Jelenések

Keresés

Ugrás a tartalomhoz

Medugorje1

JELENÉSEK ÉS ÜZENETEK > jelenések


MEDUGORJE


Međugorje /ejtsd: Megyugorjé/ Nyugat-Hercegovinában Mostartól délre Assisi magasságában helyezkedik el a 43. szélességi fokon.




Međugorje látképe a Križevacról
(2004.)



AZ ELSŐ JELENÉS
(1981. június 24.)


1981. június 24-én két leány - a 15 éves Ivanka Ivanković és a 16 éves Mirjana Dragičević - a Bijakovići /Bijakovityi/ faluból délutáni sétára indultak a nagy hőségben. A házakon túl a Crnica hegy felé vették az irányt. Visszafele jövet Ivanka felpillantott jobbra a Podbrdo hegyre, s egy fényben ragyogó, fiatal nő alakjára lett figyelmes:



A Podbrdo hegy



- Nézd, ott a Szűzanya!
- Még mit nem! Miféle Szűzanya? - szakította félbe Marija, aki oda se nézett s haladt tovább.
A falu szélénél a 13 éves Milka Pavlović-tyal találkoztak, aki megkérte őket, hogy segítsenek neki a juhokat haza hajtani. Ivanka megkérte őket, hogy előtte nézzék meg azt a helyet, ahol ő a Szűzanyát látta. Mikor odaértek mindnyájan látták a csodálatos nőalakot.
Mirjana megjegyezte, hogy a ruhája nem ebből a korból való s, hogy gyermeket tart a karjában. Ivanka már ekkor biztos volt benne, hogy a Gospa /Goszpa/ azaz a Szűzanya áll előttük. Miközben a hölgyet figyelték, megérkezett Vicka - a 17 éves Vida Ivanković - s Mirjana így szólt hozzá:
-Nézz oda, ott van a Szűzanya!
Vicka azonban oda se pillantva leszaladt a faluhoz és sírva fakadt, hogy társai ezzel viccelődnek. Később Vicka összeszedve bátorságát két fiú - a 20 éves Ivan Ivanković és a 16 éves Ivan Dragičević társaságában visszatért és ők is látták a tüneményt.

Vicka tisztán látta a nőalakot, aki ezüstös szürke ruhában égszínkék szemekkel, kicsi szív alakú szájjal, fehér fátyollal állt, mely alól fekete hajtincsek bukkantak elő. Arca szabályos rózsaszín és feje körül 12 csillagból álló "korona" lebegett, gyermekét pedig fátylával takarta. Lábát hosszú ruha fedte, s puha felhőn állt, mely kicsivel a föld felett lebegett.
- Hív bennünket! Ki mer közelebb menni?
Egyikük se mert, és a jelenés eltűnt.
Otthon lelkendezve mesélték mindenkinek, mit láttak, de a szülők megfontoltságra intették őket:
- Hallgassatok gyerekek, és ne játsszatok ilyen dolgokkal! Tiszteljétek a Szűzanyát,
és azonnal menjetek el az atyához gyónni.
Mások kinevették, sőt ugratták is őket.


MÁSODIK JELENÉS
(1981. június 25.)


Másnap Ivanka, Mirjana és Vicka fél hat tájban elindultak a Crnica-hegy lábához. Velük ment Marinko, Šito, néhány asszony és gyermek. Csatlakozott Ivan Dragičević is, aki előző este megfutamodott. Ugyanabban az időben, mint tegnap, Ivanka pillantotta meg elsőnek a fényes nőalakot és felkiáltott:
-Ott a Szűzanya!
A velük levő asszony ekkor azt mondta nekik:
- Szaladjatok, hát nem látjátok, hogy hív benneteket!
Az asszonyok csodálkozva nézték a gyerekeket, akik olyan gyorsan siettek felfelé a kövek és bozótok ellenére, mintha egy láthatatlan kéz emelte volna őket oda. Háromszor erős villanás cikázott át a tiszta égbolton, -amit mindenki látott- s ekkor a kis Jakov térdre rogyott és felkiáltott:
- Látom a Szűzanyát!



