnát karban tartották, és szép virágokkal díszítették évtizedeken át. Köszönöm az imát. Elfogadtam, és továbbítottam Fiamnak. Az az imádság, melyet itt évtizedeken át mondtak, már nagy segítségére volt a világnak.
Még egyszer kérlek benneteket, szüntelenül imádkozzátok itt a rózsafüzért, minden olyan cél érdekében, melyet meghagytam nektek, mindenek előtt a világ békéjéért, ez most nagyon fontos, a világ békéjéért. Mondjátok a rózsafüzért a világ békéjéért."
Aztán elmondta, mennyire szereti a gyerekeket, majd hozzáfűzte: "Kérlek benneteket, hogy szüntelenül imádkozzatok, miközben dolgoztok, vagy bármit csináltok, szívetekben mindig imádkozzatok, én majd mindent Szeplőtelen Szívembe zárok és továbbítom Fiamnak."

Judithon keresztül így folytatta:
"A rózsafüzér, az az ima, melyet én már Fatimában is kértem tőletek. A rózsafüzér nagy hatalmat ad nekem, amire most szükségem is van, megmenteni a világot és visszaadni az Atyának, aki nagy várakozással nézi az embereket és a lelkeket. Minden embert szeret, és azt kéri tőlünk, hogy a bűnösök megtéréséért imádkozzunk és segítsünk neki rendbe hozni a világot."

Christine által:
"Szeretlek benneteket, gyermekeim, és Szeplőtelen Szívembe zárlak benneteket. Imádkozzatok szüntelenül, imádkozzatok, és tartsatok bűnbánatot! Ez az én törekvésem, ez az üzenetem, melyet ma adni szeretnék nektek. Imádkozzatok és tartsatok bűnbánatot, és el ne vesszetek! Gyertek az én utamon velem Jézushoz! Rátok adom majd köntösömet, és felétek nyújtom kezemet, hogy így vezesselek benneteket Fiamhoz. Ne aggódjatok, gyermekeim, veletek vagyok! Én vagyok a ti Anyátok, aki kezét nyújtja nektek. A tiétek vagyok, mindenkihez igen közel állok. Mindegyikőtök a gyermekem és nem hagylak benneteket cserben. Legfőképpen nem ezekben a nehéz időkben.
Még gyakrabban fogok jönni, és azt szeretném, ha betegeket hoznának ide. Azért ajándékoztam nektek a forrást, hogy testi és lelki gyógyulást hozzon, és hogy erőt adjak az én utamat járni, mely gyakran keresztút, tövisekkel szegélyezett út."

Judithon keresztül:
"Ha a rózsafüzért mondjátok, mindig eljövök, hogy ezt az imát, ami ajkatokról és szívetekből jön, összegyűjtsem a világ javára. Ezért még egyszer kérlek benneteket, mondjátok gyakran a rózsafüzért, amit én adtam nektek."

Christine által:
"Nem akarok szenzációt. Megígértem, hogy idejövök, és most meg is teszem, mert kevés az idő. De azt szeretném, hogy csendben imádkozzatok, és hogy ájtatosan imádkozzatok, amint azt kívántam, de azt szeretném, ha mindez csöndben történne. Ne legyen szenzáció! Mindennek kicsinek kell lennie, és mindent alázattal kell végrehajtani. Megáldalak benneteket, gyermekeim."
Végül ismét megjelent a karján a kis Jézus, és ő áldotta meg az embereket. Azután egy jól látható villanással eltűnt.


NEGYEDIK JELENÉS
/JÚNIUS 1./


Amikor a kápolnát elhagyták, akkor pillantották meg kint a barlangnál a Szűzanyát.

Marion: "Olyan, mint az égi királynő, fehér fátyollal és fehér ruhában."
Christine: "Én nem látom őt, csak hallom. Azt mondja:
"Gyermekeim, ismét imádkozásra szólítlak fel benneteket. Imádkoznotok kell a bűnösök megtéréséért s a világ békéjéért. Imádkozzatok, gyermekeim, imádkozzatok! Ezen kívül még egyszer szeretném mondani, hogy igyatok a forrásból és hozzátok ide nekem a betegeket. Megígértem, hogy lelki és testi gyógyulást adományozok, és ezt meg is teszem. Az ígéretemet megtartom. Hozzátok el nekem a betegeket feltűnés nélkül! Nektek ajándékoztam az imádságokat, és mindenek előtt a betegekért mondandó imákat, hogy feltűnés és szenzáció nélkül el tudjátok hozni nekem a betegeket.
Imádkozzatok, gyermekeim, és tartsatok bűnbánatot! Ez az az üzenet, amelyet ma szeretnék átadni. Ismételten felszólítalak benneteket, hogy imádkozzatok."

