Jelenések

Keresés

Ugrás a tartalomhoz

Tre Fontane

JELENÉSEK ÉS ÜZENETEK > jelenések

1947. Tre Fontane (Olaszország)
/Dr. Molnár Gyula szerpap, mariológus/


Rino Fisichella egyházmegyés főpásztor mondott búcsúbeszédet Bruno Cornacchiola temetésén 2001. június 24-én. 88 éves korában hívta magához a mindenható Isten, az Isten országába a jelenés Tre Fontane-i kiválasztottját. A jelenéstörténet "bibliás" Szent Szűze ötnegyedórás kateketikai oktatással vezette be Krisztus tudományába ezt a háromgyermekes egyházgyűlölő római villamoskalauzt.
Rómában született 1913 május 9-én és Rómában halt meg 2001. júniusában. Magyarországon kétszer volt. Cserháti püspök atya meghívására Pécsett tartott előadást, majd második útján a Mária-Remete-i kegytemplom előadó termében számolt be evangelizáló működéséről és mondott köszönetet Vida Zoltán szobrászművésznek a Tre Fontane-i bibliás Szent Szűz jelenés-ügyének felkarolásáért és művészi festményéért.
Baráti kézszorítással búcsúzom bibliás korú olasz barátunktól. Köszönöm, hogy személyesen elmesélte olasz vagy magyarhoni találkozásunk egyikén azt az egyedülálló Mária-jelenés élményét, amelyet ha más nem örökített meg, ezen a helyen állítok emléket neki és a drága trefontanei bibliás Szűznek.
Bruno autót vezetett valahol, Róma és Firenze között 70-90 km-es sebességgel. Jelenés! A Szűzanya üzenetet adott kiváltságolt fiának. És mindez elragadtatásban, autóvezetés közben. Égi fényben Mária, majd a jelenés végén a fénnyel eltűnt a bibliás Szűz. - Ekkor ébredt tudatára Bruno, hogy kocsija megtett a jelenés ideje alatt hozzávetőlegesen 50 km-t. - A vezetés felelősségét átvette bizonyára Rafael főangyal. Ennek a tüneménynek megértésével hiába birkózik az óvatos és kételkedő okoskodás.
Isten veled Bruno testvérem. R.I.P

A Mária-jelenés, ahogyan Bruno Cornacchiola elmesélte


1917-ben április 12-e szombatra esett. A római tavasz teljes pompájában ragyogott. Kora délután volt. Bruno Cornacchiola Róma város szerényen fizetett villamoskalauza hétvégi kirándulásra indult gyermekeivel: a hétéves Carloval, a négyesztendős Gianfrancoval és legidősebb leánygyermekével Isolaval. A legkisebb gyermek már kereszteletlen volt, de a másik kettő sem gyónt-áldozott.
Az édesapa gyermekeit igazában az ostiai tengerpartra akarta vinni. Jolanda asszony, Bruno felesége (+ 1976) fáradságára hivatkozva otthon maradt. Az öltözködés, a nekikészülődés úgy elhúzódott, hogy lekésték az ostiai tengerpartra induló vonatot. Hogy a gyermekek jó kedvét ne vegye el, Bruno a gyermekeknek a Tre Fontane-i eukaliptusz ligetet javasolta kárpótlásul. Ez a liget árnyas, hűvös hely: a rómaiak kedvelt kiránduló helye napjainkban.