A jelenés helyén ma szobor áll


Marija is mellé térdelt, mert ő is látta Máriát, aki most a kis Jézus nélkül jelent meg. A Miatyánkot kezdték mondani, majd az Üdvözlégy Máriát. Mária velük imádkozott, de az Üdvözlégy elején mélyen hallgatott.
Az imák után Ivanka a következő kérdést intézte:

- Hogy van az én anyám?
- Édesanyád jól van, jól van. Ezután mindnyájan azt kérdezték eljön-e újra.
- A Szűz igent bólintott és eltűnt. A jelenés után vették csak észre, hogy Jakov a tüskék között esett térdre, Marija pedig egy darázsfészekre térdelt, de nem volt rajtuk semmiféle sérülés.
- Milyen szép volt. Sohasem láttam nála szebb hölgyet. Most, hogy láttam a Szűzanyát azt sem bánom, ha meghalok - mondta a kis Jakov.

Lefelé jövet a hegyről újra meglátták a Szűzanyát, aki mosolyogva ennyit mondott nekik:
- Isten veletek angyalaim!

Teljesen biztos vagyok, hogy a Szűzanyát láttam - mondta egy asszony kérdésére.

A gyerekek szerint a Szűzanya 20 évesnek tűnt, nyúlánk, arányos testalkatú, szépségét pedig nem lehetett szavakba foglalni. Hangja olyan csengő hangzású, hogy nehéz elmondani annak, aki nem hallotta. Szeme olyan kék árnyalatú volt amilyet még sohasem láttak.
Ivanka könnyezve jött le a hegyről, mert nagyon meghatotta, hogy édesanyja már a mennyben van.
Vickát hazaérve azon törte a fejét mit is imádkozzanak, mikor legközelebb mennek ki a hegyre. Nagyanyja azt tanácsolta, hogy egy Hiszekegyet és hét Miatyánkot, hét Üdvözlégyet és hét Dicsőséget mondjanak a Szűz hét fájdalmának tiszteletére. Mások azt ajánlották, hogy vigyenek szentelt vizet és hintsék meg a jelenést, mert ha az az ördögtől van, nyomban el fog tűnni. Međugorjeben egyébként is szokás volt minden szombaton szenteltvízzel meghinteni minden szobát, az udvart, az istállót, miközben a háziasszony a Hiszekegyet imádkozta, hogy minden baj elkerülje a házat.
A jelenések másnapján este Vicka rokona, Marinko bement a plébániára, hogy értesítse fra Zrinko atyát, a káplánt mindarról, ami a Podbrdón történik. Az atya nem izgatta fel magát a történteken, hanem nyugodtan válaszolta:
- Akinek megadatott, hogy lásson, az nézze, akinek nem adatott meg, ne nézze.


HARMADIK JELENÉS
(1981. június 26.)


A harmadik napon már tömegesen érkeztek Međugorjeba és egyenesen a Podbrdo felé vették útjukat. Vicka, Jakov, Mirjana, Ivanka, Marija és Ivan, az egész napot várakozással töltötték.




A hat látnok



Délután 6 óra tájban elindultak fel a hegyre. Milka is velük tartott abban a reményben, hogy újra meglátja a Szűzanyát, de csak azt látta amit a többi jelenlevő: egy nagy villámot, amely végighasított az égen és összekötötte a mennyet a földdel.
A hármas villanás után a látnokok a Szűzanyához szaladtak és egy nagy kő tövében térdre borultak és hangosan imádkozni kezdtek. A forróság elviselhetetlen volt. A nagy tolongásban valaki még a Szűz palástjára is rálépett, mire ő azonnal eltűnt. Voltak, akik káromkodni kezdtek és rátámadtak a kis látnokokra. Ivanka, Mirjana és Vicka egy kis időre még eszméletüket is elvesztették. Amikor a jóérzésű emberek rendet teremtettek maguk körül és a gyermekek is újra imádkozni kezdtek a Szűzanya is újra megjelent. Vicka ekkor egy kis üveg szentelt vizet vett elő és a Szűzanyára locsolta:
- Az atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, ha te vagy a Szűzanya maradj velünk, ha nem, akkor távozz tőlünk!
A Szűzanya kedvesen mosolygott.
- Mondd meg, ki vagy te?! - kérdezte Mirjana.
- Én vagyok a Boldogságos Szűzanya.
Mirjanát boldogság öntötte el és egy éve elhunyt nagyapja iránt érdeklődött.
Azt a választ kapta, hogy jól van, és nem kell aggódnia miatta. Ezután jelet kért, hogy akik nem látják őt azok is higgyenek, de erre nem kapott ígéretet.
- Üzent-e nekem valamit az édesanyám? - kérdezte Ivanka.
- Azt, hogy hallgassatok a nagymamátokra, legyetek jók, segítsetek neki, mert öreg és már nem tud sokat dolgozni.
- Szűzanya, miért minket választottál?
- Nem választom mindig a legjobbakat.
- Miért jöttél közénk, és mit vársz tőlünk?
- Hogy összetartsalak benneteket, mert jó hívők vagytok!
- Eljön holnap is?
Ő fejbólintással válaszolt.
Marinkó tanúsága szerint azon az estén mintegy 3000 ember jött el. Akik nem láttak saját szemükkel semmit, azok közül néhányan kábítószereseknek csúfolták a kis látnokokat. Hazafelé tartva a Szűz még egyszer megjelent nekik:
- Menjetek Isten békéjében!
Marija a Lokvetina helységnél ismét térdre esett és jelenésében a Szűz a következőket mondta:
- Béke, béke, béke! Békéljetek meg egymással, béküljön ki a nép, és béke uralkodjon Isten és az emberek között…!