Azután azt kérte a Szűzanya, hogy a látnokokat és azt a helyet, ahol ő maga állt, hintsétek meg szenteltvízzel. Judith megkérte erre Herbertet. Egészen addig Herbert észre sem vette, mi történt, mert éppen a kápolna mögött söpört.

Marion: "A Szűzanya most éppen ott áll a gyermek Jézussal, ahol te vagy. A kis Jézus keresztet vet, a Szűzanya meghajol, és ő maga is keresztet vet. Mindketten mosolyognak. "

Christine: "Ezt mondja: "Újra eljövök, ahogy megígértem már első alkalommal. Újra eljövök. Még nagyon sokszor meg fogok itt jelenni, mert sürgős üzeneteim vannak. Megáldalak benneteket, gyermekeim."
Aztán Christine még hozzáfűz egy mondatot: "Mielőtt elment, még mondott valamit. Úgy értettem, hozzá kell érintenünk a rózsafüzéreket a kőhöz." A virágágyásban lévő kőre mutat. Herbert azt mondja: "Ez a jelenés köve."

E jelenés után mindannyiuknak egy kis időre van szükségük, hogy ismét visszazökkenjenek a mindennapi életbe. Ekkor elmennek a forrás irányába, de kerülőt tesznek, mert Marion úgy érzi, hogy el kell menniük egy asszonyért. De a címet nem tudja pontosan. Valahogy eljutnak a házhoz. Az asszony otthon van és velük tart. Amikor megérkeznek a Szentháromság-kápolnához, a Szűzanya már vár rájuk az oltár előtt. Marion látja, ahogy Szűz Mária kezeiből sugarak áradnak ki és a jelenlevőkre hullanak.

Ekkor a Szűzanya Judith által a következőket mondja:
"Gyermekeim, azért hívtalak ide fel benneteket, hogy a forrásomhoz vigyelek benneteket."
Ezután a Szűzanya odamegy a forráshoz és rámutat:
"Ezt a gyógyírt lelketeknek is szeretném ajándékozni, ezért hívtalak ide fel benneteket. Ezt a forrást azért adtam ajándékba, hogy betegeket gyógyítson, testüket és lelküket is, ezért mondtam olyan sokszor már nektek, hogy hozzátok ide a betegeket. Azért jöttem ezekben a nehéz időkben, hogy ismét betegeket gyógyítsak lelkileg és testileg is, mert az emberek baja olyan kimondhatatlanul nagy."
Christine által folytatja:
"Ne féljetek, ez az én forrásom, mely nem fog kiapadni. Elég lesz a víz, nem kell félnetek, hogy kevés víz van itt. Elég lesz a víz."

Azután ismét Judith által:
"Nektek, gyermekeim, különösképpen a betegekért kell imádkoznotok. Egyrészt azért, hogy az őrangyalok idehozzák őket, másrészt azért, hogy újból elkezdjenek szívből imádkozni, Istennel beszélni, őt szeretni és szolgálni. Ennek a Szentháromság-képnek itt fent megvan a jelentése: nem engem kell dicsőíteni, hanem az Atyát, a Fiút és a Szentlelket."

Ekkor Szűz Mária felett megjelenik egy világító kereszt, közepén egy galamb. Körös-körül zöld olajágak forognak, amelyek fénysugarakat bocsátanak ki. Azután Christine által így szól a Szűzanya:
"Most megáldalak benneteket, gyermekeim, és azt kívánom, hogy az a nő, akit általatok hivattam, meséljen el mindent a papnak. "
Áldást mond "az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, ámen." Azután megint eltűnik egy villanással. (Nem úgy, mint egy villám, hanem úgy, mint egy fényes villanás).

Az a nő, aki a látnokokkal jött ide, közvetlenül ezelőtt hosszú beszélgetést folytatott egy paderborni pappal. Hazavitték ezt a nőt, és még egyszer visszamentek a kegykápolnához. És azután külön mentek haza.


