Jelenések

Keresés

Ugrás a tartalomhoz

Medugorje3

JELENÉSEK ÉS ÜZENETEK > jelenések

AZ ÚJ PLÉBÁNOS


Fra Jozo elhurcolásának másnapján a vele egykorú fra Tomislav Vlašić jött kisegítésre Čapljinából. Jó pedagógusnak, karizmatikus és mélyen hívő egyéniségnek ismerték. Nagy tapasztalattal rendelkezett a lelkipásztorkodásban, az ima- és elmélkedő csoportok vezetésében, valamint lelkigyakorlatok tartásában. Boldog volt, hogy a rendkívüli események forrásánál lehet. Nyitott volt a jelenések felé, úgy érezte, sokat elmélkedni és imádkozni, hogy az igazságra jussunk.



Tomislav Vlašić atya


Tudta, hogy még a legnagyobb katolikus teológusok vagy filozófusok sem képesek behatolni Isten titkaiba.
Két nappal később, a jelenés után, Vicka Jakovval együtt az oltár elé lépett, s a kisfiú elmondta az Üzenetet:

- A Szűzanya azt mondta, hogy nem fog hamarosan tartós jelet hagyni, mert még sok hitetlen van köztetek. Fra Jozóval kapcsolatban meg azt Üzeni, hogy ne aggódjunk, hiszen ő védelmezi.

Két svájci újságíró, akik figyelemmel követték a kommunista államokban zajló eseményeket, megtudták, hogy a barátot bezárták, és szétkürtölték egész Európában, ahonnan aztán tovább terjedt a hír. A zarándokok nem ijedtek meg, hanem továbbra is jöttek az ország határain túlról is. A helybeliek felfigyeltek öt szlovéniai fiatalra, akik gyalog tették meg az utat; Macedóniából is egy apa gyalog jött a lányával. A zarándokok között voltak szerbiai pravoszlávok is. Egyre többen érkeztek az Amerikában, Kanadában, Svájcban dolgozó horvát vendégmunkások közül. Az 1981-es augusztusi estéken sokan nem fértek be a templomba, s környéke is teli volt néppel. A kisebb részük szállást találtak a híveknél, mások meg ott aludtak vagy szunyókáltak, ahol helyet találtak maguknak: autókban vagy a puszta földön.
Minden este más tartotta szentbeszédet a szentmise alatt, egyiké jobb volt, mint a másiké. Így pl. fra Ivan Dugand Zié Jézus szeretetéről beszélt:
"Bocsáss meg nekik, Atyám, mert nem tudják, mit csinálnak!"
A rákövetkező este fra Tomislav emelkedett szólásra kimért és nyugodt hangon:
"Aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom Atyám előtt!...
Isten az ima által jön el szívünkbe, ezért, kedves testvérek, tartsunk ki az imában, maradjunk hűek Jézushoz és ne féljünk semmitől sem..."

Fra Tomislav mindjárt érkezése után magára vállalta a közvetítő szerepet a látnokok és a zarándokok között. Ezzel a nyílt támadásoktól védte fra Zrinko atyát, akinek sorsa miatt sokat szenvedett plébánosa.


ÉN VAGYOK A BÉKE KIRÁLYNŐJE


A gyerekek megkérdezték milyen nevet választott a Szűzanya Međugorjéban:
- Én vagyok a Béke Királynője - válaszolta a Szűzanya.




Egyik este Marija bement a szobájába, s látta, hogy az ablaknál a Szűzanya vár rá. Odahívta Vickát is, aki nem messze volt tőle. A Szűzanya azt kérdezte tőlük, hogy akarnak-e zárdába vonulni. Megmagyarázta, hogy ez nem kötelező, de ő örülne, ha a szerzetesi életutat választanák. Azt tanácsolta nekik, hogy jól gondolják meg, mielőtt döntenének. Néhány napra rá, a még mindig habozó gyerekek megkérdezték a Szűzanyát:

- Kedves Szűzanya, mit tegyünk?
- Szenteljétek életeteket Istennek, angyalaim!

Megértették, hogy saját maguknak kell meghozniuk a döntést. Ivan azonnal úgy döntött, hogy szerzetesnek megy. Választása a Szarajevó melletti Visokóban lévő ferences szemináriumra esett. Vicka és Marija azon gondolkodtak, hogy elmennek apácának. Jakov még kicsi volt ahhoz, hogy bármilyen döntést hozzon, egyébként a középiskolát is be kellett fejeznie. Mirjana és Ivanka otthon is beszélgettek jövőjükről, amit meghallott Mirjana nagyanyja, és megjegyezte:

- Csodálkozom is, hogy megjelenik nektek a Szűzanya, amikor olyan lányok vagytok, akik nem kerülitek a legényeket és beszélgettek is velük.