NEGYEDIK JELENÉS
(1981. június 27.)


1981. június 27-én, a jelenések negyedik napján, a belügyi szervek a kis látnokokat erőszakkal magukkal vitték Čitlukba orvosi vizsgálatokra. Míg a gyerekek vizsgálaton voltak fra Jozo atya megérkezett a plébániára, ahol megtudta, hogy a nép már tömegesen özönlik a faluba, mert a gyerekeknek megjelenik a Szűzanya.
Fra Jozo atya az oltár előtt erélyesen intette a hívőket:



Oltár a Szent Jakab templomban



- Az egyház nagyon szigorú a jelenések kérdésében, elhatárolja magát azoktól mindaddig, amíg alaposan ki nem vizsgálja az ügyet, és fel nem tárja a teljes igazságot! Mi nem tehetünk mást mint, hogy imádkozunk.

Az ima után kérte a híveket, hogy ne menjenek ki a hegyre, de 4 órakor már mindenki kint volt a hegyen. A ferences szerzetes keserűen állapította meg, hogy annyi tanítás és prédikáció után még mindig mennyire naiv és hiszékeny a népe. Miért keresik mindig valahol máshol a vallási élményeket, és nem magát Krisztust, aki mindig köztük van az Eukarisztiában. Mi haszon van a jelenésből? Gyötörte a gondolat, hogy emiatt nagy botrány törhet ki, ami rossz fényt vet nemcsak a helyi papságra, hanem az egész egyházra is, a kommunisták meg kárörvendve dörzsölik majd a kezüket. Eldöntötte, hogy maga kérdezi ki a gyerekeket, külön-külön.
Délután a szokott időben a hegyre mentek és most már a plébános is velük volt. Marija felkiáltott: Ott van! A gyerekek hihetetlen sebességgel szaladtak a köveken át a jelenés helyére, szinte repültek. Még a plébános sem tudta utolérni őket.
Ekkor az egyik asszony finom szellősuhogást érzett, majd az ég alja a Podbrdón rózsaszínűvé vált, a közepén pedig a Szűzanya fénylő alakja jelent meg.
Ezen az estén is nagy tömeg tolongott, mert a nagy fényességet mindenki látta. Grgo Kozina, aki mindent magnóra rögzített, amit a Szűzanya mondott a gyerekek által annyira közel volt, hogy véletlenül a Szűzanya palástjára lépett. A jelenés megszakadt. Ezután sikerült a népet a gyerekektől hátrább terelni és a jelenés folytatódott. A kis látnokok kérésére mindenki letérdelt. Ezen a napon mintegy 15 000 ember volt a Crnicán. A jelenés után több csodás gyógyulás is történt, melyet fel is jegyeztek a plébánia krónikájában.
Mirjana elpanaszolta, hogy eszement, holdkóros kábítósoknak vádolják őket és segítséget kért. A Szűzanya így vigasztalta őket:
- Angyalkáim, igazságtalanság mindig volt. Ne foglalkozzatok vele.
Ezután eltűnt, de a kis látnokok még sokáig együtt imádkoztak a néppel. Lefelé menet még egyszer megjelent nekik, és megígérte, hogy holnap is eljön, s így búcsúzott el:
- Kedves angyalaim, menjetek Isten békéjében.