ÖTÖDIK JELENÉS
/JÚNIUS 7./



Útban a kegykápolnához Christine újra látja a világító keresztet, mely az előtt az autó előtt megy, melyet Judith vezet. Sok szent van jelen, akik sorfalat képeznek, és vidáman integetnek. Köztük van ezúttal Sr. Blandine Merten is. A Szűzanya Christine tudtára adja, hogy nem kell félnie; egészen köpenyébe zárja majd, hogy semmi sem térítheti el. 18 óra felé megjelenik nekik a Szűzanya. A Mária szobortól balra áll, és a "Salve Regina" éneket kéri. Mindenki énekli. Szűz Mária karján a Gyermekkel így szól Christinéhez:
"Ismét imádkozásra szólítlak fel benneteket! Imádkozzatok, gyermekeim, ez a legfontosabb! Azt a rózsafüzért mondjátok, melyet én tanítottam nektek. Mondjátok a rózsafüzért a bűnösök megtéréséért és a világ békéjéért! Fontos, hogy imádkozzatok, tartsatok bűnbánatot és imádkozzatok, és ne féljetek, gyermekeim! Én a ti Anyátok vagyok, és mindig veletek vagyok."

Valamivel később és már egyedül:
"Gyermekeim, még egyszer mondom nektek: betegeket szeretnék gyógyítani, lelkileg és testileg. Ide szeretném hívni a betegeket, hogy újra megtanuljanak bennem és Istenben bízni. Azért jöttem ezekben a nehéz időkben, hogy erőt és vigaszt ajándékozzak nektek. Oly vigasztalan idők járnak, hogy el kellett hozzátok jönnöm, hogy vigaszt nyújtsak nektek. Szeretlek benneteket, és Fiam, Jézus szintén szeret titeket. Velem együtt köszöni nektek az imátokat, áldozataitokat és jóakaratotokat."

Azután ismét megjelenik a kis Jézus, és mindketten csendben hallgatják a kápolnából felhangzó imákat.
"Megígértem nektek, hogy ismét eljövök ide, a nehéz, áldatlan időkben, és én betartom az ígéretemet. Még gyakrabban meg fogok jelenni a Mária-kútnál és a plébániatemplomnál is. Oda is eljövök, nemcsak ide, hanem oda is. Mindez a tervem része, hogy ez a hely összekovácsolódjon. És még egyszer: ne féljetek, gyermekeim, bízzatok, bízzatok teljes szívetekből, és bízzátok félelmeiteket és bajaitokat az én Szeplőtelen Szívemre!"

Ezután a Szűzanya arra kéri a zarándokokat, hogy tartsák fel rózsafüzéreiket, hogy megáldhassa azokat. A zarándokok elmondanak egytized rózsafüzért. A Szűzanya ezalatt ott marad, azután újra eltűnik egy fényes villanással.


HATODIK JELENÉS
/JÚNIUS 13./


15 óra 20 felé jár az idő. Christine éppen a "Mária siratóéneke" című éneket énekli. A látnokok Hartelwaldban vannak, a Rosa Mystica szobor előtt. Ekkor a Szűzanya így szól Christinéhez:
"Gyermekeim, azért vezettelek ide benneteket, hogy elkezdhessétek Németországban diadalmenetemet. Szeretlek benneteket, gyermekeim, és boldog vagyok, hogy eljöttetek hívásomra. Annak is nagyon örülök, hogy papok is vannak itt. Örvend az én szívem, és örvend isteni Fiam szíve, hogy papok is vannak itt. Szeretett fiaim, oly nagyon örülök annak, hogy itt vagytok."

Marion ekkor megjegyzi: "Olyan szépen ragyog a ruhája a csillagokkal, a fátyla is, amely átlátszó és csillagok vannak rajta. Kék a szeme és fekete a haja... egészen szerény az öltözéke, de csodálatos."

"Annak is nagyon örülök, hogy sok beteg jött el. Ahogy az imént mondta az a fiatal férfi, aki előimádkozott: először imádkozni kell, és én utána lelki vagy testi gyógyulást ígérek a betegeknek. Az ima nagyon fontos. Még egyszer mondom, imádkozzátok a rózsafüzért, mondjátok a rózsafüzért a bűnösök megtéréséért és a világ békéjéért! Imádkozzátok a rózsafüzért! Nagyon fontos, hogy a rózsafüzért mondjátok. Szükségem van az imákra! Szükségem van az imákra!"
Marion: "Csúsztatja a rózsafüzér szemeit az ujjai között, és ő maga is imádkozza a rózsafüzért." ( Medjugorjé-ban és Schichoban is együtt mondja a Szűzanya a rózsafüzért az imádkozókkal, de az első szavaknál hallgat; végtére is nem köszöntheti saját magát.)