Miért "Három forrás" (Tre Fontane) a neve? Ott végezték ki Szent Pált. Lefejezésénél a feje hármat bukfencezett és ott három forrás keletkezett. Ahogyan Bruno mondotta budapesti beszámolójában 1974-ben: "az üdvösség három vízforrása".
Megérkezvén, a gyermekek játszani kezdtek,
Cornacchiola pedig jegyzeteket készített egy, a Szeplőtelen Fogantatást támadó és előkészítés alatt álló előadása számára.
Bruno Cornacchiola 1913. május 9-én született, szegény szülőktől. Saját szavai szerint: "Közönséges emberek gyereke." Sem jó példát, sem jó nevelést nem kapott, még rendes ételt sem. Gyermekkora nagyon hányatott volt. Az utcán nőtt fel. Budapesti vallomásában úgy mondotta, hogy "az utca gyereke voltam, káromkodtam, loptam." Mielőtt azonban a romlás útjára sodródott, egész fiatalon - a kegyelem megmagyarázhatatlan érintésére - elvégezte Jézus Szíve tiszteletére a kilenc elsőpénteki szentáldozást.
Ha éhes volt, nem szégyellt az utcán koldulni sem.
1936. március 7-én katolikus házasságot kötött Lo Gatto Jolandaval, egy szelíd és hallgatag természetű munkásleánnyal. Házassága évében: december 21-én önkéntesnek jelentkezett Spanyolországba, ahonnan véglegesen 1939-ben tért vissza Rómába. A spanyol fronton
összebarátkozott egy német katonával, aki mint sokat olvasott ember, nagy hatással volt reá. A mérgező hatás észrevétlenül vert gyökeret lelkében és egyszer csak arra ébredt, hogy gyűlöli a pápát is, meg az Egyházat is. Hazatérése után úgy gondolta, hogy nézeteinek legmegfelelőbb hely a baptisták, majd az adventisták között van. Lelkesen, merészen dolgozott, hamarosan az adventista római és lazioi ifjúságot előadásaival buzdította és szervezte. Propagandista lett. Legfőbb vallási ellenségnek az antikrisztust megszemélyesítő pápát tartotta. Minden alkalmat felhasznált arra, hogy a katolikus egyház tanítását, dogmáit támadja, különösen a Szent Szűzre vonatkozókat. - Feleségét és gyermekeit belekényszeríti az adventista gyülekezetbe. Sokakat megnyert a gondolatnak, főleg a Tiburtino negyedben és az ATAG-ban villamoskalauz társai között, akik a VIA URBANA-i előadó termet állandóan látogatták. - Elvakultságában végső leszámolásra készül - mint nagy tettre - a pápa meggyilkolására. Spanyolországból egy tőrt hozott magával és annak markolatára ráírta: "Halál a pápára!"


Bruno és családja


A kirándulás napján is egy propaganda előadásra készült, mialatt gyermekei játszottak.
Már megvolt a vázlat. Annak bizonyítására készült, hogy Szűz Mária csak egyszerű asszony volt és Jézusnak testvérei voltak s nem volt szeplőtelenül fogantatott sem. S a mennybe sem vétetett fel...
A gyermekek labdája játék közben kétszer is elgurult. A másodszori elgurulásnál semmiképpen sem sikerült azt megtalálniuk. A tízéves Isola labdakeresés közben vadvirágot szedett édesanyja számára. Keresés közben eltűnt a négyéves Gianfranco. Ekkor a hétéves Carlo kistestvére keresésére indult. A közelben lévő tufabarlang nyílásánál találta meg.