A Szűzanya szobra a templom
előtti téren




ÖTÖDIK JELENÉS
(1981. június 28.)


Másnap a vasárnapi mise után az atya kikérdezte Ivánkát az eseményekről:

- Ivanka, tudod azt, hogy sokan, akik elmennek a templom előtt méltatlankodnak amiatt, hogy semmit sem látnak, és semmit sem hallanak. Egyesek nagyon ki vannak ábrándulva.
- Én nem tehetek erről.
-Tudom…de miért nem ad valami jelet?
- Hát, ezt nem tudom. Azt mondta, hogy a nép higgyen szilárdan…
- Én csak azt mondom magának, hogy láttam, és nem érdekel, hogy hisz-e abban vagy sem.
-Majd megbizonyosodik…
- Hallottam, amikor Vicka kérte a Szűzanyát, adjon valamilyen jelet a népnek. A Szűzanya bólogatott a fejével, és azt mondta: "A nép higgyen szilárdan, mintha látna." A barátokkal kapcsolatban is ezt kérdeztük tőle. Azt mondta, hogy ők is higgyenek szilárdan.
-Te megérintetted-e a Szűzanyát?
- Igen, de az ujjaim elmozdultak, amikor megérintettem... minden ujjam valahogy önmagától visszahúzódott.

Ivan után, aki szűkszavúan igennel és nemmel válaszolt a határozott fellépésű Vicka következett, aki kifejezte szilárd bizalmát a Szűzanya jelenései iránt.

Az ötödik jelenésen többek között a következő párbeszédet rögzítette a magnó:

- Kedves Szűzanya, mit vársz tőlünk?
- Hitet és hogy tiszteljetek.
- Kedves Szűzanya, mit vársz a papjainktól?
- Hogy szilárdan higgyenek, és őrizzék a nép hitét.
- Kedves Szűzanya, miért nem mutatkozol meg a templomban, hogy mindenki lásson?
- Boldogok, akik nem látnak és mégis hisznek.
- Kedves Szűzanya eljössz-e újra?
Intett a fejével, hogy igen.
- Kedves Szűzanya, mit szeretsz jobban: ha imádkozunk, vagy ha énekelünk?
- Mindkettőt.
- Kedves Szűzanya, mit vársz a jelenlévő néptől?
- Kedves Szűzanya, adsz-e valamilyen jelet, hogy higgyenek az emberek?
- Menjetek Isten békéjében.
A Szűzanya eltűnt a fényben és a nép énekelni kezdett. A jelenés után egyesek nagyon durva szavakkal illették a kis látnokokat.




HATODIK JELENÉS
(1981. június 29.)


Péter és Pál apostol ünnepén, június 29-én kora reggel megjelent a rendőrség a faluban, hogy a látnokokat a mostari elmebetegek kórházába vigye. Elvitték őket először a hullaházba, ahol kibírhatatlan bűz terjengett, majd bevezették az elmebetegek közé őket. Ezek után vitték el a pszichiáterek elé, akik között beszervezett kommunista ügynökök is voltak.
Az egyik orvosnő ráripakodott a gyerekekre:
- Mi az, még hogy ti akarjátok tönkretenni az államunkat, amelyért mi a vérünket ontottuk?
- Te láttad a Szűzanyát? - kérdezték a kis Jakovot.
- Igen.
- És vajon mi mindent tennél meg érte?
- Akár meg is halnék érte!
Az orvos elnémult és nem volt több kérdése. A vizsgálat után a mohamedán orvos megjegyezte:
- Nem láttam náluknál okosabb gyermekeket. Az a bolond, aki idehozta őket. Ezután haza engedték őket.
A délutáni jelenésen mindnyája ott voltak már. A kis süket és béna Danijelt is felhozták és kérték a Szűzanyát a gyógyulásáért.
- A szülei imádkozzanak, hitük legyen szilárd és böjtöljenek. Menjetek Isten békéjében!
Ezután eltűnt. A kis Danijel egy idő után pedig teljesen meggyógyult.





A Lourdes-i Szűzanya szobra
a templom jobb hajójában
(2004.)



HETEDIK JELENÉS
(1981. június 30.)