Mirjana nyugodtan és összeszedetten válaszolt:

- Kedves mama, a Szűzanya nem azért jött, hogy szörnyetegeket csináljon belőlünk.

Szarajevóból hazalátogatott Jakov apja is, aki tartózkodó volt: nem bátorította és nem támogatta fiát. Mirjana apja pedig sírva kérte Fra Vlašićot, hogy tanácsolja lányának, hagyja el Međugorjét és folytassa a tanulást. Magával vitte, de Szarajevóban megtudta, hogy a hatalmi szervek kérdésessé tették továbbtanulását. A gimnázium igazgatója attól félt, hogy majd jelenéseiről beszél a többi tanulónak is. Apja sikeresen beíratta egy másik iskolába, mert azt akarta, hogy mindenképpen fejezze be a gimnázium hátralévő két évét.

Mirjana házába sokan összejöttek a jelenések alkalmával. Még a másvallásúak is, akik mély belső élményekben részesültek. A látnok is boldog volt, mert egyedül lehetett a Szűzanyával, s volt alkalma kikérdezni mindennapi életéről, amiről az evangéliumok olyan keveset írnak. Mirjana, rövid idő leforgása alatt, sokkal több információt kapott, mint a többi látnok, akik továbbra is a nép kérdéseit voltak kénytelenek közvetíteni.

A MOSTARI BÖRTÖNBEN


Időközben a mostari börtönben furcsa dolgok történtek. Az őrök rendesen bezárták fra Jozo atya börtöncellájának ajtaját, de reggelre mindig nyitva találták. Éjszaka fény töltötte be a cellát, pedig villanykörte nem volt benne. Amikor az őrök erről beszámoltak, elöljáróik haragra gerjedtek, s azzal fenyegették, hogy őket is bezárják, ha továbbra is ilyen balgaságokról beszélnek. Két magas rangú tisztségviselő ellenőrzést végzett, hogy milyen "mesterkedésekről" lehet szó. A cellát jelenlétükben jól bezárták, de később mégis nyitva találták. Kénytelenek voltak megállapítani, hogy a fény a semmiből árad, és tanácstalanul távoztak. Azt mondják, hogy voltak megtérők a börtönőrök között, ketten pedig ott is hagyták a munkahelyüket.

Augusztus utolsó előtti napján, vasárnap Marinko házában volt látomása Vickának, Marijának és Jakovnak, akik ott imádkoztak és énekeltek. A Szűzanya egyszerre ott termett közöttük és üdvözölte őket: "Dicsértessék a .Jézus Krisztus!" Vicka megkérdezte, igaz-e az, hogy fra Jozo atyára rázárják az ajtót a börtönben, de az reggelre mindig kinyílik.

- Igaz, de senki sem hiszi el.

Ivanka megkérdezte, hogy van barátnője:

- Mirjana szomorú, mert egyedül van. Majd megmutatom nektek.

És látták látnoktársuk könnyekkel borított arcát.

Vicka egy asszonnyal kapcsolatban érdeklődött, aki el akart válni férjétől, mert az bántalmazta.
- Maradjon mellette, fogadja el a szenvedést, mert Jézus is szenvedett.
- Kedves Szűzanya, melyik böjt a legjobb?
- A kenyéren és vízen megtartott böjtölés.

Mirjanának Szarajevóban jelenése volt minden alkalommal, amint hazaért. Akik fogadószobájukban jelen voltak a csodálatos találkozásokon, elmondták, hogy a leány minden alkalommal úgy "fellángol", mintha először történne. Az egyik alkalommal jelen volt a mohamedán Pasa, aki szintén látta a Szűzanyát. Mirjana megkérdezte a Szűzanyát, hogy megjelent-e Pasanak is. Igenlően válaszolt, ugyanakkor megdicsérte a lányt mondván, hogy eszménykép lehetne mindenki számára az odaadásban.

Marija az iskolaév kezdetén Mostarba ment továbbtanulásra, s a rokonainál lakott. Minden este eljárt szentmisére, és a templomban volt jelenése. Amikor az első hétvégén hazafelé tartott, az autóbuszban sok Medugorjéba tartó zarándokot látott. Összehúzta magát barátnője mögött, hogy senki ne ismerje fel, és odasúgta neki:
"Hallgasd csak, mennyi mindent beszélnek össze-vissza. Mi ilyesmit nem mondtunk senkinek"


Szeptember vége felé hatalmas lángoszlop jelent meg a jelenések hegyén. A hegy égett, s ezt a távolból is lehetett látni. Az őrök, bár látták a lángot, de sehol sem találtak parazsat vagy füstöt. Másnap, vasárnap a nagymise után a kis Jakov azt mondta, hogy a Szűzanya délben megjelenik a népnek. Valamennyien siettek a jelenés hegyére, tömegesen haladtak el az őrök mellett, akik nem tudták megakadályozni őket szándékukban. Számos tanú bizonyítja, hogy azon a napon a jelenések helyén sokan látták a Béke királynőjét.