A jelenés barlangja


A kisfiú térdelt összetett kézzel, miközben ezt mondogatta: "BELLA SIGNORA ... Szépséges Úrnő" ...
Bruno is abbahagyta jegyzetelését és személyesen nézett utána a gyerekeskedésnek. Apai szigorral vonja felelősségre Isolát, hogy miféle játékot játszanak Gianfrancoval és felkelésre kényszeríti. Azt gondolta u.i., hogy a gyermek csak bolondozik. A kicsi azonban oda sem hederített az apai utasításra és szüntelenül mondogatta kereszteletlen kis szájával: "BELLA SIGNORA..." Erre odamegy hozzá, próbálja felemelni, de nem tudja. Hangos szóval magához rendeli másik két gyermekét a barlangocskához. Isola az apja kérdésére azt válaszolja, hogy nem ismeri kis öccsének játékát. Apja parancsára Isola benéz a barlangba, hogy nincs-e bent valaki. Apja felé fordulva mondja: "Papám nincs ott bent senki." Ebben a pillanatban Isola is térdre borul, kezét összetéve. Eközben kezéből kiesnek az édesanyjának összeszedett vadvirágok. És ugyanazokat a szavakat mondja, mint Gianfranco: "BELLA SIGNORA..." "Hívom erre Carlot - folytatja vallomását Bruno - és megkérdezem: mi történik itt? - Apuka nem ismerem ezt a játékot. Nem tudom csinálni. Erre térdre borul a harmadik is és ő is azt mondja, amit két testvére: "BELLA SIGNORA...". Még mindig azt hittem, hogy csak játékról van szó és dühbe gurultam. Fel akartam emelni a gyerekeket. De olyan súlyuk volt, mintha mázsákat nyomnának. A lányt is, a négy éves gyermeket is megpróbáltam felemelni. Egyáltalán nem gondoltam, hogy különleges jelenés előtt állok. Arra gyanítottam, hogy valami trükköt eszeltek ki. Benéztem én is a tufabarlangba. De láttam, hogy nincs senki bent. Magamnak is mondtam, hogy nem látok semmit. A barlang bejáratánál repkényféleség, zöld folyandárféleség volt, ami megakadályozta azt, hogy világosabban beláthassunk a barlangba. Belépek erre a barlangba, mialatt a gyerekek BELLA SIGNORA-zva térdeltek, gondolván, hogy mégiscsak valaki hipnotizálja a gyerekeket. De senki sem volt. Sötét volt és bűzlött a tufabarlang. Kijövök a barlangból, kétségbe esetten érintem a gyerekeket. Mintha szobrok lettek volna. Változatlanul meg sem tudom mozdítani őket. Égnek emelve szemeim, kiáltok: Uram! Szabadíts meg minket! Hirtelen két kezet látok magam előtt. Két hófehér kezet. Közelednek szemeimhez. Mintha valami kötést téptek volna le a szememről. Először nem látok semmit. Majd sötét, ködszerű fátyol áll előttem és ebből a sötét ködszerűségből fehér fényecske kezd megjelenni, majd nagyobbodni és egyszerre az egész barlang fényességbe borul. Nem láttam egyebet, mint fényességet. Eltűnik a barlang, eltűnnek a fák, nem látom a gyerekeket, eltűnnek a gyerekek, nem látván mást, csak ezt a csodálatos nagy fényességet. Ebből a nagy fényességből csak a tufatömb látszik.
"Ebben a nagy fényességben mezítlábasan, zöld fátyollal fején, egészen a földig fehér öltözékben, rózsaszín övvel körülvéve megjelenik a Szűzanya. Egy könyvvel kezében. Balkézzel tartva mellén azt. Jobb keze rajta. A kis könyvecske: a Biblia. Bal kezét leengedi. Mutatja a lábam mellett a fekete öltönyt és rajta az összetört keresztet. Beszél hozzám a fekete ruha és az összetört kereszt jelentőségéről. Jönnek majd egyházüldözések és ennek következtében nagyon sokan kényszerülnek majd ledobni az egyházi ruhát. Nagyon sok pap kényszerül ledobni. Az összetört feszület a lakásomban összetört családi feszületet szimbolizálta.
Nem mondhatom el az egész üzenetet. Amit elmondhatok, azt el is mondom. A Szűzanya akarja, hogy legyünk egyek a hitben és a szeretetben. A Szűzanya akarja, legyünk készek arra, hogy megvalljuk hitünket minden félelem nélkül. Ez lesz a világ feletti győzelem.

Különösen három dogmánkat támadják meg:

1. Jézus Krisztus valóságos jelenlétét az Oltáriszentségben.
2. A Legszentebb Szűz Istenanyaságát.
3. A pápa csalatkozhatatlanságát.



Ez a három fehér pont. A Szűzanya ezeket mondja: Ha ez a három él szívetekben, valóságos hitben kell, hogy éljen. Reménységben. Járván a szeretet fényességében. Ezért adott a Szűzanya utasítást arra, hogy egy új közösséget, egy újabb társulatot alapítsak. A Szűzanya akarata ennek a tervnek a végrehajtása. Cselekedetekben éljük hitünket. Imádságban erősítsük hitünket. A Szűzanya azt mondotta, hogy különösképpen a szentolvasót imádkozzuk! 30 évvel ezelőtt mondotta, hogy a rózsafüzér az emberiség modern robbanóanyaga. Iparkodjunk imádkozni, hogy hitünk legyen és cselekedeteinkkel bizonyítva hitünket, lássák, hogy valóban keresztények vagyunk.!" - fejezte be vallomását a Mária-Remete-i kegytemplom skólájában Bruno Cornacchiola.
Ezután elmondotta feltett kérdésekre válaszolva, hogy három gyermeke ma is emlékezik a jelenésre, de a gyermekek nem hallottak semmit.
Hangsúlyozta, hogy a jelenés szabad akaratát nem vette el és bűnt ma is éppúgy követhet el, mint mindenki más.



A Szűzanya azonban meghívta arra, hogy térjen meg. Ezért lépett vissza a katolikus egyházba.

A Biblia felett nem vitatkozni kell, hanem elmélkedni! Protestáns bibliából készültem a Szent Szűz ellen. A Szűzanya rámutatott arra, ami a protestáns bibliából hiányzik és rosszul fordított nem egy szava és kifejezése.

"Testem könnyűnek, valósággal súlytalannak éreztem. A barlang előtt sem láttam mást, mint csak egy lapos tufa-követ és ezen a kövön sarutlanul ott állt a Szépséges Úrnő!
A legkisebbnek és a leggonoszabbnak éreztem magam és tudom, nem azért jelent meg nékem a Szűzanya, mert kiérdemeltem, hanem egyszerűen eszközként használt fel. Felém fordult Isten irgalmassága!"

