Jelenések

Keresés

Ugrás a tartalomhoz

Marpingen3

JELENÉSEK ÉS ÜZENETEK > jelenések

TIZENHARMADIK JELENÉS
/OKTÓBER 17./


Reggel 6 óra 15 perckor megérkeznek a látnokok Härtelwaldba. Marion tájékoztat, hogy ezt Szűz Mária kérte, aki ezen a napon, különböző helyeken fog megjelenni, a templomban is. Ezzel Szűz Mária megvalósítja, amit június 7-én mondott. A helyi plébános azonban megtiltotta a látnokoknak, hogy belépjenek a templomba. Ezt valószínűleg attól a 35 ezer embertől való félelmében tette, akik erre a napra jelezték érkezésüket. Elképzelhetetlen, mi történne, ha egy ilyen tömeg elözönlené a helyet, pláne, ha megpróbálna benyomulni a templomba. Emiatt a tilalom nagyon is ésszerű volt. Vajon Szűz Mária ennek ellenére meg fog jelenni a templomban?
Reggel 7 óra felé jár. A látnokok, akiket halálosan megfenyegettek, néhány testőr védelme alatt bemennek a kápolnába, ahol a pszichiáter és pszichoterapeuta, dr. Günther Bogner nyugodtan elvégezheti tesztjeit.

Christine hirtelen lerogy és üzenetet kap Szűz Máriától:

"Annyira szeretlek benneteket! Köszönöm nektek, hogy követtétek hívásomat, és itt vagytok. Én hívtalak ugyanis mindnyájatokat, akár tudtok róla, akár nem. Még egyszer eljöttem, hogy elmondjam nektek: Kérlek, kérlek benneteket, maradjatok engedelmesek, bármi is történik! Maradjatok engedelmesek, mert csak így, engedelmességben teljesedhet be az isteni terv. Szeplőtelen Szívem diadalmaskodni fog. Gondoljatok erre, gyermekeim, maradjatok mindig engedelmesek, akkor is, ha helytelennek tűnik nektek, maradjatok engedelmesek! Teljes szívemből kérlek erre benneteket. Átadhatom Atyám üzenetét: Igaz, amit Marion korábban hallott. Az imának köszönhetően ma, e napon nem vész el senki, aki ma hal meg."





Judith által:

"Gyermekeim! Tudom, sokat kérek tőletek, de az engedelmesség az alfa és az omega. Jézus, az én isteni Fiam, engedelmesen élt előttetek. Haláláig engedelmes volt, bizony, a kereszthalálig. Az az Istennel szembeni, engedelmesség, hogy az ember magát és minden kívánságát Isten óhajai mögé helyezi. Ezért kérlek ma nyomatékosan engedelmességre benneteket."

Röviddel ezután utasítást kapnak, hogy menjenek el egy kápolnához, ahol állítólag Szűz Mária meg akar jelenni, mivel a plébániatemplom be van zárva. Mindannyian elmennek a Rheinstraße-i kápolnához, ahol Christine ezeket a szavakat hallja:
"Úgy, ahogy ti a plébániatemplom előtt álltok és nem szabad bemennetek, úgy állok én gyermekeim szíve előtt."
Marion, aki már a kápolnában térdel, a Szűzanya parancsára elkezdi imádkozni a rózsafüzért. Christine által így szól a jelenés:
"Most a plébániatemplomban is ott vagyok. Imádkozzatok gyermekeim, hogy az én gyermekeim ne zárkózzanak el előlem!"
Később valóban kaptunk néhány tanúvallomást az istentisztelet látogatóitól, akiket belül megszólított a Szűzanya, akik különös melegséget éreztek, és fényjelenségeket tapasztaltak. Még sok tanúvallomás várható, mivel néhányan egyelőre tartózkodnak a megnyilatkozástól.

