Jelenések

Keresés

Ugrás a tartalomhoz

Turzovka

JELENÉSEK ÉS ÜZENETEK > jelenések

Teljes e-könyv letöltése

A TURZOVKAI JELENÉSEK
Szlovákia 1958-1968


A hely

Turzovka néhányezres lakosságú falu Szlovákia észak-nyugati csücskében, közel Lengyelországhoz és még közelebb, pusztán öt kilométerre a morva határhoz. A falutól bárom kilométerre fekvő kerek hegyet Okrouhlának nevezik. Annak egyik csúcsán, a Zivcakován (népiesen Sivcsákon), egy fenyőfán emeberemlékezet óta köztiszteletnek örvend a Segítő Szűzanya képe. Róla ezt a helyet a nép csak U Obrazkunak hívja, aminek jelentése: "a képnél". A hegyet három falu veszi körül: Turzovka, Vyszoka és Korna.
Lasut Máté, az állami szolgálatban álló erdőkerülő,


Lasut Máté 1970-ben


Vyszokán született 1916. április 10-én. Noha összesen csak egy órán keresztül részesült vallásoktatásban, szívében mélyen vallásos volt. A Miatyánkon és Üdvözlégyen kívül más imát nem ismert, ezeket azonban hűségesen elmondta, valahányszor a kép felé vitt útja. Gondoskodott arról is, hogy mindig friss virág díszítse a kis kegyhelyet.


Az első jelenés

1958. június elsején, vasárnap, Máténak az egész napot erdei körúttal kell töltenie, s még misére sem mehet el, amit nagyon fájlal. Negyvenkét éves. Most is megáll a kép előtt, elmondja a szokásos Miatyánkot és Üdvözlégyet. Rózsafűzére nincs, azt sem tudja, hogyan kell imádkozni. Alig ér az utolsó szavakhoz, amikor eltűnik szeme elöl az erdő, és egy gyönyörű rózsakertet lát helyette. Virágok vannak ameddig a szem ellát. A háttérben éppen felkelőben a nap. Ezen csodálkozik, mert nem kelet felé néz, s már reggel kilencre jár az idő. Majd észreveszi, hogy tőle kb. 12 méterre a rózsák között ott áll a Szűzanya, de a természetesnél nagyobb alakban, olyan öltözetben, mint ahogy száz éve Lourdes-ban látta őt Bernadette. Rendkívül szép. Kedvesen mosolyog Mátéra. Balkezében rózsafüzér. Magasztos fenség és kimondhatatlan jóság sugárzik róla. Máté egy pillanatig sem kételkedik abban, hogy a Szűzanyát látja.


A jelenés helye

Visszaemlékezik arra, hogy egy éve, amikor a szobájában álló Lourdes-i Mária-szobor előtt imádkozott, körülbelül este tíz órakor, szintén megjelent előtte a Szűzanya. Akkor megijedt. Azt hitte, megint az ördög incselkedik vele, mint két évvel ezelőtt, amikor sokat szenvedett tőle. Attól a naptól kezdve nem imádkozott többé az előtt a szobor előtt. Most azonban ráeszmél, hogy akkor is a Szűzanyát látta. Megkönnyebbülten mondja magában: "Úgy, tehát valóban Te voltál."
Most semmi félelmet sem érez. Örömmel szemléli a Szűzanyát. Mária nem szavakkal, hanem taglejtésekkel adja tudtára üzenetét. Először jobb mutatóujjával a földre mutat, Máté elé. Ő odanéz, s látja, hogy a rózsakertet alacsony kerítés veszi körül. Rajta három deszka meglazult. Megérti, hogy azokat meg kell erősítenie. Lát egy kalapácsot a kerítésen. Azzal felszögeli a deszkákat. Később majd megérti ennek jelképes értelmét. A Szűzanya arcán látja, hogy meg van elégedve munkájával.
Mária most jobb kezébe veszi a rózsafűzért, amely csodálatosan szép, és gyémántként csillog. Máté felé nyújtja, mintha kérné, fogadja el tőle. Máté megijed. Neki nincs rózsafűzére, azt sem tudja, hogyan kell imádkozni.

A világ sorsa

Ekkor eltűnik a Szűzanya. Máté most egy világtérképet lát. Rajta a tenger kék színnel, a hegyek zölddel, a síkságok sárgával vannak jelezve, az államok határai azonban nincsenek feltüntetve. A térkép alatt fekete táblácska. Ezen fognak megjelenni a magyarázatok.
Hét változatban látja majd a világot. Ebből az első négyet és az utolsót közölnie kell mindenkivel. Az ötödiket és a hatodikat azonban csak a Szentatyának adhatja tudtára.
Először a színek jelképes értelmét ismeri fel. A zöld jelzi a jókat és az üdvözülés reményét, a sárga a gonoszakat és a büntetéseket. A táblácskán látja a magyarázatot: a hegyi lakóknak több reményük van az üdvösségre. Végül hármas parancs:

Tartsatok bűnbánatot!
Imádkozzatok a papokért!
Imádkozzátok a rózsafűzért!