A fent közölt szóbeli vallomást kiegészíti régebbi, írásban rögzített leírása: A Szűzanya fejét takaró zöld fátyol alatt hosszú barna hajának néhány fürtje látszott. Hamuszürke színű volt a Biblia... A tanítás másfél óráig tartott. A jelenésben adott közlés jelentős részét közölni kellett XII. Piusz pápával.
A Szent Szűz hitelesen a következőket mondotta:

"Az vagyok, aki az isteni Szentháromságban vagyok. A Kinyilatkoztatásbeli Szűz vagyok. Te engem üldözöl, most már azonban elég! Térj vissza a szent akolba, a földön élő szent udvarba...


Imádkozzatok és mindennap mondjátok el a szentolvasót a bűnösök és a hitetlenek megtéréséért, valamint a keresztények egységéért.

Testem nem romlott meg, nem romolhatott meg. Isteni Gyermekem és az angyalok halálom óráján értem jöttek. E bűnszennyezte földdel rendkívüli csodákat művelek a hitetlenek megtérése érdekében.


Hogy biztos légy abban, hogy ez a látomás igaz, isteni és nem sátáni eredetű, amint azt majd sokan szeretnék elhitetni veled, íme: ezt a jelet adom neked: járd sorba a templomokat és az utcákat! A templomokban az első paphoz, akivel találkozol s az utcán minden paphoz, akit látsz, szólj így: Atyám beszélni szeretnék Önnel. Amikor egyikük így válaszol majd: "Ave Maria, fiam, mit óhajtasz?" mondj el neki mindent, ami ajkadra jön. Ez a pap egy másiknak a nevét közli majd veled ezekkel a szavakkal: A te esetedben segíthet rajtad! Ez lesz az, aki előkészít téged az Egyházzal való kibékülésre."
A Jelenés szeretettel végignézett az egész családon és a város felé fordulva tűnt el.
A Szűzanya szavai hajszálpontosan beteljesedtek. Az egész családot Don Gilberto Carmiel atya készítette elő a megtérésre, illetve a katolikus Egyházba való visszatérésre. B
runo lelkesedése nem csökkent, inkább fokozódott. Mindennap meglátogatta a Három Forrásról nevezett barlangot s ott rózsafűzért imádkozott. - 1947. május 16-án hivatalos visszatérésük előestéjén is meglátogatta Bruno a barlangot, miközben buzgón imádkozott, rendkívüli fényesség öntötte el a barlangot s vakító ragyogásban megjelent újra a Szent Szűz. Ezúttal nem beszélt, de kimondhatatlan jósággal nézett rá. Megtérése napján küldötte el a Szentatyának sajátkezűleg írt beszámolóját is. Ezt a szöveget azonban nem hozták nyílvánosságra.
1947. május 30-án jelent meg utoljára a barlangnál a Szent Szűz s azt mondotta: "Menj szeretett leányaimhoz Pie Filippine Tanítónővérekhez és mondd nekik, hogy imádkozzanak sokat a hitetlenekért és a városnegyed hitetlenségének a megváltoztatásáért."

A Tre Fontane-i jelenés nyilvánossága 1947. április havában kezdődött. A Szent Pál-negyed rendőr-őrsét különös hírrel riasztották, hogy menjen ki a Tre Fontane-i eukaliptus erdőhöz, mert ott különös dolgok történtek. Az ügyeletes a barlangnál egy cédulát talált, amelyre Bruno Cornacchiola sajátkezűleg írt s amelyben közli a Kinyilatkoztatásbeli Szűzzel találkozását. A szöveg az alábbi:
"Az, aki hosszú időn át bűnben élő szerencsétlen teremtmény volt, rakja le nyomorúságát a Kinyilatkoztatásbeli Szűz lábaihoz és igyon az irgalmasság tiszta forrásából. Mária minden bűnösnek jóságos anyja. Íme, ezt cselekedte velem, szegény bűnössel: az ádventista szektában az Anyaszentegyház és a Szent Szűz ádáz ellenségeként a Sátán zászlaja alatt küzdöttem, amikor 1947. április 12-én három gyermekemmel itt voltam s a Kinyilatkoztatásbeli Szűz megjelent előttem és arra buzdított, hogy térjek vissza a katolikus Egyház kebelébe, amelynek törvényeit aztán Őmaga ismertette meg velem. A határt nem ismerő irgalmasság így nyerte meg azt az elszánt ellenfelet, aki most Lábaihoz borulva esdekel irgalomért. Szeressétek az Egyházat és gyermekeit. Védő köpenyét Ő tárja fölénk ma, amikor a pokol erői szabadultak a világra. Imádkozzatok gyakran és tartózkodjatok a test bűneitől. Imádkozzatok!"