Christine által:

"Gyermekeim, segítsetek nekem, hogy a gyermekeim serege visszatérjen hozzám! Imádkozzatok sokat! Imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok! Hozzatok áldozatot, ajánljátok fel szenvedéseteket! Oly nagyon várom vissza gyermekeimet! Hiszen mindegyikőjüket Fiamhoz szeretném vezetni. Mindent meg fogok tenni, hogy elvezethessem őket Fiamhoz. Miért zárkóznak el ilyen nagyon? Hisz mi csak a legjobbat akarjuk nekik. Milyen hidegek lettek a szívek! Elzárkóznak a szeretettől, mely Fiamból sugárzik feléjük."

Judith által:

"Gyermekeim, szívünk tele van szomorúsággal. A szomorúság szaggatja szívünket, ha látnunk kell, milyen kevéssé szeretik a szeretetet. Segítenetek kell nekem, hiszen utoljára jövök hozzátok, ugyan nem legutoljára, de ebben a jelenéssorozatban utoljára. Azért jövök, hogy egész bizalmasan és teljes szeretetben kérjelek benneteket arra, hogy mindent, amit kívánok tőletek, adjatok meg nekem. Semmit se tartsatok meg! Semmit, saját akaratotokat se! Hasonlóvá kell válnotok Fiamhoz, hogy vigaszára legyetek. Viselnetek kell kereszteteket, hogy azt az utat járjátok, melyet Ő is járt előttetek. Ezt az utat kell járnotok, mert ez az egyetlen út, amely a mennybe vezet. Azt a megbízást kaptam, hogy a lelkeket visszavezessem Fiamhoz. Ezt a megbízatást kell teljesítenem, és az én óhajom is, hogy teljesítsem ezt a megbízatást. Tekintsetek úgy szívemre, hogy az tele van szeretettel, és ki szeretne sugározni rátok. Szívem szeretné megtölteni szíveteket szeretettel, hogy szeressétek Istent. Vissza kell térnetek az Úrhoz! Szíve végtelen szeretetével szeret benneteket, és vágyakozva vár a lelkek megtérésére. Imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok, és ajánljátok fel szenvedéseteket! Legkisebb szenvedésetek is értékes az ég számára, ha szeretettel viselitek, ha neki ajándékozzátok, ha azt mondjátok: Jézus, mindent neked ajánlunk az irántad való szeretetből!
Az égnek szüksége van szívetek szeretetére, mert Ő az ég számára teremtett benneteket, hogy ezt a szeretetet örökké szerethessétek. Ne hagyjátok magatokat összezavarni! Ne hagyjátok, hogy tévútra vezessenek benneteket! Maradjatok engedelmesek a pápához, éljetek Isten parancsai szerint és az egyház parancsai szerint! Ha segítetek nekem megbízatásomban, meg fog térni a világ. A világ vissza fog térni az Úrhoz, és béke lesz. Éljetek szeretetben, melyet szívetekbe öntök, hogy az emberek lássák a ti szereteteteket, mert ma csak akkor érhetitek el e kemény szíveket, ha szeretetben éltek, és Isten parancsai szerint. A szavak már nem érnek el hozzájuk. Szeressetek, gyermekeim! Istent és az embereket!"

Marion hallja, hogy Szűz Mária most a plébániatemplomhoz megy:
"Ott többen egymástól függetlenül fognak látni engem. Igen. Akik egymást nem ismerik, és titeket sem igen ismernek. De nem mindenki mondja el ezt."

Aztán Jézus Judith által szól:

"Gyermekeim! Mivel most elküldtem Anyámat a plébániatemplomba, magam jövök hozzátok. Már mondtam nektek, hogy szívem vágyakozik a szeretetetekre. Királyotok szeretnék lenni, a szeretet és az irgalmasság Királya. Azt szeretném, ha alázattal szeretnétek engem. Azt szeretném, ha alázattal fogadnátok engem. Azt szeretném, ha imádnátok engem, és ez az imádat a szeretet nagy tette kell legyen. Szívem a szeretetem jele, melyet már kinyilvánítottam Alacoque Szent Margit által. (Neki köszönheti az egyház Jézus Szíve imádását. 1647-1690-ig élt, utoljára a Paray-le-Monial-i rendházban.)