Kedd délelőtt két szociális munkásnő igyekezte kifürkészni, hogy ki szervezi ezeket a tömeggyűléseket és rávették a kis látnokokat, hogy kocsival jöjjenek velük kirándulni. Ekkor Marija, Vicka, Ivanka, Mirjana és Jakov vettek részt a kis "kiránduláson". Čapljinába autóztak és üdítővel kínálták a gyerekeket. Még egy játszótéren is megálltak nekik, csak hogy a bizalmukba férkőzzenek.
Fél hét tájban kérték a látnokok, hogy álljanak meg Cernben, de ők úgy tettek mintha nem hallanák őket. Ekkor nagy világosság lett a kocsi előtt, így kénytelenek voltak megállni nekik. A látnokok kiszálltak és a kocsitól nem messze a Podbrdo irányába nézve letérdeltek. A szociális munkásnők látták, hogy a gyerekeknek mozog az ajkuk, de semmit sem hallottak. Azt tanácsolták a gyerekeknek, hogy kérdezzék meg a Szűzanyát, hogy hajlandó-e megjelenni a templomba.
Igen, holnap ebben az időpontban ott lesz a Szűzanya. - mondták a gyerekek.
A munkásnők a plébániára kísérték őket és tanúskodtak a történtekről.





NYOLCADIK JELENÉS
/ Jelenés a templomban, 1981. július 1./


Július elsején, szerdán a látnokok szüleit kora reggel kihallgatásra hívták az elemi iskolába. A belügyesek azzal fenyegették meg őket, hogy a gyerekeket bolonddá nyilvánítják és megtiltják nekik az iskolába járást, ha továbbra sem hagyják abba ezt a cirkuszt. A rendőrök déltájban elvitték Vicka édesanyját, és estig Čitlukba tartották, hogy együttműködésre tudják bírni. A szülők azonban nem ijedtek meg és kitartottak a gyerekek mellett. Délután elvitték Ivankát, Mariját és Vickát. Az autóban megjelent nekik a Szűzanya. Ekkor a gyerekek megijedtek és azt követelték, hogy vigyék őket vissza a faluba. A többieknek ugyanakkor Bijakovićiban volt látomása.
Ezen az estén Jozo atya csodálkozva szemlélte a templomba áramló tömeget. Sokan gyóntak és Fra Zrinko vezette a rózsafüzér imát. Jozo atya beszélt az embereknek Fatimáról és Lourdes-ról, mint különleges mennyei meghívásokról, amely az Istenről megfeledkezett embernek szól.




Jozo atya


A jelenés után a gyerekek elmondták a Szűzanya kéréseit, hogy a nép a templomban gyülekezzen és mindennap imádkozzák a Hiszekegyet, hét Miatyánkot, Üdvözlégyet és Dicsőséget.



KILENCEDIK JELENÉS
(1981. július 2.)


Július 2-án csütörtökön a látnokok a templomba jöttek a néppel és imádkoztak a kérés szerint, majd a plébános szentmisét mutatott be. Utána a látnokok tolmácsolták a Szűzanya üzeneteit. Jozo atya 3 napos szigorú böjtöt kért a hívektől, akik meglepetésére egybehangzóan igennel válaszoltak Az atya ekkor rádöbbent, hogy most valami rendkívüli történik a plébánián.



TIZEDIK JELENÉS
(1981. július 3.)


Július 3-án, péntek délután megint megjelent a rendőrség, hogy elvigye a látnokokat, de senki se találtak, mert még időben elmenekültek. Jozo atya épp Istenhez fohászkodott útmutatásért, mikor egy belső hang sürgetően azt mondta neki:
- Menj ki, és védd meg a gyerekeket!
Mikor a templomajtóhoz ment a gyerekek lélekszakadva rohantak hozzá, hogy rejtse el őket valahova a rendőrök elől. Mikor bezárta őket egy szobába kifelé jövet egy rendőr már kereste is a gyerekeket.
A barát azt válaszolta, hogy igen látta őket, de a rendőr mintha nem is hallotta volna tovább sietett Bijakovići irányába. Jozo atya kihirdette a gyülekező tömegnek, hogy a kis látnokok most nem tudnak eljönni. Prédikációja olyan hatásos volt, hogy az emberek nem ismertek rá Jozo atyára. Ez volt az első nap, mikor a kétely elszállt a szívéből az atyának.





Szent Jakab templom



II. RÉSZ



Vissza a tartalomhoz | Vissza a Fő menübe