A második kép bemutatja a gonoszság terjedését a világon: a sárga foltok nagyobbak lesznek, a zöldek összezsugorodnak.
A harmadik képen a sárga foltok már elborítják az egész földet. Hatalmas erejű robbanásokat lát mind a tenger, mind a szárazföld felett, és levelekhez hasonló sűrű eső hull a földre. Amint a levelek a földre érnek minden lángra lobban. A felírás: Ha az emberek nem javulnak meg, rettenetes szerencsétlenségek jönnek, és az emberek életüket vesztik a különböző csapások következtében.
A negyedik kép bemutatja az ördög hatalmát, a bűn következményét és büntetését. Rettenetesek a bűnök Isten szemében és minden ember, s az egész világ számára. Nemcsak egyeseket semmisítenek meg, hanem elpusztítják az egész társadalmat.
Máté hatalmas robbanásokat és krátereket lát, amelyekből kiárad rettenetes tartalmuk, és nagy távolságra betemeti a környéket. Ahová elér, ott minden élet elpusztul. Így semmisítik meg a bűnök a lelki életet. A táblán a felírás: Ha az emberek nem javulnak meg, el fognak pusztulni a csapásokban.
Az ötödik és hatodik kép részletesen bemutatja a világot a pusztulás után. Máté látja, amely országok fognak elpusztulni, s melyek menekülnek meg Mária imáinak következtében. Ezeket a részleteket azonban csak a Szentatyával közölheti.
A hetedik kép örvendetes. Bemutatja, miként nézne ki a világ, ha az emberek Isten parancsai szerint élnének. Napfényben úszik a földgolyó, minden felvirágzik, béke és egyetértés uralkodik.

Egy hegycsúcson áll a Lourdes-i Szűzanya, rózsafüzérrel a kezében, amelyet minden népnek mutat, s amely által elérhetik a jólétet, békét és nyugalmat. Az emberektől függ tehát, hogy bűnbánatot tartanak-e, s megváltoztatják-e az életüket. Csak így menekülhetnek meg. Ezért jön le hozzánk ismételten a Királynő, hogy figyelmeztessen, bátorítson és segítsen minket az ördög rettenetes hatalmával szemben. Összehasonlíthatatlanul nagyobb ugyanis Mária hatalma az ördögnél és mindig győzedelmeskedik felette.

Égi látomás

Három teljes órán keresztül tart a látomás, amelyet itt csak, nagy vonásokban írunk le. Befejezésül az áll a táblácskán, hogy ha Máté teljesíti, amit Mária kíván tőle, akkor a mennybe jut. Erre Mária az égre mutat. Máté odanéz és látja, hogy az ég megnyílik. Nagy háromszög tűnik fel. Közepében az Üdvözítő áll fehér ruhában, piros köpennyel, baloldalán testmagasságú, keskeny kereszttel. Felmérhetetlen dicsőség árad Jézusból. Szívéből három fénysugár lövell ki. Az utolsó Mátét éri. Erre ő arccal a földre esik. Abban a pillanatban hallja, hogy Vyszokában delet harangoznak. Utána elveszti eszméletét, és három órán keresztül fekszik a földön.

Új élet

Mikor végre magához tér, ismét a szokásos erdőt látja a Mária-képpel. A háromórás eszméletlenséget Jézusnak a kereszten átszenvedett háromórás haláltusájához hasonlítja. Ezalatt Máté régi énje is meghalt. Most új élet kezdődik számára. Ekkor veszi észre, hogy minden betegségétől megszabadult, köztük a makacs köhögésétől, amelytől évek óta szenvedett, s amelyet az orvosok gyógyíthatatlannak nyilvánítottak.
Amikor körülnéz látja, hogy mellette ott fekszik a rózsafüzér. Tisztelettel felemeli, mint a Szűzanya ajándékát. Most azonban nem Úgy néz ki, mint amikor a Szűzanya a kezében tartotta. Akkor ragyogva tündökölt, most fénytelen, szürke. Valami különös anyagból készült. Eddig nem tudta, hogyan kell a rózsafűzért imádkozni, most azonban már tudja, és azonnal elimádkozza a dicsőséges titkokat.
Egy teljes órán keresztül imádkozik. Közben megérti a három meglazult kerítésdeszka jelképes értelmét. Ezek az ő hibáit, vagy erényeinek hiányát jelezték, amelyeket helyre kell hoznia.

1) Gyakran kell részt vennie a misén. Gyónnia és áldoznia kell.
2) Imádkoznia kell a rózsafűzért.
3) Barátságban kell élnie minden emberrel.

Mindjárt meg is kezdi, még aznap. Amint hazatér, sorra látogatja azokat, akik valamiért haragszanak rá. Alázatosan bocsánatukat kéri. Éjfélig tart, míg bejárja a környéket. Az emberek bolondnak tartják, mert nem tudják mire vélni a változást. Ő egy szóval sem árulja el titkát. Megérti már, mit jelent az igazi bűnbánat és vezeklés.
Másnap kora reggel a templomba megy. Meggyón és szentáldozáshoz járul. Új életet kezd, Istennel egyesülve, egyedül Istenből táplálkozva, és kizárólag Istenért.
Csak feleségének említi meg: "Éva, láttam a Boldogságos Szüzet az erdőben." Az egyszerűen csak ennyit válaszol: "A Boldogságos Szüzet látni jó." Máté megmutatja neki a rózsafűzért. Éva megnézi, megjegyzés nélkül. Hamar napirendre tér felette.