1981. október 22-én került sor fra Jozo bírósági tárgyalására. A vádlottak padján, mint a legnagyobb gonosztevő, ott ült megbilincselve a barát. Minden törekvése ellenére a védőügyvéd nem tudta bebizonyítani a pap ártatlanságát azoknak, akik hallani sem akartak róla. A ferences szerzetest három és fél évi szigorú börtönre ítélték, és a rossz hírű focai börtönbe szállították.


A MENNYORSZÁG, A TISZTÍTÓTŰZ ÉS A POKOL LÁTOMÁSA


Egyik délután Vicka meglátogatta Jakovot: képeket nézegettek, amelyeket a zarándokok készítettek számukra. Velük volt Jakov édesanyja is, aki egy pillanatra dolga után nézett, de mire visszajött a szobába, a gyerekek nem voltak sehol. Időközben ugyanis megjelent nekik a Szűzanya, s arra szólította őket, menjenek el vele a mennyországba. A kisfiú nagyon megijedt, mert azt hitte, hogy örökre el kell hagynia a Földet, és gyerekes naivsággal tiltakozott:

- Kedves Szűzanya, vidd magaddal csak Vickát, tudod, ők nyolcan vannak testvérek, én meg egyedül vagyok. Mi lesz anyámmal nélkülem?

A Szűzanya szelíden elmosolyodott és a kezét nyújtotta feléjük. Szemük láttára mintha egy fal nyílt volna meg, s amint haladtak felfelé, a házakat és a falut egyre kisebbnek látták. Vicka később elmesélte, hogy a mennyország kapujánál egy embert látott; hogy a mennyországban mindenki fiatal, nincs közöttük egyetlen túl kövér, vagy túl sovány sem: szép rózsaszín, sárga meg halványszürke ruhát viselnek magukon; boldogan beszélgetnek és énekelnek, miközben angyalok röpködnek körülöttük.
Ezek után a Szűzanya elvezette őket a tisztítótűzbe, de ott nem láttak senkit, csak az emberek jelenlétét és szenvedését érezték.
"Láttam, amint valami szürke ködben imbolyognak" - tette hozzá Jakov.
S végül a pokol látomásában részesültek. A kisfiú számára olyan szörnyű volt a látvány, hogy a fejét is elfordította. Vicka leírása szerint az ördögök a középen levő hatalmas tűzbe tuszkolták a lelkeket, akik szörnyetegekként léptek ki onnan; s mindez ordítozás, sírás és a gyűlölet kitörései közepette. E megrázó élmény után a Szűzanya visszavezette őket a földre. Ugyanabban a pillanatban Jakov anyja ismét a szobában találta a gyerekeket, mintha mi sem történt volna.

Mirjana elmondta szüleinek és barátainak, hogy a Boldogságos Szűz tudtára adta, milyen mindennapi, egyszerű nőként élt Názáretben; megtapasztalta a nyomort, meg a gondokat, melyekkel más halandóknak is szembe kell nézniük. Ezért fordulhatunk hozzá életünk szükségleteinkben úgy, mint szülőanyánkhoz. Ennek tudatában napról-napra szorosabbra fűzte a kapcsolatot a mennyei Anyával, és nyíltan megkérdezte mindenről, ami az adott napon eszébe jutott, vagy magyarázatra szorult. Például:

- Kedves Szűzanya, mekkora azoknak a fiataloknak a személyes felelőssége, akiket nem neveltek hitre?
- A fiataloknak van értelmük és szemük, a városban sétálva láthatják a templomokat és a dzsámikat. Tegyék fel a kérdést, mire szolgálnak a templomok és a dzsámik? - hangzott a válasz.

Amikor a látnok ezt elmondta az egyik papnak, az rákérdezett, hogy valóban dzsámit is említett a Szűzanya. Mirjana igennel válaszolt. A lelkipásztorokkal kapcsolatban a Szűzanya egyszer a következő üzenetet továbbította a látnok által azoknak, akik elhanyagolják hitüket, kifogásként valamelyik pap gyöngeségeire hivatkoznak:
- Nem a papokért, és magánéletük miatt járunk templomba. Azért megyünk oda, hogy a pap által meghalljuk Isten szavát.