Szívem imádása út hozzám. Egy másik út Anyám Szeplőtelen Szívének tisztelete, amely azonban nem megy el szívem mellett, hiszen Anyám minden embert hozzám vezet. S azért jövök, hogy elmondjam nektek, hogy egyrészt milyen nagy az én örömöm, mert ennyi ember szeret engem, de nem mind szeret, és ezért szívem szomorú is. Szívem mindnyájatokat, és ez által az egész világot el akarja árasztani szeretetével, mely benne lakozik. Ez az a szeretet, amely Atyámtól származik, ez az a szeretet, amelyet el is küld a Szentlélek által. Ez az a szeretet, amely köztünk jelen van. Ti be vagytok vonva ebbe a szeretetbe. E szeretet része vagytok, mert az Atya és Én és a Szentlélek azért teremtettünk benneteket, hogy szeressetek minket.
Szeressetek engem! Szeressétek az Atyát, szeressétek a Szentlelket! Dicsőítsétek őt, mert ő azért van, hogy ebben a megtévedt korban mutassa nektek az utat, hogyan maradjatok hűek hozzám és az én egyházamhoz. Ébernek kell lennetek. Nyílt szívvel és gyermeki szeretettel kell imádnotok engem. Aki engem szeret, és aki imád engem, és aki földi helytartómnak engedelmeskedik, mindig tagja lesz egyházamnak. Az egyházat azért alapítottam, hogy megajándékozzalak titeket és minden embert a lehetőséggel, hogy megmeneküljenek a kegyelem által, melyet megszolgáltam a kereszthalállal megváltásotokat. Nem kárhozatra szántak benneteket. Az égnek szántak benneteket. Minden ember, aki a pokolra jut, maga akarja azt, mert Isten nem kárhoztat el senkit.
És ezért kérlek benneteket, és már olyan sokszor kértelek benneteket Anyám által, akit elküldtem hozzátok: Térjetek meg! Vegyétek komolyan a hitet, ne csak vonszoljátok, hogy aztán azt gondoljátok: Az utolsó pillanatban majd csak sikerülni fog. Az ellenség nem alszik. Nem alszik, és azon fáradozik, hogy sok lelket romlásba döntsön. Anyám már Fatimában megmondta nektek, hogy sok lélek jut pokolra, mert senki sem imádkozik értük. Ezért imádkozzatok, és segítsetek Anyámnak és nekem, hogy minden ember visszatérjen ahhoz, amire teremtették: Isten örök imádására az égben. Ajánljátok fel erre szenvedéseteket az én szenvedésemmel egyesítve! Ha nehéz lesz, tekintsetek a keresztre, mert ott én szeretetből szenvedtem értetek. Viseljétek kereszteteket, és kövessetek, mert csak úgy lehettek tanítványaim!"

Marion által:

"Már oly sok ember által beszéltem. (Marion Lourdes-ot látja és Fatimát.) Kérem, hogy vegyétek komolyan kéréseimet. Csak kettőt nevezek meg. Elküldtem Anyámat, most én magam jövök, ahogy más helyekre is eljöttem már, és eljövök."

Christine: Hallom őt, de nem látom. Ezt mondja:

"Küldetésemet befejeztem itt, Marpingenben. Ma még eljövök egyszer. De nem hagylak benneteket magatokra. Mindig jelen vagyok. Mindig itt vagyok Marpingenben, néhány ember számára érezhetően is. Mindig itt vagyok, nem fogok elmenni, és mindennap várom, hogy eljöjjetek hozzám. - Később, mikor már Szeplőtelen Szívem diadalmaskodott, sokan fognak majd látni engem Marpingenben újra. Aztán ismét szólni fogok gyermekeimhez. De ez egy későbbi korban lesz. Ebben a későbbi korban minden szív nyitva lesz már, mindenki hallhat majd engem. Isten ismét egészen az emberek között lesz. Ne féljetek tehát, gyermekeim! Célotok az az idő, amelyről beszéltem, és amely el fog jönni. Ezt ígérem nektek."