További látomások

Máté még hatszor látja a Szent Szüzet: a következő vasárnap, azaz június 7-én, azután június 21-én, július 1-jén és 21-én, augusztus 5-én és 14-én. Öltözete három ízben hasonló a Lourdes-i Szűzanyáéhoz. Háromszor pedig látja Szeplőtelen Szívét, amelyből három fénysugár tör elő, s a középső Mátéra világít.
A június 7 -i látomásban látja az emberek bűneit, oly elrettentő képben, hogy bármily szenvedés csekélységnek tűnik fel előtte ezzel a szörnyű látvánnyal összehasonlítva.
Június 27-én látja a büntetéseket, amelyek a világot fogják érni, ha az nem tér Istenhez.
Július 1-én a Szűzanya rámutat arra, hogy a büntetések elkerülhetők, vagy enyhíthetők, ha az emberek imádkoznak, s főleg a rózsafüzér és a bűnbánat által. Az imának azonban a szívből kell fakadnia, és összeszedetten kell imádkoznia. Jócselekedeteket is kell társítani az imához. Ezeknél sem elég pusztán az élelem, ruházat, vagy pénz szétosztása, hanem azt bátorító szavak keretében, mosolyogva, barátságos tekintettel kell tenni. A bűnbánat pedig főleg a rossztól való tartózkodásból és az erények gyakorlásából álljon.
A július 21-i látomás mibenlétét nem ismerjük.

Ördögi jelenés

Augusztus 5-én Máté az erdőben dolgozott. Délben leült egy rőzserakásra, hogy elfogyassza ebédjét. Jobbtérdére tett egy kancsó kávét, baltérdére egy csomag cigarettát. Ebéd előtt rágyújtott.
Abban a pillanatban egy nagy asztalt lát maga előtt, rajta számos tárggyal, amelyek után a mai emberek vágyakoznak: különböző ételek, italok, cigaretták, autók, motorkerékpárok, távolbalátók, sorsjegyek, órák, arany... Az asztal mellett jól öltözött úr áll, mellén arany lánccal, arca azonban sötétvörös, mint az égő tűz. Az úr megszólítja: "Mindezek a tiéid lesznek, ha térdet hajtasz előttem."
Máté őszintén bevallja, nem tudja, mit tett volna, ha a következő pillanatban erős ütést nem érzett volna jobbvállán, amely három napig sajgott utána. Ez észhez térítette. Az úr eltűnt az asztallal együtt.
Most köd keletkezik előtte öt méterre, amelyből kibontakozik a Lourdes-i Szűzanya alakja. Mikor Máté csodálkozva körülnéz, látja, hogy cigarettái összezúzva hevernek lábánál, még a szájában lévő is kettétört, a gyufaszálak pedig három darabra törve fekszenek a földön. Kávéja azonban még csak ki sem loccsant a kancsóból.
Hosszasan gondolkozott, míg felfogta, mi történt. Az ördög csábította, őrangyala azonban megvédte, a Szűzanya pedig megtanította, hogy mindent hagyjon el, ha őt követni akarja. Ettől kezdve Máté többé nem dohányzott.
Ennek a jelenésnek volt egy utójátéka is. Máté a patak felől gyermeksírást hallott. Amint azonban oda akart menni, egy belső hang figyelmeztette: "Ne menj! Maradj helyeden!"
Most a gyermeksírás női zokogássá, majd férfi-üvöltéssé változik. Végül erőteljes állati hangokat hall, majd nagy rikoltással felszáll egy madár, és vad károgással eltűnik az erdőben. Máté már jól ismeri az ördögöt és cselvetéseit. Sok tapasztalata volt már vele. Őrangyala máskor is megvédte.
Októberben, amikor a templomba ment, gyakran kőzápor hullott körülötte, anélkül azonban, hogy egyetlen kő is eltalálta volna. A kövek nem ívben estek, hanem vízszintesen repültek. Egy vasárnap, amikor a hegyen az Úrangyalát imádkozta, az ördög először marhacsorda zajával, majd lódobogással, nyerítéssel és egyéb lármával akarta megzavarni. Mikor ez nem sikerült, mint egy szőnyeget, kirántotta lába alól a földet, úgy hogy arcra esett.
Az augusztus 14-i jelenésnél, mint a Szeplőtelen Fogantatást látta a Szűzanyát, napfénytől övezve, amint sarkával a Sátán fejét tapossa.
Három hónapig hallgatott Máté a jelenésekről. A Szűzanya ismételt sürgetésére végre 1958. szeptember hetedikén beszélt róla. Másnap, a Szűzanya születésének ünnepén máris elzarándokoltak a falubeliek a jelenések helyére.
Az eddig hallgatag és magányt szerető Máté egészen megváltozott. Most már lángoló tűzzel beszél Istenről és a Szűzanyáról, tolmácsalja kívánságát, int, figyelmeztet, kér, és mindezt oly magától értetődőn, oly magabiztonsággal, hogy mindnyájan felismerik Isten ereje működik benne.