A rendőrségi járőr nem sokat értett a közleményből. elkobozta a "kihágási bizonyítékot". Majd elment Cornacchiola lakására, hogy az elkészítéséhez szükséges adatokat helyszínen felderítse. Ettől kezdve - bár a hitetlenség és rágalom is kíséri Brunot - egyre többen járnak, zarándokolnak a Tre Fontane-i barlanghoz imádkozni.

A
Pie Filippine Tanítónővérek, akihez Bruno elment, hittek szavainak s most még buzgóbban folytatták missziós munkájukat a szegény városnegyedekben, ipari központokban, hogy itt oktassák a gyermekeket; ma már 8 államban 52 intézetben működnek és 25.000 növendéket oktatnak.

Hamarosan a rendőrőrs látogatása után az első újságcikk az "Il Giornale d'Italia" május 30-i számában jelenik meg. A "CSODÁS LÁTOMÁS TRE FONTANE MELLETT" c. cikk kérdőjelezve látott napvilágot. Utána az "Il Popolo" is ír az eseményekről. Később már nemcsak szenzációt közlő cikkek jelennek meg különböző újságokban, hanem nyílt vitát kezdeményeznek. Tagadják az események természetfelettiségét.
Vádolják Cornacchiolát, hogy így akar a szenzációval sok pénzt keresni, hogy villát építtessen magának és autót vegyen. Tanácsadók segítségével írnokoknak diktálja szenzációs látomását - rágalmazzák nyilvánosan Brunot. A sajtó-rágalmakkal egyenes arányban nő az eukaliptus liget felé zarándoklók száma. Bruno nem mindig tudja mindenkinek személyesen elmondani a Szent Szűzzel való találkozást, ezért egy kemény lapra újra leírja az átélt élmények lényegét, hogy mindenki olvashassa, aki felkeresi Tre Fontane-t.

"1947. április 12-én nekem és három gyermekemnek ebben a barlangban jelent meg Mária, az Isten Anyja. A Szent Szűz megfeddett, mivel Isten ellensége voltam és egy protestáns szekta tagjaként Őt üldöztem. Irgalmas jóságában arra intett, hogy térjek vissza a római katolikus Anyaszentegyházba.
Mindazoknak, akik tiszta szívvel és tiszta hittel jönnek a barlanghoz és ezt az áldott földet megérintik, kegyelmet és gyógyulást ígért.
A legszentebb Szűz nagyon-nagyon kért, hogy imádkozzunk a mindinkább terjedő hitetlenség követőinek a megtéréséért és hogy szeressük egymást.
És én, szegény bűnös, megismétlem: szeressük egymást nagyon, szeressük egymást mindig az emberiség közös javára.
Bruno Cornacchiola."


Szűzanya-ellenes életének, egyházellenes magatatásának bizonyítékait: kézikönyvét, protestáns bibliáját és tőrét 1949-ben egy rózsafüzér zarándoklat alkalmával személyesen adja át XII. Piusz pápának.
Az 1953-54 -es években a Mária-évi ünnepségek előtt a városi tanács rendbe hozatta a barlang felé vezető utat, majd egy 25.000 m2 nagyságú területet is ajándékozott. A barlangtól kb. 100 méterre épült fel a minorita atyák számára egy kis kápolna, paplakkal, kiállítási teremmel, amelyben a barlangra vonatkozó emlékeket őrzik.