Marion által:

"Nem adok meg időpontot, mert csak a Mindenhatót illeti meg, hogy tudja azt. Bizakodjatok! Győzni fog a világban, és olyan idő jön el, amely sokkal szebb, mint bármi más azelőtt, teli az Istenbe vetett bizalommal. Nem adok meg időpontokat, mert én sem tudom megmondani, hogy mikor jön el. Ezt egyedül Isten tudja az ő mindenhatóságában, és ő dönt."

Christine által:

"Ne féljetek, gyermekeim! Ne féljetek! Megígérem nektek, az én összes gyermekemnek újra, meg újra, hogy mindig veletek leszek. Higgyétek el, és bízzatok bennem! Ezen kívül azt kívánom, hogy senki se találgassa ezt az időt, amiről az imént beszéltem. Bármennyit is számoltok, nem fogjátok kitalálni. Imádkozzatok inkább! Teljesítsétek óhajomat, fogadjatok el mindent, amit én itt mondhattam, éljetek eszerint! És ne tékozoljátok el időtöket számolgatásokkal és találgatással! Éljetek szeretetben, és szeressétek Istent!"

Most a látnokok és más tizenkét személy a Szűzanya utasítására egy út melletti kereszthez mennek. Még nem tudják, hol lesz ez. Claus Straßer vezeti a kis buszt. Marion látja az előttük menő világító keresztet, amely csak a harmadik útkereszteződésnél áll meg, amely Winterbach és St.Wendel között található. A felirat így szól:
"Anno 1767. állította a kegyes Alzwiler Jézus Urunk keserves kínszenvedésének tiszteletére és Szent Wendel emlékére."

Szűz Mária Marionon keresztül szól:

,Jelenéseim a világban, amilyen ez is, nemsokára véget érnek. Aztán az emberek egy ideig nem fognak látni engem. De vezetem őket gondolataikban és talán sugalmazások által, ez Isten kezében van. Ezt nem tudom megmondani. Az új kor csak sokkal, sokkal később jön el, mert... az égben egész másképp telik az idő, mint a Földön. Most olyan időszak jön el, miután jelenéseim, melyeket jelenleg még folytatok az egész világon, befejeződnek, amikor az embereknek állást kell foglalniuk Isten mellett, vagy ellen. Később eljön az az idő, mikor már döntöttek, és aztán, aztán mindent nyíltan fognak látni, sokkal, sokkal később. Sok időbe telik ez."

Marion nem érti ezeket a szavakat, és kérdőn néz körül. Később a következő sugalmazást kapja: ,Jelenések könyve, 20."

Christine által:
"És most el akarom mondani nektek, miért vezettelek ide benneteket. Néz
zétek a keresztet! Hány keresztet láttatok már, míg én idevezettelek benneteket? Láttatok a keresztek valamelyikénél is bárkit állni és imádkozni? Láttatok valakit, aki megáll egy kicsit, és odamegy Fiamhoz, és imádkozik? Nem, egyedül hagyják Őt. Teljesen egyedül hagyják. - Észre sem veszik a keresztet. Fel tudjátok-e hát mérni, milyen fontos is a ti imátok, hogy kinyíljanak a szívek? Nézzétek a keresztet, gyermekeim!"