A világra váró büntetések

Máté ezeket így írta le: Isten büntetése az emberiség kétharmadát fogja elpusztítani. A nap megszűnik meleget adni. A nyarak hidegek lesznek, a termés gyenge. Rettenetes áradások és egyéb természeti csapások sújtják majd a világot. A földrengések hegyeket mozdítanak el. Templomok fognak összeomlani, az árvíz házakat ragad magával. A hitetlenek káromkodni fognak kétségbeesésükben. A levegő megtelik démonszerű alakokkal, amelyek a bűnök és bűntettek megtestesülései lesznek. Ezek a rémképek rettegésben fogják tartani az emberiséget.
Utána a természet lecsillapodik, és ragyogó fényesség jelenik meg, de a világot nem lehet felismerni. Minden elpusztult. Nehéz életet és élőlényeket találni. Isten megbüntette a gonoszakat és azokat, akik káromolták.

Mi történik a jókkal?

Mária azt mondta: "Minden gyermekem meg fogja kapni és homlokán fogja hordozni a kereszt jelét. Ezt a jelet csak választottaim fogják látni. Az angyalok kioktatják majd ezeket a választottakat, hogy miként viselkedjenek. Az én híveim a legnehezebb órákban sem fognak félni. A jó szellemek meg fogják védeni őket, és a mennyből kapnak táplálékot. Onnan részesülnek további utasításokban. Halálhoz hasonló álomba fognak merülni, de az angyalok megvédik őket.
Amikor felébrednek, olyanok lesznek, mint az újszülöttek. Testük szép lesz, és lelkük elmerül Istenben. Mindent, amit tesznek, Isten dicsőségére fogják tenni. A föld szép lesz, és választottaim meglátják, miként gondoskodik róluk Isten.
Szeressetek engem minél jobban napról-napra. Minél inkább szeretitek Istent és minél jobban szerettek engem, annál bátrabbak lesztek a félelem napjaiban. Ezek fagyos éjszakákkal, mennydörgéssel, földrengéssel fognak kezdődni. Akkor jól zárjátok be lakóhelyeteket, imádkozzatok, vessetek keresztet, bánj átok meg bűneiteket, hívjátok segítségül Isten Anyját és Ő védelmébe fog venni benneteket."

A Boldogságos Szűz ezt is mondta: "Az angyalok, akik meg vannak bízva a pusztítás munkájával, készen állnak, de Isten haragját vissza lehet tartani, ha imádkozzátok a rózsafűzért, vezekeltek, és ha a bűnösök megbánják bűneiket."
A Boldogságos Szűz int minket, hogy beszéljünk a jelenésekről mindazoknak, akikhez tudunk szólni. Az, aki hall ezekről és terjeszti őket, semmitől se féljen, mert Isten kegyelmében lesz.
Máté azt is jövendölte, hogy három nap múlva letartóztatják.

A LÁTNOK KERESZTÚTJA


Elég gyakori, hogy a látnokokat elmebetegeknek, csalóknak, vagy az ördögtől félrevezetett egyéneknek tartják, és minden eszközzel igyekeznek meggyőzni őket tévedésükről, és visszavonó nyilatkozatot kényszeríteni ki belőlük. Jól megfigyelhetjük ezt az eljárást La Salette, Lourdes, Fatima, Garabandal és San Damiano esetében. De annyit talán még egy látnok sem szenvedett - Arc-i Szent Johanna kivételével, akit elevenen megégettek -, mint Lasut Máté.

Börtönben

Amint előre megjövendölte, 1958. szeptember 11-én letartóztatták. Abban a pillanatban titokzatos módon eltűnt nyakáról a szürke rózsafüzér, amit a Szűzanyától kapott, s amit azóta mindig magán hordott. Börtönbe zárták.
Miután kihallgatták, egy rendőrkocsiban faluról-falura hordozták, hogy így megalázzák. Noha Máté természeténél fogva hallgatag volt, most félelem nélkül felszólalt, ha arról volt szó, hogy megvédje a Szűzanyát. Egy fiatalembert, aki kigúnyolta Máriát, megfeddett: "Rám mondhatsz, amit akarsz, de Isten Anyjáról csak tisztelettel szabad beszélned!"
Az egyik tárgyaláson a bíró így akarta megpuhítani:
"Nézd, mennyire tönkretetted családodat. Feleséged egyedül van otthon a gyermekekkel. Légy észnél! Mondd, hogy elaludtál az erdőben, és álmodtad az egészet. Írásba foglaljuk vallomásodat, s utána hazamehetsz, előléptetünk és felemeljük fizetésedet."
Erre Máté megkérdezte a bírót, hogy él-e az anyja?
"Igen" - felelte a bíró.
"És Ön képes lenne megtagadni őt?" - kérdezte tovább Máté.
"Azt már nem! "- válaszolta a bíró.
"Lássa, ugyanúgy én sem vagyok hajlandó semmi áron sem megtagadni az én Mennyei Anyámat, a Boldogságos Szűz Máriát." A bíró erre megzavarodottan összekotorta papírjait és elnapolta a tárgyalást.
A jelenések idejében Máté három leánygyermeke közül a legidősebb már megházasodott, a másik kettő még otthon élt. Mikor Mátét letartóztatták, felesége nagy ínségbe került. Munkát nem vállalhatott, mert legkisebb gyermekét gondoznia kellett. Kénytelen volt segítséget kérni a szomszédoktól, ismerősöktől és rokonoktól. Mikor kisgyermekével karján meglátogatta fogságba vetett férjét, a kommunisták azzal akarták őt megtörni, hogy vádolni kezdték mily ínségbe taszította családját, s mily fájdalmat okozott feleségének. Mátét azonban nem tántorította meg ez a kétszínű érvelés, és hűségesen kitartott a Szűzanya mellett. Természetes lelki nyugalommal vállalta a reá nehezedő szenvedéseket, mint amelyek velejárnak minden ilyen küldetéssel. Semmi félelmet sem érzett, mert ő csak Istentől félt. Hitéért életét is kész volt feláldozni.
Nevetségessé akarták tenni Mátét, és bohócruhába öltöztetve lefényképezték. Noha több képet készítettek róla, azokon mindig a Fatimai Szűzanya képe rajzolódott ki.