A Tre Fontane-ben megjelent Szűz ígérete: "A bűnnek a földjével rendkívüli csodákat művelek a hitetlenek megtérítése érdekében" - valóban valóra is vált, mert amint Lourdes-ban a forrás vize, úgy Tre Fontane-ben a bűn szennyezte föld révén műveli Isten a csodákat Isten Anyja közbenjárására, aki itt önmagát az isteni kinyilatkoztatás által megjövendölt és az angyali üzenet által üdvözölt Szűznek mondja. (Iz 7,14 - Lk 1,26-38)
Bruno Cornacchiola-t orvosok és psychológusok elé rendelték. E vizsgálatok során különlegesen jóindulatú és teljesen épelméjű, rendes, őszinte és férfias lelkületűnek találták. Hirtelenül, szinte villámszerűen és tökéletesen változott meg természete.
A látomás előtt erőszakos, hirtelen és kíméletlen volt mindenkivel szemben. Dühösen és szenvedélyesen dolgozott Isten egyháza ellen.
Roppant változására megrendítő képet fest Bruno találkozása a látomás után gyermekeivel:
Amikor a négy látnok magához tért, először Carlo szólalt meg:
"Apu, a zöld köpeny... megfogom a zöld köpenyt." és kitárt karral szaladt a barlanghoz, de csak kősziklákat talált.
Isola így szólt:
"Apu, mielőtt hazamennénk, meg kellene tisztítanunk a barlang környékét." Majd lelkesen jegyezte meg: "Az Isten Anyja jelent meg előttünk!"
Apjuk azonban csendre intette: "A barlangot megtisztíthatjátok, de amit láttunk, arról senkinek se szóljatok semmit." A gyermekek látták ugyan, hogy mozog az Úrnő alakja, de semmit sem hallottak. Atyjuk kérdésére: "Mit láttatok?", mindnyájan azt válaszolták? "Apu! Szép Úrnőt!"
A jelenés után mindnyájan bementek a Tre Fontane apátság templomába. Valamennyien letérdeltek a hideg kövekre. Az apa ezt mondta gyermekeinek:
"Kedveseim! Igaz, megtiltottam, hogy bárkinek is elmeséljétek, milyen jelenésben volt ma részünk. Az emberek bolondoknak tartanának bennünket.
Kötelességemnek tartom azonban, hogy megvalljam nektek: ott, ahol az a kis vörös lámpa ég, az Úr Jézus valóságosan jelen van!"
Isola édesapjának erre a vallomására így válaszolt:
"De apa, eddig mindig azt mondtad, hogy nincs ott!"
Bruno ezt válaszolta:
"Ma kénytelen vagyok megvallani előttetek, hogy mi az igazság: itt van!"
Erre Isola csendesen és nyugodtan válaszolt:
"Ha Jézus valóban itt van, akkor imádkozzunk!"
Bruno bűnösségének tudatában szorongva kérdezte:
"Miféle imádságot tudtok?"
Isola erre így felelt:
"Én tudom az Üdvözlégy Máriát."
"Hol tanultad:" kérdezte az apja.
"Az iskolában. Te otthon megtiltottad, de az iskolában mindig együtt imádkoztam a többiekkel. Így én is megtanultam."
Bruno megindultan felelte:
"Ha tudod, akkor csak mondjad, kislányom, hangosan és mi majd utánad mondjuk." Ezt követően együtt imádkoztak. Hazamenetelük után Bruno térden állva kért bocsánatot feleségétől az ellene és családja ellen elkövetett durvaságokért és szeretetlenségekért.
Megtéréséről szívesen beszél. Beszéde világos, őszinte és nyílt. Plébániákon beszél. Bíborosok, püspökök hívják meg szónoknak. Mélységesen megvilágosult lelkével és bensőséges ihletével meggyőzően védi a hitet. Soha nem támad. Előadása derűs, határozott és következetes. Jellemnagyság a legkisebbekkel összehasonlításban is. Úgy tűnik fel, mintha valaki más beszélne helyette. Terjeszti a rózsafüzér imádkozását és az Úr Jézus küldötteként békét, megértést és szeretetet visz a családi otthonokba.
Bruno egyházi meghívásra Bejrutban és Jeruzsálemben is vallomásban tett hitet a Szent Szűz jelenése mellett. A jeruzsálemi előadását arab, francia és angol nyelven is tolmácsolták. Volt időközben Ausztriában, Svájcban, Németországban, Spanyolországban, Franciaországban és Ausztráliában is.

1948-ban XII. Piusz pápa áldásával ARDITI di CHRISTO, Krisztus bátrai címen mozgalmat indított az egyház három sarkpontjának védelmére: a Legméltóságosabb Oltáriszentséget, a Szeplőtelen Fogantatást és a papságot kívánja a frontális támadással szemben védeni. A tagokat, a SACRI Társulat tagjait ünnepélyesen avatják fel: hitvallást tesznek, pap kezéből veszik át a feszületet és a rózsafűzért. Szentírással a kezükben mennek a hitetlenek és az istentelek közé, hogy meggyőzzék őket a katolikus egyház igazságairól. Működésük eredményeképpen 1950-től ezrek térnek vissza nyilvánosan az egyházba.
Budapesten először 1969-ben volt. Innen Hévíz-Szentandrásra utazott, ahol részvett a Tre Fontane-i Szent Szűz tiszteletére emelt templom szentelési ünnepségén. A szentelési szertartást Klempa Sándor püspöki adminisztrátor végezte.
1974. májusában Varsádon vett részt a Tre Fontane-i Szent Szűz tiszteletére emelt templom szentelési ünnepén. Íjjas József érsek jelenlétében Bruno Cornacchiola beszédet mondott. Az érsek a tömeg ünneplése közben boldogan ölelte meg korunk nagy konvertitáját és hitvallóját.