Amennyire csak tehette, Mirjana arra buzdította az embereket, hogy imádkozzanak a hitetlenekért, s akiknek nem volt szerencséjük megismerni Krisztust. Gyakran megismételte:

- Kérem, hallgassanak a Szűzanya szavára, imádkozzanak azokért, akik távol állnak Istentől és sohasem találkoztak vele. Minden imátok, amelyet a hitetlenekért mondatok, könnyeket töröl le a Szűzanya arcáról.

Vicka és Jakov megkérdezte, igaz-e, hogy az emberek látják a Szűzanyát a Križevacon a nagy kereszt mellett. A válasz így hangzott:

- Igaz. Majd minden nap ott vagyok. Imádkozok a kereszt alatt. Az én Fiam a nehéz keresztet hordozta, szenvedett a kereszten, s ezzel megváltotta a világot. Én minden nap imádkozok Fiamhoz, hogy bocsássa meg a világ bűneit.


Május elején fontos Üzenet hangzott el a Szűzanya részéről:

- Eljöttem, hogy utolsó felhívást intézzek a világhoz.
Többé már nem fogok megjelenni a földön.
- Kedves Szűzanya, felírhatjuk-e egy papírdarabra a nagy jel dátumát, s majd borítékba tesszük és megőrizzük úgy, ahogy a bizottság kéri tőlünk.
- Nem, kedves gyermekek. Ezt csak nektek mondtam meg. Majd nyilvánosságra hozzátok, amikor én mondom. Sokan nem fognak hinni nektek, tudom én azt. Ti is sokat szenvedtek majd emiatt. De képesek lesztek elviselni, és a végén boldogok lesztek.


SLAVKO ATYA


Fra Slavko Barbarić a németországi Freiburgban végzett egyetemi tanulmányai befejése előtt, 1982. január 9-én érkezett Međugorjéba. Üdvözölte kedves barátját fra Tomislavot és mindjárt elment Bijakovićibe, hogy megismerkedjen a látnokokkal.



Slavko Barbarić atya


Amikor délután visszatért a plébániára, néhány gyorsan papírra vetett sor várta:

"A rendőrség volt itt értem nem tudom mikor jövök vissza. Készítsd elő a misét."

Fra Slavko a lehető legjobban felkészült, habár nem tudott a mise előtt és utána szokásos imaprogramról. Ami a jelenéseket illeti nyíltnak mutatkozott. Úgy gondolta, ha megtörtént Fatimában. miért ne történhetne meg Međugorjéban is.

Fra Slavko megérkezése után két nappal Zanić püspök bizottságot nevezett ki a međugorjéi események felülvizsgálatára. Azon az estén a Szűzanya azt mondta Vickának és Jakovnak:

- Külön felhívlak benneteket, hogy vegyetek részt a szentmisén. Várjatok rám a templomban, az a legmegfelelőbb hely.

Attól az estétől kezdve a jelenések kettőjük számára a sekrestyével szemben levő kápolnában történtek. Január végén sürgették a Szűzanyát, miért nem hagy már valamilyen látható jelet, hogy a papok meggyőződjenek, az emberek pedig megtérjenek. Így zajlott le a párbeszéd:

-Angyalaim, a jel majd megmutatkozik az adott időben.
- Kedves Szűzanya, mit tegyünk, hogy a papok között visszaálljon a béke?
- Böjtöljetek és imádkozzatok erre a szándékra.
- Kedves Szűzanya, mikor ünnepeljük meg a Béke Királynője napját?
- Jó lenne, ha június 25-én ünnepelnétek meg. Azon a napon gyűltek össze első ízben a hívek a Podbrdón.

Február derekán jó hír érkezett. Bosznia és Hercegovina legfelsőbb bírósága két évre csökkentette fra Jozo ferences atya büntetését. Védőügyvédje nem elégedett meg a részleges sikerrel, s fellebbezett a Belgrádi Szövetségi Bíróságnál.

Közben Ivannak rendszeres jelenései voltak a szemináriumban. A Szűzanya egyszer őt is elvitte a mennyországba. A társai keresték, de nem találták meg, amíg a Szűzanyával volt ezen a "kiránduláson", amiről azonban a szemináriumban nem mesélt. A tanulás, törekvése ellenére, nem nagyon ment neki.
Vele ellentétben Mirjana jól tanult és lelkiismeretesen végezte iskolai feladatait. Csak a jelenéseknek élt, amelyek rendszerint a közös imából álltak. A Szűzanya neki és a többi látnoknak is megmutatta életét, akárcsak Vickának. Szemük előtt filmbeli jelenetek vonultak el, amelyben ráismertek Anyjukra és barátnőjükre. Marijának a Szűzanya tömörítve mutatta be életét.