Christinén keresztül azt mondja Szűz Mária, hogy örül, hogy a papok itt vannak, hogy az ő szeretett fiai itt vannak. Majd folytatja:
"Szeretlek benneteket, gyermekeim, és minden félelmeteket és gondotokat az én Szeplőtelen Szívemben hordom. Bízzatok mindent az én Szeplőtelen Szívemre! Én a ti Anyátok vagyok és gondoskodom rólatok. Mindegyikőtökkel törődöm. Ringatlak benneteket karjaimban, mint egy gyermeket, és szeretlek benneteket."

Christine ismét látja a szenteket, akik idejövet kísérték őt. Azután Szűz Mária megkéri a jelenlévő papokat, hogy áldják meg a helyet és a zarándokokat. Az előimádkozó ekkor mikrofonon keresztül felkéri a papokat, hogy jöjjenek ide és osszanak áldást, majd a jelenés helyét, valamint a látnokokat hintsék meg szenteltvízzel.

Christine közli: "Én csak a szívemmel látom őt, de egészen tisztán hallom... Most azt kell mondanom, hogy nagyon örül, hogy a papok itt vannak, hogy a szeretett fiai itt vannak. Hihetetlenül örül, és Szeplőtelen Szívében hordja a papokat és a szerzeteseket, és mindig mellettük áll."

Ezután több pap megáldja a jelenés helyét és a látnokokat. Ekkor Szűz Mária Christine által így szólt: "Szeretlek benneteket, gyermekeim, és megtartom ígéreteimet. Visszatértem ide, és még gyakrabban fogok jönni, mert itt Marpingenben kezdődik el Szeplőtelen Szívem diadalmenete Németországban. Az ima által, melyet ma itt mondanak, fog a megtérés kegyelme az emberekre hullani."

Christine folytatja: "Megint a rózsafüzér-imádságra szólít fel bennünket, a rózsafüzért szeretné, mert az a legerősebb fegyver az ellenség elleni harcban. Szeretettel imádkozva... a rózsafüzér."

Most Judith veszi át a szót azzal, hogy Szűz Mária üzenetét tolmácsolja:
"Gyermekeim, érzem, hogy boldog a szívetek, hogy itt lehettek. Mindegyikőtöket egyenként hívtam, hogy itt legyen. Mert ti vagytok, gyermekeim, kiválasztva arra, hogy Németországban a diadalt, Szeplőtelen Szívem diadalát velem előkészítsétek. Ez az imaáradat, amely ma e szent helyről az egekbe száll, közbenjár majd Atyám trónjánál értetek, és egész Németországért, és az egész világért. Teljes szívemből szeretlek benneteket. Nagy áldással és kegyelemmel küldelek haza benneteket, hogy ott, ahol vagytok, hatékony lehessen. Imámmal, melyet Isten trónja előtt mindnyájatokért mondok, közbenjárok értetek. Ez örökre elkísér majd benneteket, hogy végre tudjátok hajtani tervemet."
Amikor az egyik pap a papok számára is kér üzenetet, a Szűzanya Christine és Judith által kéri, hogy imádkozzák egyházközségeikben a rózsafüzért. Ezen kívül óhaja: "...a Szentatyához való hűség, minden dologban."

E nap első jelenése végén ezt mondja Szűz Mária:

"Mielőtt elmegyek, minden jelenlévőt meg fogok áldani, és az én Fiam, Jézus, aki itt jelen van, velem együtt fog áldást osztani. Mondjátok meg az embereknek, hogy térdeljenek le, és nyílt szívvel fogadják ezt az égi áldást!"

Az előimádkozó közli ezt az óhajt. Minden jelenlévő letérdel. A kis Jézus megáldja az embereket, a Szűzanya közben meghajol, azután eltűnik. Nem sokkal később Marion utal rá, hogy Szűz Mária ismét itt van, hogy mondjon valamit. "Igen" - feleli Christine "Még egyszer eljött, hiszen mi mindig annyira félünk. Eljött, hogy megerősítse, hogy a szombati szentmise előtt visszatér. Szándékosan a szentmise előtt jön, mert el szeretné vezetni gyermekeit a Fiához... 8 óra felé jön Härtelwaldba, lehet, hogy kicsit korábban vagy később." Azután újra eltűnik a jelenés.
A zarándokmise után, amelyre 17óra 15-kor került sor, a három látnok és egy kis csoport érkezik a Mária-kúthoz. Ott immár harmadszor jelenik meg Szűz Mária. Judith tolmácsolja a szavait:

"Miután Fiamnál voltatok, és őt imádtátok, és ő egyesült a szívetekkel, még egyszer eljövök a Mária kúthoz, még egyszer el szeretném nektek mondani, mennyire szeretlek benneteket. Szívemben hordozlak benneteket. Az én szívem a ti mentsváratok. Menedék, amely nektek minden bajban nyitva áll. Menedék, amely mindig vár rátok. A mentsvár, vagyis az én Szeplőtelen Szívem titeket kimondhatatlanul szeret. Elfogadom imáitokat, gondjaitokat, bajaitokat, és kéréseiteket is megőrzöm szívemben, hogy Isten trónja előtt közbenjárjak értetek. Szükségem van imátokra, vissza kell adni a világot Atyámnak. Az Atya nagy szeretetben várakozik, és nagy gonddal tekint a világra, mely olyan messze tévedt tőle. Azt szeretné, hogy a világ megtérjen, hogy újra visszatérjen a szentségekhez, mindenek előtt a szentgyónáshoz. A szentgyónás által az én isteni Fiam vére lelketeket tisztábbra... fehérebbre mossa, mint a hó. Ezért tanuljátok meg ezt a szentséget nagyon szeretni, mert ez Isten irgalmasságának legnagyobb ajándéka, amit csak adhatott nektek. Emlékezzetek mindig, Jézus, az én Fiam ezért, értetek halt meg."

Christine által: "Szeretlek benneteket, gyermekeim. Megerősödve menjetek haza, vigyétek a családotokba azt a szeretetet, melyet ma nektek ajándékoztam! Mindig veletek leszek szívetekben. Én Szeplőtelen Szívemben hordozlak benneteket."
Azután ezt kéri: "Azt szeretném, hogy a fiatal pap előre jöjjön. Az én isteni Fiammal együtt, akit gyermekként karomon hordok, és aki titeket is a szívében hordoz, szeretnék a Fiam által... az én Kisfiam fog áldást adni... az én isteni Fiam fogja áldásra emelni kezét."

Fiával együtt áldást ad. "A Szűzanya pontosan ön mögött áll most" - mondja Marion.


Christine a paphoz fordulva: "A Szűzanya önhöz beszél:
"Szeretett fiam, melletted is állok küldetésedben. Mindig veled vagyok, és minél nehezebb az út, annál inkább fogom a kezed. Gondolj csak nehézségeidre! Nem hagylak cserben. Mindenről tudok, és minden benne van az isteni tervben."

Mielőtt Szűz Mária végleg eltűnne, Christinén keresztül a következőket tudatja:

"Visszajövök. A Mária-kúthoz is visszajövök. De egy későbbi időben jövök. A Mária-kúthoz jövök. És a plébániatemplomba is eljövök majd, hogy a hely összekovácsolódjon. Nem szabad, hogy versengés legyen itt az én helységemben, az én Marpingenemben. E helynek össze kell kovácsolódnia, de ehhez sok imára van szükség. Imádkozzatok tehát, gyermekeim!
Imádkozzatok a püspökért is! És ne féljetek, bármilyen kilátástalannak is tűnik az egész, minden az én isteni tervem része. Gondoljatok szavaimra: Szenvedés nélkül nem juthatunk előre. De én segíteni fogok nektek elviselni a szenvedéseteket, tehát ne féljetek! Szeretlek benneteket, gyermekeim!"


HETEDIK JELENÉS
/JÚNIUS 20./


Röviddel 8 óra előtt Härtelwaldban. A látnokok, akik sosem tudják pontosan, hogy jön-e a Szűzanya, és hogy mikor jön, röviddel a jelenés előtt világos belső sugallatot éreznek.
Christine: Megkérdeztem, ki ő?

"Én vagyok az Úr Anyja, aki Isten trónja előtt térdel, és közbenjár az egész világban lévő összes gyermekéért."


Azt kéri, hogy minden engedelmességben történjen, mert ő is engedelmességben cselekszik." Azután ezt mondja a jelenés:
"Azért jöttem, hogy elmondjam, Fiam azt kéri, hogy újból mossátok tisztára lelketeket."

Ekkor Marion leírja a jelenést: "Látom a kis Jézust, talán 5-6 éves; néha komolyan néz, azután megint mosolyog, és lefelé néz..."
Most Szűz Mária Judithon keresztül beszél:

"Gyermekeim, a bűnáradat, amely a Földről az égig ér, már el nem tűrhető. A legnagyobb sérelem, amely Istent érheti, hogy az emberek nem igénylik az ő irgalmasságát. Irgalmassága a szentgyónás szentségében minden ember számára elérhető. De nagyon fáj az Úrnak, hogy ti ezt az ajándékot nem fogadjátok el. Ez szeretete ajándéka, melyet kereszthalála által érdemelt ki. Ó, ti emberek! Bár látnátok, hogy fáj az ő szíve, mert nem akarjátok elfogadni ezt az ajándékot. Ez az én szívemet is szomorúvá teszi, és a töviseket, melyek szívemet körülveszik, még mélyebben szúrják szívembe. Fáj a szívem, óh gyermekeim! Ma egészen határozottan azt mondom nektek: Térjetek vissza az Úrhoz! Imádkozzátok a rózsafüzért, imádkozzatok a bűnösök megtéréséért!
Nagyon fontos, hogy imádkozzatok, mert Isten ellenfele megkísérel romlásba dönteni. Óh, ti emberek, ha gondolnátok erre! Nézzétek az én fájdalmamat! Oly sebzett az én szívem, és azért jövök ma, hogy ezt a fájdalmat kinyilvánítsam, hogy ti, legalább ti, akiket ma idehívtam, elkezdjétek szeretni Isten irgalmasságát és ezzel a szentgyónás szentségét. Ez az én óhajom és erre kérlek benneteket teljes szívemből."

Christine újból látja a fehér galambot és a sok színes virágszirmot, amelyek a zarándokokra hullanak. "Egyszerre csak már nem az aranykorona van a Szűzanyán, hanem egy töviskoszorút visel a fején." Azután Marion és Christine sok kis gyereket lát.
"Ezek azok a gyerekek, akiket ti, gyermekeim, nem akartatok!" Marion ezt mondja: "De nem mind, részben elvetélt koraszülöttek. Életképtelen magzatok, akiket azután Isten egyenesen magához vesz az égbe."
Ekkor azt mondja a kis Jézus: "Engedjétek hozzám a gyerekeket, és ne akadályozzátok őket, mert az ilyeneké a mennyek országa!"
Mária Christinén keresztül szól:

"Kérlek benneteket, gyermekeim, maradjatok Isten szeretetében, éljetek Isten parancsai szerint! Tehát úgy is, hogy elfogadjátok a szentségeket! Ne szúrjátok a töviseket a szívembe, hanem húzzátok ki azokat imáitokkal és Istenben való életetekkel. És ehhez tartozik az engedelmesség is. Ma szeretném megismételni azt, hogy abszolút engedelmességet kívánok. Erre kérlek benneteket."

Judith által:
"Ha nehéz lesz majd engedelmeskednetek, gondoljatok az én Fiamra, mert az én Fiam mindig engedelmes volt, és engedelmessége vezette őt irántatok érzett szeretetből megváltásotokért a keresztre. És az engedelmesség - keresztút, mert ez akaratotok megfeszítése; akaratotoké, melytől olyan nehezetekre esik megválni. Szabaduljatok meg akaratotoktól és illeszkedjetek az Atya tervébe! Mert ez az én Szeplőtelen Szívem terve, Szeplőtelen Szívem diadala, ami itt Németország javára elkezdődött. "

Christine egy kis csend után: "Tehát, ha jól érettem, július harmadik vasárnapján akar újra eljönni". Ezután egy pap, szokás szerint áldást osztott.

Röviddel ezután a Szűzanya még egyszer visszatért. Ezúttal a zarándokok mellett állt, közvetlenül két nyolcévesforma lány mögött, akik tolószékben ültek.
Marion:
"Megsimogatja a gyermekek haját. Azt mondja, erőt akar adni nekik. Most megfordul, és a tömegre mosolyog, felemeli a kezét és a sugarak az embertömegre áradnak."
Christine:
"Igen, és azt is mondja, hogy meg akarja erősíteni őket szívükben. És minden imát elvisz az ő Fiához."


NYOLCADIK JELENÉS
/JÚLIUS 18./


A forrásnál a három látnok elkezdi imádkozni a rózsafüzért, ahogyan azt egy belső hang súgja nekik A második tized után, megjelenik Szűz Mária fehér ruhában, fehér és fölötte kék fátyol van rajta. A fehér galambot is lehet újra látni, meg az angyalokat. Szűz Mária mosolyog és elkezd beszélni, de Marion semmit sem ért. Christine ezzel szemben felfogja a szavait:

"Gyermekeim, nagyon örülök, hogy idejöttetek és követtétek hívásomat. Nagyon szeretlek benneteket, és mindnyájatokat az én Szeplőtelen Szívemben hordozlak. Köszönöm engedelmességeteket és imáitokat, melyeket én egyenesen a Fiamhoz viszek. Minden imát hálásan fogadok, és megint csak kérlek benneteket, hogy szívetekben szüntelenül imádkozzatok, miközben dolgoztok, miközben tevékenykedtek. Gondoljatok mindig ránk, és imádkozzatok! Imáitok és az a szeretet, mellyel az imákat mondjátok, balzsam a szívünkre."