Judith:

"Hány keresztet vittek már el az út mellől! Ez annak a jele, hogy az emberek eltávolodtak Istentől. Annak a jele, hogy az emberek felépítettek maguknak egy világot Isten nélkül. Ez rossz jel, mert így elvész a világ. De megneveztem már nektek a gyógyírt erre, és kérlek benneteket, hogy ti elsőként igazodjatok ehhez, és imátok által lesz lehetőségem és erőm és hatalmam, hogy könyörögjem Atyámtól a világ megtérését.
Minden kereszt mellett ott térdelek az úton. Imádom Őt, Szeretem Őt helyettetek, hogy ne legyen olyan egyedül. De mindazonáltal azt kívánom, és ma könyörögve kérlek titeket: Térjetek vissza az én Fiamhoz! Üdvözöljétek Őt, ha elmentek egy kereszt mellett! Ajándékozzátok neki szíveteket! Emeljétek fel szíveteket és tartsátok felé! Ugyanezt tegyétek, ha elmentek egy templom mellett, melyben Ő oly gyakran van egyedül és vár rátok. Annyira szeret benneteket, és minden kereszttel emlékeztet benneteket arra, amit értetek tett. Ezért nézzétek szenvedését, hiszen azért szenvedte el azt, hogy megmentse lelketeket, hogy utat törjön az ég felé és megnyissa nektek. Feltárta nektek a mennyet kereszthordozása és kereszthalála által. Korábban sokan állítottak kereszteket azért, hogy mindig gondoljanak arra, amit jézus, az én Fiam értetek tett. Díszítsétek fel az út melletti kereszteket is virágokkal! Tiszteljétek így az én isteni Fiamat!"

Marion által:

"Ezúttal nem jelenek meg látható alakban, mert a Fiam keresztjét akarom megmutatni. Nézzetek Őreá, mert Őreá akarom irányítani figyelmeteket, nem magamra. Én csak a közvetítő vagyok, Ő azonban Isten. Én csak imádkozom veletek, Ő azonban Isten."

E szavak alatt a látnokok nem látják Szűz Máriát, mert a keresztet akarja az üzenet középpontjává tenni. Most mindnyájan elmennek "Pio atya házába", ebédre, később szembe a Heck család házába is. A Szűzanya megígérte, hogy 15 óra után még egyszer megjelenik Härtelwaldban (Marpingenben).

E reggeli órákban 35 ezer zarándok várakozott kitartóan imádkozva és énekelve a kegyhelyen. Az erdőben és a mezőn táboroztak. Napsütéses, de mégis hideg nap volt. Sok operatőr hiába jött, mert nem sikerült a látnokokat kamera elé állítani, mások bosszankodtak azon, hogy semmi különös nem történt. A nagy tömegre való tekintettel imitt-amott feszültségek támadtak egyes agresszív személyek és a rend fenntartói között. Ahogy Christine és Marion alátámasztották, ezek helyi sátánisták voltak és szenzációra éhes emberek. De Szűz Mária megígérte, hogy az ellenséges oldal nem jut szóhoz.
Röviddel 15 óra előtt járunk. Most mind bemennek a kápolnába, ami a fotósok csalódottságát még fokozza. Azt kérdezik egymástól, vajon a látnokok miért nem maradnak szokás szerint kívül a lezárt területen. Sok zarándok töltötte itt az éjszakát, fáznak és fáradtak, de látni akarnak és megélni valamit. És erre nem történik semmi. De az igazi imádkozók megértik, mit jelent ez. Szűz Mária nem turistákat akar, nem szenzációra éhes embereket, ő alázatot kíván, hitet és bizalmat. Egyébként egy jel szerepelt az ígéretben, ez délután valóban bekövetkezik. Marion még "Pio atya házában" üzenetet kap, hogy lesz egy fényjel, melyet az amatőr filmesek rögzítenek, és csak a film előhívása után vesznek észre. Délután 17 óra felé a mezőn többen láttak egy napcsodát és különösen szép fényjelenségeket. Aztán arról tudósít néhány zarándok, hogy állítólag láttak egy félórás napforgást; végül a nap állítólag szívvé változott.
A látnokok megállnak a kápolna bejáratánál arccal kifelé. Hirtelen térdre borulnak. A már jól ismert, elragadtatott mosoly Marion arcán elárulja, hogy jelenést lát. Christine is átszellemül. Az operatőrök lökdösődnek, mindenki rögzíteni akarja az arcokat. Szűz Mária Marion által szól:

"Gyermekeim, örülünk, ha imádkoztok. Imádkozzatok tovább, gyermekeim! Nagyon örülünk, ha imádkoztok és énekeltek. Annyira örülünk, ha imádkoztok és énekeltek."