Ugyancsak
1974. májusában Érden mondott beszédet Kisberk székesfehérvári püspök jelenlétben az Érd-Tusculanumi plébánia templom Kinyilatkozatásbeli Szűz szobrának benedikálásánál. Ezt a beszédet az alábbiakban közöljük:

"Püspök Úr, Testvéreim! A Szent Szűz megjelenése alkalmával ezt mondta nekem: Te ne mozdulj! Én teszem majd, hogy kiálts. Bárhova hívnak majd, én akarom, hogy elmenj.
Íme itt vagyok előttetek is! Nem akarok előadást tartani nektek, hanem néhány szavas nyilvános gyónást.
Miért jelent meg a Szent Szűz nekem, szegény bűnösnek? Mert támadtam az Egyházat. Ellene voltam az Oltáriszentségnek, a Boldogságos Szűzanyának, a pápának, s igyekeztem meggyőzni másokat, hogy kövessék a hazugságnak ezt az útját.

Ekkor a Szent Szűz megjelent Tre Fontane-nál egy kis barlangban előbb a legkisebb: négy éves gyermekemnek, aztán Isola-nak, aki akkor 10 éves volt, majd Károlynak, a harmadik gyermekemnek, aki 7 éves volt. Látva ezt a három gyermeket térdre hullva a barlang előtt, nem tudtam, mi történt. Azt hittem, valami papi trükkről van szó: egy hipnotizáló pap ment be ebbe a barlangba, amely rossz szagot bocsátott ki. De nem látok senkit... Azt hívén, hogy a gyermekek ugratnak be, odamegyek, hogy megfogjam az első gyermeket s felemeljem, azután pedig elküldjem onnan. Nem tudtam fölemelni, se megmozdítani, mert mázsás súlya volt. Így Isola, ugyanígy Gianfranco... Mindhárman súlyosak voltak. Kétségbeestem: nem lehet se fölemelni, se megmozdítani ezeket a gyermekeket a barlang előtt. Nem maradt más hátra, mint Istennek ajánlom őket... Kiáltás tört ki belőlem: "Istenem, ments meg minket!" Mihelyt befejeztem a segélykérő kiáltást, látom, hogy két nagyon fehér kéz van a szemem előtt s ezek lassanként közelednek hozzám. Megérintik a szemem. Érzem, hogy leszakítanak valamit a szememről. Többet már semmit sem látok. Nem hallom többé a gyermekeket, akik térden állva ismételgették: "Szép Hölgy! ...Szép Hölgy!..."

S lám, ennek a sötétségnek, amely olyan volt, mintha vak lettem volna, a kellős közepén egy pici fény mutatkozott, ami lassan növekedett. E fény, mely mindig mérhetetlenebb lett, egyre erősödött, betöltötte az egész barlangot! Nem láttam többé a fákat, sem a barlangot, sem a gyermekeket, semmit sem... Csupán csak ezt a nagyszerű fényt! Miért is mentem Tre Fontane-be? Hogy előkészüljek egy, a Szeplőtelen Szűz hittétele elleni előadásra. Ekkor, egyenest a tetőzés e pillanatában, a nagyszerű fény fölött egy tufatömb emelkedett a magasba. S a tufatömb felett ama bűzlő barlangban - jelképe volt ez a világ minden bűnének - megjelent a Szent Szűz mezítláb, zöld palástban, mely leért a fejétől a lábáig, jobboldalt a térdéig érő rózsaszínű rojttal, a kezében kis könyvvel úgy, hogy a jobbjában tartotta, a balját téve rá.