Azután a jelenés Judith által szól, aki szavait így tolmácsolja:

"Azért jöttem ma ide a forráshoz, hogy emlékeztesselek benneteket arra, hogy ezt a forrást már több mint száz évvel ezelőtt ajándékozta Isten, hogy betegeket gyógyítson. Igyátok ezt a vizet és imádkozzatok! Bízzatok bennem és az én Fiamban, mert mi segíteni fogunk nektek! Mondtam nektek, hogy gyógyítani akarom a betegeket lelkileg és testileg, és ezt meg is tartom, mert amit megígérek, megtartom. Itt fent a forrásnál is emlékeztetni akarlak benneteket, hogy a szent egyházban is van egy forrás, egy soha ki nem apadó forrás, melyet ma már nem használnak, vagy már csak nagyon ritkán: az élő víz, mely Jézus szívéből folyt ki. Ez egyrészt az ő szeretete, másrészt az ő kegyelme, melyet kereszthalála révén biztosított nektek. A kegyelem készen áll, hogy behatoljon szívetekbe. Arra kérlek ma benneteket, nyissátok ki szíveteket, hogy beáramolhasson a kegyelem áradata, amely készen áll, és amit a világ ma már nem akar elfogadni."

Marion a galambot most egy piros szívvel látja; a galamb a Szűzanya és a kis Jézus felett lebeg.
Christine:
"Ma is minden gyermekem Anyjaként jövök és a legfőbb vágyam, hogy gyermekeim hagyják, hogy vezessem őket. Ismét kezemet nyújtom felétek. Fogadjátok el és hagyjátok magatokat vezetni, ahogy egy anya vezeti kis gyermekét. Bizakodjatok, bizakodjatok és higgyetek! Sosem hagylak benneteket egyedül. Mindig veletek vagyok és minden gondotokat és bajotokat, de örömötöket is hordozom veletek. Ismerlek benneteket, mindegyikteket, és segítek nektek. Ne féljetek! Ne hagyjátok, hogy bármi elbizonytalanítson, vagy félrevezessen benneteket! Szeretlek benneteket, gyermekeim."
Marion: "Áttetszően, három dimenzióban látszik"
Christine:
"Azért is jöttem, hogy ezt a forrást, ezt a kegyelemforrást, ezt az egész vidéket újra megáldjam. Amint én visszatértem erre a helyre és újjáélesztettem, úgy szeretném ezt a forrást is újra megáldani."

A Szűzanya és a kis Jézus megérintik a vízcsapokat és a bal sarokban kifolyó vizet. És a kis Jézus keresztet rajzol.
Judithon keresztül:

"Birtokba vettük Isten számára ezt a vizet, megérintése által és az áldás által, melyet a kis Jézus adott. Isten megbízott engem azzal, hogy ezt a vizet hozzáférhetővé tegyem számotokra, és a kegyelem áramoljon benne, amely azután gyógyítani is képes testileg és lelkileg. Ezt a forrást Isten ajándékozta, és ma újból ajándékozza, és eszetekbe juttatja, hogy ez a víz az élet forrása. Mély alázattal, sok szeretettel, s mindenek előtt sok bizalommal kell innotok ezt a vizet, imádkozással egybekötve. Annyira szeretném, hogy a betegek megtanulják viselni szenvedéseiket Istenért, és elfogadni az Isten iránti szeretetből. Így ez hasznára válik a világnak és segít nekünk a lelkek megmentésében. A lélek a legfontosabb."

(Megjegyzés: Szembetűnő, hogy egyrészt lelki és testi gyógyulást ígér a betegeknek, másrészt szenvedéseik elviselésére kéri őket. E látszólagos ellentmondást feloldhatjuk, ha meggondoljuk, hogy sehol a világon nem ígérte, hogy minden beteget meggyógyít. A gyógyulás belső (lelki) gyógyulás lehet, ha az illető a maga betegségét alázattal elfogadja, tehát megbékél magával és Istennel is.)
Christine: "Azt akarja, hogy lemenjünk a kegykápolnához, ahol már sok ember várakozik. Ő is oda fog jönni." Ekkor a csoport imádkozva a kápolnához megy.