"A SÁTÁN VISSZAVÁG"


Az első komoly nehézségek akkor kezdődtek, amikor a püspök a felfüggesztett barátokkal kapcsolatos Üzenetekről kérdezgette többször is Vickát. Elégedetlen volt - a Szűzanya - válaszaival, sőt, megvádolta, hogy Vicka hazudik, és hogy olyasmit tulajdonít a Szűzanyának, amit az nem mondhatott:
- A püspöknek több türelemre és higgadtságra volna szüksége a döntéshozatalban…
Vicka azt mondta a püspöknek, hogy majd imádkozik érte, mire a püspök kijelentette, hogy nincs rá szüksége. Teljesen megváltoztatta a főpásztori álláspontját a jelenésekkel kapcsolatban s szószólóból a legnagyobb ellenzővé vált.
Amikor a püspök és a látnokok között egyre nagyobb szakadék támadt, az egyházat egy másik szörnyű hír rázta meg: Rómában, a Szent Péter-téren merényletet kíséreltek meg II. János Pál pápa ellen, aki súlyosan megsebesült. A Szűzanya a történtek utána azt mondta a gyermekeknek:
- Ellenségei meg akarták ölni, de én megvédtem.


1982. július elején a plébániai krónikába jó hírt jegyeztek be. Belgrádban a Szövetségi Bíróság fra Jozo Zovko büntetését másfél évre csökkentette. A plébánia hívei jobban örültek volna, ha szabadon engedik, de már ez is valami. Tovább imádkoztak érte, hogy Isten erőt adjon neki, és hogy visszatérhessen közéjük.


A SZŰZANYA VÁLASZOL A TEOLÓGUSOKNAK


Ugyanabban a krónikában találjuk az 1982-es év júliusi és augusztusi jelenések üzeneteit.
A Szűzanya a teológusok által feltett számos kérdésre adott választ:

A tisztítótűzrő1 azt mondta:

- A tisztítótűzben sok lélek van, s vannak közöttük papok is. Imádkozzatok ezekért a lelkekért legalább hét Miatyánkot, Üdvözlégyet, Dicsőséget és Hiszekegyet. Szívből ajánlom ezt nektek. Sok lélek régóta szenved a tisztítótűzben, mert senki sem imádkozik értük.

A böjttel kapcsolatban a látnokok a következő üzenetet továbbították:

- A legjobb, ha kenyéren és vízen böjtöltök. A böjt megakadályozhatja a háborúkat, az árvizeket és a földrengéseket.

Alamizsnával nem lehet kiváltani a böjtöt. Aki nem tud böjtölni, felválthatja imával, jócselekedetekkel és a bűnbánat szentségével. A betegeken kívül mindenkinek böjtölnie kell.
A túlvilági életrő1 a Szűzanya ezt mondta:

- A mennyországba a jelenlegi tudatotokkal mentek. A haldokló tudja, hogy a test elválik a lélektől. Téves az a tanítás, miszerint az emberek többször is újjászületnek, és különböző testeket öltenek. A halál után a földi elemekbő1 alkotott test szétfoszlik. Nem éled újra. Az ember lelki testet kap, s ezzel megy a mennyországba. Még az is egyenesen a mennyországba juthat, aki sokat vétett életében, ha halála előtt meggyón, megbánja minden bűnét és megáldozik.

A betegek megsegítésére vonatkozóan, akikért a látnokok a legtöbbet imádkoztak, ezt mondta Szűzanya:

- A betegek gyógyulásáért el kell mondani egy Hiszekegyet, hét Miatyánkot, Üdvözlégyet és Dicsőséget, továbbá kenyéren és vízen böjtölni. Miközben imádkozunk, jó, ha kezünket a betegek fölé helyezzük. Hasznos a betegeket megkenni szent olajjal. Nem rendelkezik minden pap a gyógyítás ajándékával. Kitartóan kell imádkozniuk és szilárdan hinniük, hogy ez az ajándék életre keljen bennük.

A békére és kiengesztelődésre vonatkozó kérdésekkel kapcsolatban a látnokok ezt közvetítették:

- Hívjátok fel az emberek figyelmét a havonkénti, különösen az első szombati szentgyónásra. Nektek eddig erről nem mondtam semmit. Csak arra kértem az embereket, hogy gyakrabban gyónjanak. Egyéb konkrét üzeneteket is közlök veletek, amelyek a jelen kornak szólnak. Legyetek türelmesek, mert még nem érkezett el az óra. Tegyétek azt, amit mondtam, mondjátok el másoknak, hogy kövessék üzeneteimet, mert még sokan nem követik. A havi szentgyónás fogja megmenteni a nyugati egyházat. Törekedjetek, hogy az egész Nyugat tudomást szerezzen ezen üzenetemrő1.


