Jelenések

Keresés

Ugrás a tartalomhoz

szeretetlang1

JELENÉSEK ÉS ÜZENETEK > jelenések

SZERETETLÁNG NAPLÓ


Erzsébet asszony 1913. június 6-án született Budapesten, tizenharmadik gyermekként. 11 évesen már önmagáról kellett gondoskodnia. Később három szerzetesrendbe is kérte felvételét, de árvasága és nincstelensége miatt mindig elutasították, végül a karmelita harmadrend tagja lehetett csak.
1930-ban férjhez ment és 16 év harmonikus házasság után 6 kiskorú gyermekével özvegyen maradt. Erős asszony révén még vasöntödében is dolgozott, hogy a család kenyérgondjain enyhítsen. 1985. április 11-én távozott az Örök Hazába. Erzsébet asszony élete minden történésének egyetlen célja volt, hogy az isteni gondviselés előkészítse, és alkalmassá tegye lelkét a nagy feladatra, a küldetésre mely 1961-ben kezdődött.



Erzsébet asszony a Harmatcsepp utcai lakása előtt


Sok nélkülözés és hányattatott életút után, mikor az özvegységgel járó sok gond és fárasztó munka lassan felőrölte lelki összeszedettségét és néha már-már úgy érezte vallásosságával csak áltatja magát, elhunyt jó barátja hangját vélte hallani lelke mélyében: "Ne sírj, menj vissza a Kármelbe!" Épp Kármel búcsúja volt. Meggyónt, megáldozott majd a Szűz lábához borult enyhülést keresve.
"Ezekben a napokban oly kegyelmeket kaptam, amit az Úr azoknak ád, akik gyengék és lábadozók… Az Úr Jézus iránt érzett szeretet és mélységes bűnbánat könnyel fátyolozta szememet. Nem akartam a világba nézni, és csak a csendességet kerestem, hogy állandóan hallhassam az Úr benső szavát. Arra kértem, hogy engedjen elmerülni kegyelmei tengerébe, és buzgón kértem, hogy gyermekeimet is vonzza a közelébe… Közben az Úr szent arca jelent meg lelki szemeim előtt, és így szólt:

"Nézd megkínzott arcomat és meggyötört Szent Testemet! Nem azért szenvedtem-e, hogy a lelkeket megváltsam? Higgy és imádj!".

"Nagy kegyelmeket szeretnék neked adni. De akkor mondj le teljesen önmagadról!" - nehéz szavak voltak ezek értelmemnek. Ezért megkérdeztem, képes leszek-e erre?
Te csak akarj, a többit bízd Rám!… A szabad akarat a tied, nem kényszerítelek, csak ha te is akarod. Előttem csak úgy vagy érték, ha egészen Reám hagyatkozol, teljes bizalommal. Azt hiszed, nem tudom pótolni neked ezeket? Ha tudnád milyen gazdagság vár reád!"

Erzsébet asszony bár szemeivel semmit nem látott, és füleivel semmit nem hallott, mégis világosan tudta, ki az, aki hozzá szól, sőt azt is érzékelte, hogy a Szent Szűz vagy az Úr Jézus tekintete szomorú vagy derűs, illetve mosolygós, vagyis esetében értelmi látomásról beszélhetünk.

Erzsébet asszony a remetekertvárosi Szentlélek templomba járt, s olykor órákat töltött el mély áhítatban. Naplójában így ír erről: "Már hosszú ideje tartózkodtam ott, és kezdtem fázni. El akartam köszönni Tőle. Ekkor lelkem mélyén megszólalt az Úr Jézus, kérlelő hangon: Ne menj még! Egyedül maradok, vigasztalás nélkül! Ó, de sokat vagyok egyedül! - S megkérdezte: Mondd, mióta megosztottam veled Házamat, és számodra állandó bejárást biztosítottam, találtál-e valaha is valakit Nálam? - Nem, senkit Uram, s a szomorúság fájdalma hasított lelkembe. Ő tovább kérlelt: Látod, ezért ne hagyj magamra! ... Hozz sok lelket Hozzám! A kezünk együtt gyűjtsön!… Majd ha te is elhagyatott leszel, Én sem foglak elhagyni. Ott leszek melletted szorongatott helyzetedben. Különben, most is hazakísérlek Szemem átható tekintetével… - Az Ő szeretete lenyűgözött, a hideg és a fáradtság megszűnt bennem, csak szomorú kérése visszhangzott lelkemben."

"Az Úr Jézus megkért, hogy hétfői napokon végezzek virrasztó imádságot a szenvedő papi lelkekért. Házi munkáimat is állandóan Benne elmerülve végeztem, és arra kértem, hogy megváltó munkájában minél nagyobb részt vállalhassak. Ekkor az Úr Jézus lelkem mélyén hosszas beszélgetésbe kezdett:
Kérj csak bőséges kegyelmet! Minél többet kérsz, annál többet kapsz. Kérj másokra is!... Ó, mily boldogságot adsz Nekem már óhajtásaiddal is! Hátha még az Általam felkínált áldozatvállalásban is kitartó leszel az Én ügyem mellett. Sokszor és sokan vannak, akik részt ugyan kérnek belőle, de amikor az Általam felkínált áldozatot is el kell fogadniuk, megriadnak Tőlem… Leányom sokat kell szenvedned. Itt a földön semmiféle vigasztalást nem nyújtok, ez a földhöz kapcsolná életedet. Erősítő kegyelmemet szüntelenül reád árasztom, és a Szentlélek ereje veled lesz.

Majd tovább kért:
Meg kell változtatnod ezt a rosszra hajló természeted az Én tetszésem szerint. Én segítek, hogy a helyes utat kövesd. Csak merülj el tanításomban!
Uram, minden iparkodásom ellenére, semmi előremenetelt sem veszek észre magamon.
Emiatt ne aggódj! Kezdd újra mindennap! A mi Édesanyánk segít neked. Tőle kérdezz mindent! Ő tudja, hogyan kell Nekem kedvembe járni.
Ebben az időben az Úr Jézus sokszor megkért: Leányom, mondj le önmagadról! Azért kérlek erre sokszor, mert megváltó munkámban csak úgy vehetsz részt, ha egészen és állandóan Velem egyesülve élsz minden pillanatban. Ezt ajánld fel Anyámnak minden időben, szünet nélkül, azok helyett is, akik nekem szentelték életüket és mégis inkább a világnak élnek, mint az Én megváltó munkámnak. Nem gondolnak hivatásukra. Őértük vezekelj a te bűneiddel együtt.


"Úgy szeretném lemosni bűneiteket, csak jöjjetek Hozzám!"



KÖVETKEZŐ OLDAL



Vissza a tartalomhoz | Vissza a Fő menübe