Aztán Christine által:

"Gyermekeim, annyira örülök, és az én isteni Fiam is! Felvidítjátok szívünket imáitokkal. Imádkozzatok és örvendjetek, hogy az Úr megnyilvánult előttetek! Azt szeretném, ha örömmel mennétek haza. Szívetek teljen meg boldogsággal! És ezt az örömöt... adjátok tovább mindazoknak, akikkel találkoztok! Nyújtsátok mindenkinek kezeteket, és adjátok tovább örömötöket, és a szeretetet, melyet szívetekben hordoztok!
Hirdessétek mindenütt az egész világon, hogy én, a ti égi Anyátok, mindig veletek vagyok, és nem hagylak el benneteket soha... és, hogy tartom az ígéretemet. Hirdessétek minden népnek, hogy Isten szeret benneteket gyengéitekkel és minden hibátokkal együtt. Vár rátok, és mindenkinek örül, aki visszatér hozzá. Hirdessétek, hirdessétek a világ minden táján:

SZERETÜNK BENNETEKET!!! "


Marion által:

"A hit felszabadítja az embert, boldoggá teszi. Felszabadítja. Semmi a világon nem szabadíthatja fel jobban, mint a hit, a hit Jézusban, a mi Urunkban és Istenben."

Christine átszellemülten írja le, amit lát. Az ég nyitva áll, a galambot látja, az angyalokat, a világító háromszöget Jézus szívével, a Szűzanyát, a koronát. "Minden csodaszép, tele szeretettel és örömmel." Aztán Marion meghatottan elimádkozza a Miatyánkot. "Nem kell félni a haláltól, az olyan szép! Semmitől sem kell tartanunk..." Marionnak elcsuklott a hangja; hallgat és imádkozik. Aztán utal arra, hogy milyen megerőltető számára az eksztázis, és hogy a Szűzanya most egy rövid szünetet tart. Christine még egyszer hallja:

"Hirdessétek mindenütt a világban: szeretünk benneteket!"


Ezután következik a Szűzanya utolsó marpingeni üzenete, melyet Judith által hirdet ki:

"Gyermekeim! E képek által, melyeket Marion és Christine leírtak, szeretnék bepillantást adni, hogy milyen csodaszép a menny. Marion által már mondtam, hogy nem kell félni a haláltól. A halál csak átmenet, átmenetel, függönyön való keresztülhaladás, hogy eljussatok az örök életbe, az örök boldogságba, hozzánk.
Gyermekeim! Éljetek a szerint, amit ma mondtam nektek! Éljetek a szerint, valósítsátok meg azt életetekben, és segítsetek minden embernek, aki elmegy mellettetek, hogy ugyanazon az úton járjanak! Fogadjátok el őket ott, ahol vannak! Ne ítéljetek el senkit! Isten minden embert szeret, és így nektek is minden embert szeretnetek kell.
Szavaimat, melyeket Marpingenben mondtam nektek, valósítsátok meg életetekben! Aztán éljetek úgy, ahogy Isten azt tőletek elvárja! Aztán éljetek úgy, hogy eljuthassatok az örök boldogságba! Ha Isten parancsai szerint éltetek, nem kell félnetek a haláltól. A mennyország a jutalmatok harcotokért.