Elmegyógyintézetben

Mátét végül bolondnak nyilvánították, és bezárták egy elmegyógyintézetbe, Byaritzban, Sil1ein közelében. Először a legsúlyosabb betegek között helyezték el. Ez a megaláztatás tíz hónapig tartott.
Amikor szabadon bocsátották, nemcsak állásából lökték ki, hanem mindennemű nyugdíjjárandóságától is megfosztották. Egy évig otthon volt. Az emberekkel szívesen járt az erdei Mária-képhez imádkozni.
Egy év múlva ismét letartóztatták. Most három évre zárták be. A harmadik év végén a szlovákiai elmegyógyintézetből elvitték a Prága mellett lévő Központi Vizsgálóintézetbe, majd a Brunslau mellett lévő intézetbe került. Itt egy este, amikor lefeküdt, a betegek egymásután odaszállingóztak ágya mellé. Ő jótanácsokat adott nekik jövendő életükre vonatkozóan, azok pedig felváltva ott imádkoztak a közelében egész éjjel. A rendkívüli eseményt természetesen jelentették a vezetőségnek, és egy magasabb rangú tisztviselő megkérdezte Mátét, miként történhetett ez? Máté, mikor látta, hogy a természetfeletti magyarázat nem elégíti ki a tisztviselőt, jó humorral azt tanácsolta neki, hogy próbáljon ő az ágyába feküdni, talán hozzá is odajönnek az emberek. Az nagyot nevetve megjegyezte, hogy hozzá ugyan senki sem jönne. Ismét elküldte Mátét a Központi Vizsgálóintézetbe, ahol annak vezetője személyesen bocsátotta el őt. Azt tanácsolta neki, hogy ha ezentúl valaki nehézségeket állítana útjába, mutassa csak fel az általa kiállított igazolványt.

Falujában

Máté örült annak, hogy elbocsátották az állami szolgálatból. Fizetése ugyan most alacsonyabb, de legalább szabadon gyakorolhatja vallását. Egyelőre nem háborgatják, de állandóan figyeltetik detektívekkel. Az egyik ott lakik a közelében.
Mária is figyelemmel kísérte azonban hűséges hírnökének életét. Nem mentette meg ugyan őt a szenvedésektől, amelyek számára az érdem és életszentség bőséges forrásai voltak, de időnként kinyilvánította anyai gondoskodását. Egyesek látták, hogy az elmegyógyintézetben is megjelent neki cellájában.
A keresztek közé tartozott plébánosának ellenszenve is. Egyszer megtagadta tőle a szentáldozást, azzal a megjegyzéssel, hogy neheztel rá, mivel neki, a nagy bűnösnek megjelent Mária, míg ő, a plébános, aki jobb életet él, nem látta őt. Egy héten belül a plébános leesett egy állványról, s lezuhant egy mély pincébe. Azonnal meghalt. A szerencsétlenség előtt Máté álmában látta, hogy a plébános abbahagyja a misézést, összecsomagol, és elindul a mezőn, míg végül eltűnik a távolban.
Egy asszony, aki közellakott Mátéhoz, azzal vádolta őt, hogy bolond és a jelenések csak megzavarodott agyának szüleményei. Néhány hónapra rá ez az asszony erős torokgyulladás következtében hirtelenül meghalt.
Máté belső lelkiéletéről nem sokat tudunk, de néha rendkívüli események történnek vele. Egy nagypénteken a szent sír előtt a földre esett. Erős férfiak talpra akarták segíteni, azonban meg sem tudták mozdítani, oly súlyossá vált. Így maradt ott egészen addig, míg az Oltáriszentséget ismét vissza nem tették az oltárszekrénybe. Akkor magától felállt.
Egy téli napon a templomban a hívek által behordott hó megolvadt. Máté egész mise alatt egy nagy pocsolyában térdelt. Nadrágja azonban megmagyarázhatatlan módon teljesen száraz maradt, amiről a körülötte lévők tanúskodtak.
Az. utóbbi években Máté már nem jár fel a jelenések hegyére, mert amint ő megjelent, az emberek abbahagyták imáikat, s mindenkinek feléje fordult a figyelme. Ő jobbnak tartotta, ha Istenre gondolnak, és imádkoznak.
Máté azt tartja, hogy ő csak egy báb Mária sakktábláján. Az ő feladata az volt, hogy a jelenést és az üzenetet közölje a világgal, s ezzel küldetése végetért.