Valaki a látnokok közül feltett egy kérdést a katolikusok és pravoszlávok közötti vegyes házasságokkal kapcsolatban:

- Az én szememben és Isten számára ez egy és ugyanaz. De számotokra nem így van, mert ti megosztottak vagytok. Ha lehetséges, ne menjen feleségül ahhoz az emberhez, mert gyermekeivel együtt sokat fog szenvedni. Nehezen tud majd saját hite szerint élni..

Az egyes bírálatokra vonatkozóan, melyek szerint a jelenések hibáztathatóak a barátok és az egyházmegyés papság viszonyának megromlásáért, a Szűzanya ezt mondta:

- Én nem akartam a megosztottságot, hanem, hogy egyek legyenek. Én a Béke Királynője vagyok. Ha gyakorlati tanácsot kívántok, íme: én mint Anya, a nép leánya vagyok semmit sem tehetek Isten segítsége nélkül. Nekem is imádkoznom kell, mint nektek. Ezért csak azt tudom mondani, imádkozzatok, böjtöljetek, tartsatok bűnbánatot és segítsetek a rászorulókon. Sajnálom, hogy előbbi válaszom nem győzött meg benneteket. Lehet, hogy nem akartátok helyesen értelmezni.. .

A jellel kapcsolatos kérdésre a Szűzanya ismételten így felelt:

- Én nem rendelkezek minden kegyelemmel. Isten azt adja, amit kiimádkozok. Isten teljesen megbízik bennem. Elsősorban azokat védelmezem, akik nekem szentelték magukat. A nagy jel már jóvá van hagyva. Az emberek megtérésétől függetlenül fog majd megjelenni.

Egyes papok a pápával kapcsolatos kérdésükre ezt a választ kapták:

-A pápának minden ember, és nem csak a keresztények atyjának kell tekintenie önmagát. Hirdesse fáradhatatlanul és bátran az emberek közötti béke és szeretet üzenetét.

A látomáson és üzeneteken kívül a látnokoknak egyéb élményekben is volt részük, ami lelki érlelődésüket és a hitben való megszilárdulásukat eredményezte. A Szűzanya néha számukra érthetetlen nyelven beszélt. Marija megkérdezte, milyen nyelven beszél. Azt válaszolta:

"Arám nyelven, az anyanyelvemen."

Ezen a nyelven imádkozott, amikor Međugorjét zsidó származású személyek látogatták meg, megsejtetve ezzel e nép szerepét terveinek megvalósításában.


A SÁTÁN MEGKÍSÉRTI MIRJANÁT


Mirjana elmondta, mit élt át egyszer, miközben a Szűzanya jelenésére várakozott. Egyszerre csak ott termett előtte a sátán, aki olyan kedvesnek akart bemutatkozni, mint a Szűzanya. Azt mondta neki, tagadja meg az Istenanyát, és kövesse őt. Ő majd boldoggá teszi az életben és a szerelemben. Azt is hozzátette, hogy a Szűzanyával csak szenvedni fog. Mirjana amint elűzte magától, megjelent a Szűzanya, a sátán pedig eltűnt. A Boldogságos Szűz bocsánatot kért a leánytól, hogy megengedte a sátán megjelenését, de meg akarta mutatni, valóságos létezését és, hogy Mirjana meggyőződjön, milyen szörnyű a maga gonoszságában.
A Szűzanya elmondta, hogy a sátán egyszer Isten trónja elé állt, és engedélyt kért: próbára tehesse az egyházat egy bizonyos időre. Isten megengedte, hogy egy egész évszázadon (a huszadikon) át próbára tegye. Amikor majd teljesülnek mindazok az ígéretek, amelyeket a Szűzanya a látnokoknak tett, a gonosz lélek hatalma teljesen megsemmisül. De máris veszíti a talajt a lába alól, ezért vált annyira agresszívvá:
- megrontja a házasságokat, egyet nem értést szít a papok között, megszállja az embereket, gyilkosságokat követ el. Védelmet mindez ellen a közös imában és megszentelt tárgyakban találhatunk, amiket jó magunknál hordozni. Áldásos volna visszatérni régi jó szokásokhoz és minden pénteken meghinteni szentelt vízzel otthonainkat.


Mirjana egyszer azt is megkérdezte a Szűzanyától, miért ítéli örök kárhozatra Isten a bűnösöket? A Szűzanya ezt válaszolta:

- Az emberek, akik a pokolba jutnak, nem várnak semmilyen segítséget Istentő, továbbra sem hagyják abba az Istenkáromlást, az átkozódást, maguk döntenek a pokol mellett és szándékukban sincs azt elhagyni.