Életetek harc. Nem szabad elbátortalanodnotok, sem pedig felhagynotok a harccal és azt mondanotok: De hát ennek semmi értelme! Harcolnotok kell. Mondtam, hogy mindig veletek vagyok, hogy Szeplőtelen Szívemben hordozlak benneteket, és hogy szándékaitokat, azokat is, melyekkel ma idejöttetek, elviszem Isten trónja elé. Csak azokat a kívánságokat tudom teljesíteni, melyek az Atya tervében szerepelnek. Ma sok kegyelmet adhatok majd. Betegeket is fogok gyógyítani testben és lélekben. De azoknak is, akiket nem lehet meggyógyítani, erőt fogok adni, hogy szeretettel vigyék keresztjüket, hogy ez hasznára váljon a világnak, azaz, hogy segítsetek nekem ezzel visszahódítani a világot Isten számára, hogy minden ember úgy lássa a mennyet, ahogy azt Marion és Christine leírták.

A mennyország örök boldogság, és nem a fantázia szüleménye, melyről úgy tűnik, hogy néhány ember képzeli magának. Van mennyország, és van pokol. A döntést, hogy hol akar majd egyszer élni, minden ember maga hozza meg. Isten nem kárhoztat el senkit. Ezt maga az ember teszi, azáltal, hogy nem szereti Istent. Ezért kérlek ma benneteket még egyszer:
Tegyetek eleget kéréseimnek, kövessétek az egyház tanítását, legyetek hűek a pápához, éljetek Isten parancsai szerint. Legyetek gyermekien alázatosak, egyszerűek és kicsik és hagyjátok, hogy én a ti égi Anyátok vezesselek benneteket! Mert csak egy óhajom van, és csak egy célom, hogy titeket az örök boldogságba vezesselek az én Fiamhoz, Jézushoz és Istenhez, az Úrhoz. Szeretlek benneteket, gyermekeim, és ma még egyszer elmondom ezt, hiszen ebben a korban ma utoljára jelenek meg itt. De ne féljetek, veletek vagyok, mert Jézus odaajándékozott engem nektek a kereszt alatt, hogy Anyátok legyek, és hogy mit jelent, hogy Anya vagyok, meg fogjátok tudni, ha fogjátok a kezemet, és hagyjátok, hogy vezesselek benneteket. Fiam, Jézus és én is nagyon szeretünk benneteket. Kérlek titeket, ezt sose felejtsétek szenvedésetekben! Mindig gondoljatok arra: Szeretünk benneteket! Nagyon szeretünk benneteket!"

Ezen utolsó szavakat követően a látnokok még egy ideig a zarándokokkal maradtak.



JELENSÉGEK



Június 20-án reggel 8 óra tájban már nagyon sok zarándok gyűlt össze és imádkozta a rózsafüzért. Egy férfi hirtelen felfigyelt a tömegben egy kék ruhát és fehér fátyolt viselő csinos fiatal nőre, aki bensőségesen imádkozott. Az volt rajta a feltűnő, hogy úgy nézett ki, mintha porcelánból volna. A férfi egy pillanatig azt hitte, talán egy színésznőt küldtek közéjük. Szólt is a feleségének, akinek ugyanaz volt a benyomása. Közben már gyermekük is régen a fiatal nőt nézte. Kiderült, hogy mások is észrevették a különös tüneményt. Mikor később feltámadt a szél, mindannyian látták, hogy a fiatal nő mellett lévő zászló lobogni kezd, fátyla azonban meg sem rebben a légmozgástól. Röviddel ezután a jelenés eltűnt, majd máshol újra felbukkant. Hogy került oda olyan gyorsan?! Az említett férfi sógornője, aki körbejárta a kápolnát, hogy jobban lássa és hallja a látnokot, a kápolna falán fölfedezett egy képet, mely pontosan azt a nőt ábrázolta, akit az imént láttak: Szűz Máriát. Ismételt, tapintatos puhatolózás nyomán derült ki, hogy a közvetlen közelében állók viszont nem látták.
Az említett személyek megfigyeléseiket jegyzőkönyvbe mondták, és kiderült, hogy más zarándokok is hasonló megfigyeléseket tettek (pl. az ottweileri B. család).