A KEGYHELY SORSA


Rombolás

Az üldözés nemcsak a látnokra terjedt ki, hanem a kegyhelyre is. Két férfi titokban befűrészelte a fenyőfát, amelyen a Segítő Szűzanya képe függött, s gonoszul várták, hogy azt a szél majd rádönti a zarándokokra. A fa egy ideig valóban fenyegetően hajlott a zarándokok felé, szerencsére azonban senkinek sem lett baja. A két gonosztevő annál inkább megjárta. Az egyik még aznap traktor alá kerül, s utolsó kiáltása volt "Jézus, Mária!" A másik, aki még a kocsmában is gúnyolódott a jelenéseken, egy héten belül meghalt.
Mária előre megmondta, hogy a fát ki fogják vágni, és megparancsolta Máténak, hogy abból készítsen keresztet, és állítsa fel a fa helyén. A hitetlenek azonban felgyújtották a keresztet. De az nem égett el teljesen, hanem megmaradt belőle egy kb. 120cm-es csonk. A hívek újabb keresztet készítettek, s a csonkot ereklyeként hozzáerősítették. Ezt is felgyújtották, de a csonk megint megmaradt. Az állhatatos hívek erre egy harmadik keresztet készítettek, s megint hozzáerősítették az eredeti kereszt csonkját.
Mind többen keresték fel a jelenések helyét. Az állam erre füzetekben és a rádión keresztül igyekezett lejáratni a jelenéseket. Megtiltották a közlekedési eszközök tulajdonosainak, hogy a népet odavigyék, és feljegyezték a magánkocsik rendszámát.
A hívek azonban továbbra is szorgalmasan jártak a kegyhelyre és a kapott testi-lelki kegyelmekért hálából kis oltárokat emeltek, szobrokkal, képekkel és keresztekkel díszítették fel a környező fákat. A hitetlenek erre felgyújtották az oltárokat, összetörték a szobrokat. Összesen 16-szor tarolták le az egész területet.
Néha azonban elérte őket ezért az Isten büntetése. Egy férfit, aki felgyújtott egy oltárt, agyoncsapta a villám, amint a viharban lefelé tartott a hegyről 1963. májusában. Egy asszony, aki két oltárt gyújtott fel, két hónapon belül meghalt. Egy férfi leszakította a fáról a képeket, és összetörte a keresztet. Utána részegen egy kukoricaföldön aludt, s ott egy traktor széttaposta. Egy fiatalembernek, aki összetört egy oltárt, leszakadt az egyik karja. Egy férfi, aki bolondoknak nevezte mindazokat, akik hisznek a Turzovkai, Lourdesi vagy Fatimai jelenésekben, hamarosan megbolondult és elmegyógyintézetbe kellett szállítani. Egy asszony azon panaszkodott, hogy a zarándokok letapossák mezőjén a füvet. Máté megjövendölte neki, hogy ez többé nem fog megtörténni, mert az árvíz el fogja mosni földjét. Másnap a folyó kiáradt, s elsodorta ezt a földet. Egy férfinek, aki sokmindent elpusztított a kegyhelyen, nyomorék gyermeke született, kéz és láb nélkül. Felesége az Isten büntetésének tartotta.

A hívők buzgalma

Közben a zarándoklatok folytatódtak egész Csehszlovákiából. Egy szemtanú beszámolt arról, hogy egyszer a Turzovkára induló autóbuszba beszállt egy mezítlábas asszony, övén rózsafüzérrel. A vezető megkérdezte, hová akar menni. Turzovkára - válaszolta. Erre adott neki jegyet. Az asszony azonban kijelentette, hogy neki nincs pénze. Egy idős férfi azonnal felajánlotta, hogy ő kifizeti a jegyet. Az asszony tiltakozott, hogy a férfinek három gyermeke van otthon, akiknek még gondját kell viselnie. Erre a vezető ajánlotta fel, hogy fizet a jegyért, de az asszony ezt is visszautasította, mert - mint mondta - a vezető még nőtlen és szüksége lesz a pénzre, amikor megházasodik, hiszen nehéz időknek néz eléje. Az autóbusz közönsége csodálkozott, hogy egy idegen asszony miként ismerheti oly pontosan ezeknek az embereknek az életkörülményeit. Ezért elhatározták, hogy mindnyájan adakoznak a jegyre, de előbb kérték az asszonyt, mutassa meg nekik személyazonossági igazolványát. "Az a vezető kabátzsebében van" -- felelte. A vezető tiltakozott, hogy ő nem vette át az azonossági lapot, de mikor benyúlt a zsebébe, ott talált egy képet, amely a Szűzanyát ábrázolta. Ebben a pillanatban -- a jelenlévők nagy csodálatára - az asszony eltűnt.
A jelenések helyén a leányok fehér ruhában körmenetet tartottak, koszorúval fejükön, s zenekarok játszottak. 1963. augusztus 15-én 300 zarándok kereste fel Turzovkát, sokan más országokból jöttek.