Mirjana ebből megértette, hogy az ember tulajdonképpen önmagát bünteti. A tisztítótűzzel kapcsolatban is részletes választ kapott:

- A tisztulás helye több szintbő1 áll. A legalacsonyabb közel áll a pokolhoz, a legfelső pedig igen közel a mennyországhoz. A lelkek többsége nem mindenszentek ünnepén, hanem karácsonykor kerül át a mennyországba. Bár ezek a lelkek szívbő1 imádkoznak Istenhez a tisztítótűzben, de mivel hozzátartozóik nem imádkoznak értük a földön, Isten mások imája által segít rajtuk. Megengedi nekik, hogy akár meg is mutatkozzanak a földieknek, és emlékeztessék rokonságukat arra, hogy létezik tisztítótűz. Rendszerint arra kívánják ösztönözni őket, hogy könyörögjenek értük Istenhez, aki jó és igazságos. Az emberek többsége a tisztítótűzbe kerül, sokan kerülnek a pokolba, s csak kis részük jut egyenesen a mennyországba.

Egy fiatal lány, Silvana mesélte egyik élményét. Egy este úgy érezte, ki kell mennie az épületből. Leült az erkélyen és Podbrdo irányába nézett. Egyszerre csak nagy fény árasztotta el a Jelenés-hegyét. Hosszan tartott, majd utána újból sötétség borult a magaslatra. Valami furcsa zajra lett figyelmes, mintha vihar közeledne. De ez is megszűnt, és csönd lett. Utána megint erős fény jelentkezett közepén kereszttel, amelyből fénysugarak áradtak. Ez a jelenet is hamarosan eltűnt, s helyébe, fénybe öltözve, a Szűzanya lépett. Silvana meghatódottan suttogta: "Köszönöm, Istenem, ezt a nagy ajándékot." És nem csak ő volt szemtanúja ennek a jelenetnek.


1985. május 6-án a plébánia épületében jelenése volt lvankának, lvannak, Marijának és Jakovnak. Miután Marija, Jakov és lvan két perc múlva azt mondták: "Elment", Ivanka még hat percig elragadtatásban maradt. Marija megijedt, mert nem tudta, mi történik a leánnyal. Akkor látta ugyanis először, mit is tapasztalhatnak a kívülállók a jelenések alatt. A Szűzanyával való találkozás után Ivanka kijelentette, hogy megkapta a tizedik titkot is, s ezzel befejezte mondanivalóját a világ jövőjére vonatkozóan.
Másnap otthon jelent meg lvankának a Boldogságos Szűz Mária, és egy egész órát töltött vele. Fra Slavko kérésére a leány így mondta el a találkozást:

- A Szűzanya Dicsértessék-kel köszöntött, én pedig mindörökkével válaszoltam. Mária ma este volt a legszebb. Kimondhatatlanul gyöngéd és szép volt! A ruhája olyan szép volt, hogy ilyet még életemben nem láttam: arany és ezüst módjára csillogott. Hasonló volt a fátyla és a koronája is. Két angyal állt mellette. Nekik is olyan ruhájuk volt, mint a Szűzanyának. A jelenés olyan szép volt, hogy ezt nem tudom szavakkal elmondani. Ezt át kell élni. A Szűzanya megkérdezte, mi a kívánságom. Azt kértem, hogy láthassam földi anyámat. A Szűzanya rám mosolygott, s igenlően bólintott.
Erre ott termett édesanyám. Mosolygott. A Szűzanya azt mondta álljak fel. Felálltam. Anya átölelt, megcsókolt és azt mondta: "Gyermekem, nagyon büszke vagyok rád." Ezek utána a Szűzanya azt mondta:
- Kedves gyerekem, ez az utolsó találkozásunk. Ne légy szomorú, mert minden évfordulóra el
jövök, kivéve az ideit. Gyermekem, ne gondold, hogy azért nem jövök, mert rosszat tettél. Nem. Fiam veled kapcsolatos, terveit szívből elfogadtad. A földön senki sem részesült olyan kegyelemben, mint te és a testvéreid. Légy boldog, mert én anyád vagyok, aki teljes szívből szeret. Ivanka, köszönöm hogy hallgattál Fiam hívására, mindvégig kitartottál mellette, és vele maradtál, amint kívánta. Gyermekem, mondd meg barátaidnak, hogy ha keresnek és hívnak, Fiam és én velük vagyunk. Tartsd meg a titkokat, amelyeket az elmúlt évek folyamán bíztam rád, egészen addig, amíg nem szólok.