* * *


Petra, Marion korábban már említett barátnője, aki foglalkozására nézve ápolónő, az alábbi módon írta le megfigyeléseit:
"A rózsafüzér-imádság közben erős virágillatra lettem figyelmes és azt hittem, hogy intenzív parfümillatot érzek. Elindultam az illat irányába, de ekkor hirtelen megszűnt. Ezután a zarándokok között a jobb oldalon térdeplő fiatal lányt vettem észre. Fehér ruhája alatt kék aljat viselt és rövid fátyol volt rajta. Először csodálkoztam, hogy milyen bátor ez a lány, és csak után tűnt fel a szépsége.
Még aznap délután ügyeletes voltam a kórházban. Kolléganőm, aki szintén ott volt a kápolnánál, kérdezősködött a fiatal lányról, mert neki is feltűnt. Több helyütt látta, és csodálkozott, milyen gyorsan változtatja a helyét."

* * *


És íme egy másik beszámoló: Ugyanaznap este Claus, az egyik rendfenntartó arra hívta fel figyelmemet, hogy a jelenések kezdetekor elhallgattak a madarak. Valóban teljes csönd lett. De, alighogy véget ért a jelenés, a madarak újra dalolni kezdtek, és mindez este 9-kor történt! Kíváncsi volnék, hány embernek tűnt ez föl?

* * *


Egy nő írásban közli velem, hogy az egyik jelenésnél jelen volt, de ezt az egészet csalásnak tartotta. Éjjel volt egy álma: Megjelenik neki a Szűzanya teljesen fehérbe öltözve, rózsafüzérrel a kezében, fejével barátságosan bólint. Néhány nappal később kezébe akad egy papír az üzenetekkel, és a Szűzanya leírásával. Nagy meglepetésére erről pontosan ráismer az álmában látott képre. Ettől teljesen megváltozott, és meg van győződve a marpingeni jelenések valódiságáról. (G.D., Riegelsberg) .

* * *


,Június 13-án a jelenések alatt csodálatos virágillatot éreztem. Amikor férjem és én faxon olvastunk egy marpingeni tudósítást Braunschweigben ismerősöknél, mindhárman nagyon intenzíven éreztük ezt az illatot." (G.K., Braunschweig).

* * *


"Én, C.H. megerősítem, hogy augusztus 30-án, mikor a jelenések színhelyéről vizet hoztam, egészen erős rózsaillatot éreztem." (CH., Diersbach).

* * *


"Augusztus 21-én, szombaton Härtelwaldban voltam. Naplemente előtt egy negyed órával a mezőről láttam a napot, amint enyhén elfordult, és lassan jött felém. Pereme 5-10 cm szélességben rózsaszín-violaszínű volt." (A.M.G.)

***


,Június 13-án véletlenül Marpingenben voltam... A jelenés idején meglepetésemre egy 20 m2 nagyságú fényszőnyeget láttam lejönni, fehér volt, és világos kövek díszítették, később újra felemelkedett." (lS., Esch)

* * *


Amikor a jelenés történt, lágy zenét hallottam, melyet valamilyen hangszer kísért. Tartós összhangzat volt. Sosem felejtem el ezt a csodálatos zenét. Hallottam, amikor jött, és amikor elment." (G.M. P, Walpershofen).

* * *


Abban a pillanatban, amikor a Szűzanya megjelent, erős zúgást hallottam. De levél sem mozdult a fákon. Olyan volt, mintha egy vihar előtt nagy szél támadna" (G.F. Püttlingen).

* * *





2001-ig összesen 45 illatészlelést, 20 fény és napvíziót, 11 gyógyulást (melyek orvosilag még igazolásra szorulnak) 15 jelenést és 3 megtérést regisztráltak.




IRODALOM: Jörg, Müller: Máriáról beszélni veszélyes /Mi történt Marpingenben?/.2001. Masszi Kiadó. Budapest.



Vissza a tartalomhoz | Vissza a Fő menübe