Rendkívüli jelenségek

1964. november 1-jén, Mindszentek ünnepén a hitetlenek hatvan oltárt, képet, keresztet és szobrot törtek össze. Egész éjszaka pusztítottak, s reggel, mikor a zarándokok megjelentek, minden lángokban állt. Egy asszony kimentette a "Segítő Szűz Mária" képét a hamuból, és felerősítette egy fára. Abban a pillanatban sötétség borult a kegyhelyre, csak a kép körül jelentkezett egy fénykoszorú, amely egy óra hosszat tartott. Isten ellenségei, amikor ezt látták, mintha villám csapott volna beléjük, kezüket tördelték. Egy másik papírképet is kihúztak a hamuból, az is sértetlen maradt.
Hét bajor férfi, akik egymást nem ismerték, különböző vidékekről Turzovkára zarándokoltak. Miközben egymás mellett álltak, megjelent nekik a Szűzanya. Egyikük, aki festő volt, megfestette a látomást.
1965. május elsején kb. 1200-an gyűltek össze a zarándokok és a turisták. Mindnyájan tanúi lettek a következő nagy csodának: Az ég két oldalán ragyogó világosság tűnt fel. A két oldal egyesült, és középen egy fényesen tündöklő nagy szív jelent meg. Egyik oldalán a Szeplőtelen Fogantatást lehetett látni, másikon az Üdvözítőt, előtte egy nagy vörös kereszttel. A nép mélyen megrendült, s térdre esve, összetett kezekkel buzgón imádkozott. A jelenés tíz percig tartott és mindenki látta. Tanúságképpen emlékeket hagytak a helyen. A kommunisták azonban megint mindent megsemmisítettek, és szigorúan megtiltották mindenkinek, hogy odamenjenek.
A zarándoklatok azonban folytatódtak. 1966. novemberében a bajorországi Bojanovicból ment oda egy csoport. Amint a zarándokok imádkoztak, fehér köd keletkezett a magas fenyőfák fölött, s az Istenanya alakját vette fel. Mindenki látta, kivéve egy rövidlátó férfit. Volt azonban nála fényképezőgép, és felvételt készített abba az irányba fordulva, amerre a zarándokok mutogattak. Otthon megfeledkezett az egészről, s csak egy év múlva hivatta elő a filmet. Nagy csodálatára, a képen látható volt a Szűzanya körvonala, amint azt a többiek saját szemükkel megfigyelhették. Őt, aki nem láthatta a jelenést, Isten megajándékozta ezzel a fényképpel.



1968. pünkösdjén 300 autóbusszal, autókkal és vonattal 50 000 ember kereste fel a kegyhelyet. 28 pap volt közöttük. Öt misét mondtak, sokan gyóntak és áldoztak, és az egész napot és éjjelt imával és énekléssel töltötték. Ugyanebben az évben, Mária Mennybemenetelének ünnepén a zarándokok a Fatimai napcsodához hasonló tüneményt láttak. Kék, ibolya, sárga és zöld színben tündöklött minden.
1969. január 31-én megint mindent megsemmisítettek a hitetlenek a kegyhelyen. Két napra rá azonban már a hívek felállítottak egy oltárt, amelyen egy pap bemutatta a szentmise áldozatot Gyertyaszentelő ünnepén. Sok olyan ember tért meg ezen a napon, aki évek óta nem járult már szentségekhez.
Ugyanebben az évben nemcsak Szlovákiából, Morva- és Csehországból érkeztek zarándokok autóbusszal, hanem két autóbusz Lengyelországból, három pedig Magyarországról jött. Voltak a jelenlevők között hollandok, németek, belgák, olaszok és amerikaiak is. A kegyhelyen nagy tábla jelzi:

"ÚJ LOURDES"

Minden fán van valami kép, kereszt, vagy hálaadó táblácska szlovák, cseh, lengyel, vagy magyar nyelvű szöveggel. Úgy érzi magát az ember, mintha egy hatalmas templomban lenne, amelynek oszlopai a magas fenyőfák, és boltozata a kék ég. Fiatalemberek és gyermekek is bőven vannak a zarándokok között. A zarándokokat nagy lelki béke tölti el, amely még hazatérésük után is sugárzik róluk.



CSODÁLATOS FORRÁS



A legtöbb Mária-kegyhelyen a Szűzanya csodálatos forrást fakasztott, kutat ásatott, vagy megáldotta az ott lévő patak vizét, s ennek révén sokan részesültek Isten rendkívüli kegyelmeiben.