E szavak után megkérdeztem a Szűzanyát, hogy megcsókolhatom-e. Fejével igent intett. Megcsókoltam. Kértem, hogy áldjon meg. Megáldott, rám mosolygott és azt mondta:
"Menj békével!" - és lassan eltávozott, a két angyal pedig követte.
Ivanka a jelenés után elszaladt Vickához és jól kisírta magát. Napokig lehangolt volt, s kérte ne zaklassák kérdésekkel. Apja azt vallotta, hogy a jelenések megszűnése után olyan érzésük volt, minta a család valamelyik tagját vesztették volna el. Nagyon megbarátkoztak Isten Anyjával.


A LÁTNOKOK MAI ÉLETE


1986 végén Ivanka férjhez ment egy međugorjei fiatalemberhez. Ma is Međugorjéban élnek és három gyermekük van.

Mirjana 1989 szeptemberében házasodott meg. Međugorjében élnek két leányukkal. A Szűzanya együtt imádkozik vele minden hónap második napján. Születésnapján pedig mindig van látomása is.

1993. húsvétján Jakov is megházasodott. Feleségével és három gyermekükkel Međugorjében élnek.

1993. decemberében - a háború vége felé - Marija a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén ment férjhez.

1994. októberében Ivan a látnok is megházasodott. Feleségül vette a bostoni születésű Loreen Murphyt, s jelenleg Amerika és Međugorje között ingázik. Három gyermekük van.

Húsz év után Vickának, Marijának és Ivánnak vannak mindennapi jelenései.
Jakovnak 1988. szeptember 12-én volt az utolsó látomása, amikor Floridában járt. Másnap megkapta ő is a tizedik titkot és sírásra fakadt mert tudta, hogy ezzel a látomásoknak vége szakad, mint Mirjanának. A Szűzanya azt mondta neki, hogy ezentúl csak karácsonykor fogja látni őt.

UTOLSÓ ÚT A KRIŽEVACRA


2000. november 24-én meghalt Slavko Barbarić ferences atya. Szokásához híven a keresztutat vezetett a Križevacon. Esett az eső. Az ájtatosság befejeztével, és miután áldásban részesítette a zarándokokat, még figyelmeztette az egybegyűlteket:

"Vigyázzanak, el ne essenek a csúszós úton!"

Elindult lefelé, úgy 1530 óra tájban egyszerre csak megtorpant, leült a kőre, megpróbált mély lélegzetet venni, majd felnézett az égre, és kilehelte lelkét. Felmondott a szíve. A jelenlévőkhöz intézett utolsó szavai is a híveiről való gondoskodást juttatják kifejezésre.
Pénteki napon halt meg, a Križevacon végzett keresztút után, abban az órában, amikor a Megváltónk is kilehelte lelkét.




Halálának helyét ma kőtábla jelzi


Életéből nem hiányoztak a csapások. Az utolsó időben elsősorban az emberek mértek rá súlyos csapásokat. Ez fájt neki a legjobban, és sokat szenvedett miattuk. Néha kikerülte őket, máskor rövid magyarázatot fűzött hozzájuk, s átengedte az igazságos Bírónak. Pap volt a szó igazi értelmében, a Szűzanya misszionáriusa, aki majdnem két évtizedet töltött zarándokúton. Elégett a Szűzanya üzenetinek terjesztése közben.


A KÖNNYEZÉSEK ÉS JELEK FOLYTATÓDNAK



A különféle jelek, fényjelenségek az ezredforduló után sem szűntek meg. Akik elzarándokolnak Međugorjéba, ma is látható jeleket tapasztalhatnak. 2000. március 25-én a templom Lourdes-i Szűzanya szobra hullajtott könnyeket:




Könnyező Madonna



2004-ben a szlovén keresztényektől 1998-ban kapott hatalmas bronz szobor könnyezett:



Érdekes módon azonban nem a szeméből, hanem a térdén jelentek meg a vízszerű cseppek. Talán éppen azért, hogy mindenki saját szemével láthassa, kezével tapinthassa, és ne legyen többé hitetlen, hanem hívő. A korábbi években a napcsoda volt igen gyakori. A napba lehetett nézni és különféle jelek (pl. kereszt) jelent meg benne. Sokszor furcsán forgott és fényeket lövellt ki magából.


ELÉRHETŐSÉG







IRODALOM:


Janko Bubalo: 1000 találkozás a Szűzanyával Međugorjéban. Novi Sad. 1986.

Ford.:Sárközi Zs.: A mennyország hangja. Nyolc Boldogság Katolikus Közösség. 1998.

Emmanuel nővér: Međugorje, a kilencvenesévek. Nyolc Boldogság Katolikus Közösség. 1999.

Pietro Zorza: Međugorje. IHTYS kiadó. Nagyvárad. 2000.

Mirjana Stanislava, Vasilj-Zuccarini: A Szűzanya Hívása Međugorjéból. Agapé kiadó. Szeged. 2003.



Vissza a tartalomhoz | Vissza a Fő menübe