Megérkezve Christine ezt mondja: "Azt mondta, hogy a pap, aki majd a zarándokmisét tartja - azt hiszem, Jörg Müllernek hívják - áldjon meg minket. Röviddel ezután a Szűzanya ismét megjelenik, és Marion írja le őt: "Itt áll a virágágyásban egész egyszerűen öltözve, teljesen fehérben. Kék a szeme, és fekete a haja."
Christine: "A galamb is itt van megint. Megint ott vannak a virágszirmok a szárnyain és alatta. Most a Szűzanya így szól:

"Gyermekeim, azért jöttem el ma, hogy amint már megtettem: a forrást újra megáldjam, megszenteljem a Fiammal együtt. Ezt megtettem az imént. Kérlek benneteket, mértékkel használjátok a forrást. Az összes víz, ami itt folyik, immár megszentelt víz, és ti ihatjátok. Ahogy ígértem, ez a szent víz testi vagy lelki gyógyulást szerez mindazoknak, akiknél ezt Isten, a ti Atyátok úgy kívánja."

Judith által:

"Minden lélek kegyelmet kap. Egyesek meggyógyulnak, mert így szerepel az Atya tervében. Mások megkapják az erőt ahhoz, hogy a szenvedést az Isten iránti szeretetből hordozzák. Egyre jobban megértik majd, hogy a világot csak szenvedés és ima által lehet megmenteni. Ezért jövök és kérlek benneteket, hogy mondjátok azt az imát, melyet tanítottam nektek, vagyis a szent rózsafüzért. Szívetek nagy szeretetével imádkozzátok azt, a bűnösök megtéréséért, a világ békéjéért mondjátok, és azért is, hogy az emberek elfogadják azt a kegyelmet, melyet Istentől kaptak, hogy megmeneküljön a világ. Imádkozzatok, hogy kinyissák szívüket, és tágra nyissák, hogy a kegyelem áradata, amely készen áll, bejusson a szívükbe. Isten rátok néz és szeret benneteket. Várja a világ megtérését, és engem bízott meg, hogy ezt véghezvigyem. Ezért mondom ma nektek, és ezért kérlek benneteket teljes szívemből, ahogy csak egy anya kérhet: Nyissátok ki szíveteket, viseljétek kereszteteket, szeressétek a keresztet, imádkozzatok, tartsatok bűnbánatot és mentsétek meg velem együtt a világot az Atyának, aki a mennyben várja a lelkeket és a világot. Annyira szereti az embereket, és annyira szeretné, hogy megtérjenek, visszataláljanak hozzá, szeretettel és őt dicsőítve éljenek Arra lett a világ teremtve, hogy Istent dicsőítse, nem pedig arra, amit ma tesz, mert a világ nagyon messze sodródott céljától és feladatától.
Szeressétek Őt, gyermekeim, és tárjátok ki szíveteket Ő előtte. Figyeljetek kezemre, és általam megtaláljátok az utat Jézushoz és Jézuson keresztül az Atyához. Szeretlek benneteket, gyermekeim, és minden pillanatban ott vagyok körülöttetek, mellettetek. Vezetlek benneteket, Szeplőtelen Szívemben hordozlak benneteket, és ez a Szeplőtelen Szív a ti mentsváratok. Szívemben megérzitek a vigaszt, megérzitek Isten szeretetét, megérzitek Isten vágyódását, hogy megmentse a világot. Rejtőzzetek Szeplőtelen Szívembe az én Szeplőtelen Szívem szentsége által, és éljetek ebben a szentségben a nap minden pillanatában! A ti életetekben minden Isten terve szerint halad, minden a ti megmentésetekért történik, azért, hogy a mennybe jussatok. Bízzatok bennem, gyermekeim! Mindig veletek vagyok, és oly végtelenül szeretlek benneteket!"

Ahogy ezeket a szavakat mondja, Marion Jézust az Anyja mögött felnőtt férfiként látja, Kezeit Anyja vállára teszi.

Christine: "Azt szeretné, hogy egy pap még egyszer áldást osszon." Újra hivatják a papot, és ő áldást oszt, melyet Jézus vele együtt ad. Ezután meghinti szenteltvízzel a jelenés helyét a virágágyásban. Marion megemlíti, hogy ezalatt a Szűzanya meghajol.
Christine:
"És megint mondja: "Mindig Fiamhoz vezetlek benneteket, mert az én célom az, hogy titeket Fiamhoz vezesselek, aki vár rátok."
Azt mondja, augusztus 8-án délelőtt 11 után újra eljön. Azt mondja, hogy mindenkit, aki ma itt van, ő maga hívott, és hogy a megszentelt vizet mértékkel használjuk, alázattal. Int és elmegy.





KÖVETKEZŐ OLDAL






Vissza a tartalomhoz | Vissza a Fő menübe