Megcsodálom ezt az előttünk álló szobrot, amely modern szobor, de nem mondhatom biztosan, hogy ez ugyanaz a kép, mint amit láttam. Szép a szobor, amit csodáltok, de biztos, hogy nem képes kifejezni: mennyire szép a Szent Szűz!
Látom a balkezét, amely lassanként elmozdul s a lába mellé mutat... Ez - nos, nevezzük ebben az országban úgy, hogy zsenge ajándék, amit úgy szeretnék nektek adni, mint az idény első gyümölcseit. Rámutat a lába mellett egy földre dobott papi öltözékre, rajta egy összetört feszületre s ez ugyanaz a feszület, amit dühödten összetörtem és eldobtam... Ennyire vétkeztem!
Üldöztél, de most elég! Térj vissza a szent akolba, a földön lévő mennyei udvarba! Ha be akarsz lépni a mennyek országába, hinned kell. Legyen hited, imádkozd a szentolvasót, mert ez lesz a világ leghatalmasabb bombája! Olyan bomba, amely összeszedettségre hívja azokat a lelkeket, akik szeretnek. Amikor beszédalkalmat kapsz, én vagyok, aki megteszem, hogy kiálts gyermekeimnek, akik hallgatnak.
Három igazságot kell majd elmondanod, de el nem hallgathatod, hogy ez a három egyben találkozik: a Legméltóságosabb Oltáriszentségben, amit a világ meg fog tagadni. Nektek hinnetek kell Fiam jelenlétében az Oltáriszentségben! Amint ezt az Egyház hitelesen tanította.

A második igazság:

Én Istennek anyja, a Szeplőtelen Szűz én vagyok az, aki az isteni Háromságban élek. Én vagyok a Kinyilatkoztatásbeli Szűz. S
a Szent Szűz kezében ott volt a Biblia! Olvasni kell, elmélkedni rajta, de nem kiforgatni az értelméből.

Az igazság harmadik pontja:

a Szent Szűz mondja: a
pápa, az én Rómában jelenlévő Fiam. Engedelmeskedjél neki, védd őt, szeresd! Íme ez röviden a Szűz üzenete. A Szent Szűz körülbelül egy óra húsz percet beszélt nekem.
Ezekben az időkben, amikor támadják a hitet, a Szent Szűz felhívja a teremtményeket, hogy térjenek vissza a hithez. Ott fog ő munkálkodni, hogy kialakítsa a földön az egy akolt és egy pásztort. Az első keresztények szembeszálltak az emberekkel, de a hit erős és határozott maradt! Tartsuk szentnek a hitet ebben a mi korunkban! Szembenézve az emberekkel imával és igazsággal. Ez az üdvösség útja és az igazságosságé. Maradjatok meg mindig az élő szeretet, hit, remény és irgalom igaz lángolásában.! Imádkozom értetek és ti is imádkozzatok értem!


Bruno Cornacchiola


A jelenési barlang "életéből":

1947 tavaszán a Tre Fontane barlang öt-hat méter széles és ugyanilyen mély volt. A jelenés után a Monte Celio katonai kórház lakói hozták rendbe némileg a környéket. A kezdetleges kis szobor helyébe Domenic Ponzi színes szobra került.
A Kinyilatkoztatásbeli Szűznek e szobrát a Szent Péter térről a jelenési barlangig több mint 100.000 ember kísérte. Szent Pál Bazilikájától kezdve három meggyógyult vitte a szobrot: MANCUSE Carlo, Giorgio LUZZI és Maria CUCUGLIATA. Azóta a barlang a béke, az ima és a bűnbánat helye.
Az 1953/1954-es Mária-évi ünnepségek alkalmára 25.000 m2 területet ajándékozott Róma városi tanácsa a barlang körül a püspöki helynökségnek. Mivel évről-évre egyre nagyobb tömeg zarándokol ide, a barlanghoz vezető utakat és a közvetlen környéket is rendezni kellett. 1956 májusában a kapott területet körülkerítették. A barlang elé ideiglenes kápolna és fedett imaterem épült és otthon a minorita atyák számára, akik a barlangra vonatkozó emléktárgyakat és írásokat őrzik.
A jelenés óta a barlangnak olykor liliomillata van. A Szent Szűz közbenjárására "a bűnnek a földjével" csodák történtek.

A Tre Fontane-i jelenésről eddig több mint 300 könyv jelent meg. Az 1960-as évek végén jelent meg az első olyan püspöki körlevél, amely bejelentette, hogy Olaszországban templom épül a Kinyilatkoztatásbeli Szűz tiszteletére.



FORRÁS: Dr. Molnár Gyula - Mária a történelemben. Kiadja a küküllői esperesi kerület Transsylvánia. 2002.
E-könyv: http://mek.niif.hu/03600/03635/03635.htm



Vissza a tartalomhoz | Vissza a Fő menübe