Utasítás látomásban

Turzovkán már a jelenések idején említette a Szűzanya, hogy ott is gyógyító vizű forrás fog fakadni olyan helyen, ahol azelőtt nem volt víz. Erre a célra azonban egy másik férfit választott ki, aki szintén Turzovkán lakott annakidején. Kowalek Jurajnak éjjel álmában háromszor megjelent a Szűzanya, s megparancsolta, hogy menjen az erdei képhez és ott ássa ki a forrást. Az első két álommal nem törődött, de a harmadik után vette csákányát, és útnak indult.
Mivel az áradás magával ragadta a patak hídját, gázlót keresett. Ez 1958. decemberében történt, s nem volt könnyű feladat számára, mert asztmától szenvedett, és a víz jéghideg volt. Levette cipőjét, s átgázolt. Nagy csodálkozására a vizet oly melegnek találta, mintha csak nyár lett volna. Utána oly fiatalnak és erősnek érezte magát, mint amilyen 18 éves korában volt.
A kegyhelyen néhány falubeli asszony imádkozott az oltárnál. Kérdezték, hová megy. Elmondta nekik álmát, miként utasította őt a Szűzanya, hogy kb. 300 méterre az oltártól, egy páfrányos helyen fakasszon forrást. Talált is egy vizenyős helyet, de amikor csákányozni akart, valaki megszólalt mögötte:
"Dicsértessék a Jézus Krisztus!"
Hátrafordult, s egy fiatalasszonyt látott, aki megkérdezte: "Vizet keres?"
Igen - válaszolta.
"Menjen lejjebb hét méterrel, oda, ahol a három páfrányt látja."
Odament, s a harmadik csákánycsapásra oly erős vízsugár tört elő a földből, hogy lefröcskölte. A három páfrány eltűnt. Körülnézett a fiatalasszony után, azonban az is eltűnt. Azt gondolta, biztosan a többi zarándokkal az oltárnál imádkozik.
Mikor elkészült a forrással, elindult a fiatalasszony megkeresésére, hogy elújságolja neki a jó hírt. Érdeklődött a zarándokoknál, hogy látták-e? Leírta nekik, hogy kb. 16-17 éves volt, szürke ruhában, kék fejkendővel. Szemei csodálatosan szépek voltak. Az asszonyok azonban nem látták őt.
Ez a férfi már meghalt, de azóta még két forrás fakadt ezen a helyen, és vizükkel kapcsolatban csodás dolgokat beszélnek.

Képek a jégben

Többször megesett, hogy a hazavitt víz megfagyott az üvegben, és különféle képek keletkeztek benne. Konecna Ágnesné üvegében a Boldogságos Szűz Mária képe alakult ki a jég közepében. Elment, és megmutatta a kommunistáknak. Azok csak fejüket csóválták. Megolvasztották a vizet, s ismét megfagyasztották. Most egy kehely és ostya képe alakult ki benne. Arra gyanakodtak, hogy az üveg alakja miatt keletkezett a kép. Rendes vízzel töltötték meg az üveget, s megfagyasztották. Most semmiféle kép sem látszott.
Hromekné üvegében (mindkét asszony Gross Bilowitzban lakik) egy szentségtartó képe alakult ki ragyogó sugarakkal. Az emberek csodájára jártak, s azt mondták, ilyen szépet még sose láttak.
1964. január 24-én az egyik üveg megfagyott vizében valaki a jelenések hegyét látta, fölötte a kehellyel és szép ezüstkereszttel annak közepében. Egy másik üvegben pedig órát látott, amely tizenkettő előtt öt percet mutatott. Ez annak a jele lehet, hogy nagyon közel állunk az ítélet órájához.
1964. február 7-én az üvegekben két kehely látszott, egy ostyához hasonló ezüstös koronggal.
1964. március 5-én három üvegben a következő képek alakultak ki:
az elsőben a Szeplőtelen Fogantatás jelent meg összetett kezekkel, koronával fején, egy sziklán állva és gyönyörű fénytől övezve.
A második üvegben is a Boldogságos Szüzet látták, de sötétebb köpenyben, összetett kezekkel, fénysugarakat árasztó szívvel, és fején koronával. Egy kerek talapzaton állott.
A harmadik üvegben a jelenések hegyét látták teljes szépségében. Amikor pedig a víz nem volt megfagyva, a rózsafűzért látták benne.

Az önzők büntetése

1963. október 28-án egy másik asszony üvegében is kialakult a Szűzanya képe, amint sziklán állt. Sokan felkeresték a faluból, és mindnyájan látták a képet. Mária felett a nap ragyogott, a háttérben pedig hegyeket, sziklákat és erdőket lehetett látni. Többször meg olvasztották és újrafagyasztották a vizet más-más üvegekben, hogy ellenőrizzék, nem csalásról van-e szó, s a kép mindig újra kialakult.
Három napig jártak már csodájára, amikor a rendőrkapitány megtiltotta az asszonynak, hogy tovább mutogassa az üveget. Az nem is merte többé megmutatni másoknak, sőt azt hazudta, hogy az üveg a papnál van. December 8-án ez az asszony megint elment a jelenések helyére, s megtöltött egy üveget vízzel, de mielőtt hazaért, az üveg szétpattant, és a víz kifolyt. Mikor pedig otthon elővette a régi üveget, s az asztalra tette, az is magától szétpattant, és a víz kiömlött belőle. Ez volt a büntetése azért, mert a csodálatos képet nem mutatta meg a további érdeklődőknek.
1968. májusában egy fiatalember hatalmas vizesüveggel ment a kegyhelyre, hogy a falubeliek számára vizet hozzon. Mivel sokan voltak, órákig kellett várnia, míg rákerült a sor. Amikor már majdnem megtöltötte üvegjét, egy öreg, beteges anyóka ingadozva odament hozzá és kérte, hogy engedje őt a forráshoz. Ő azonban elutasította: "Én is sokáig vártam, Önnek is be kell állnia a sorba, és várni, míg sorra kerül" Nagy keservesen hazacipelte a hatalmas üveget, s örömmel tudtára adta az embereknek, hogy jöhetnek a vízért. Amikor azonban az emberek megjelentek, nagy sajnálkozással tudatnia kellett velük, hogy a víz nyomtalanul eltűnt az üvegből. Erre bevallotta, hogy mily szeretetlen és goromba volt az anyókához. Nyilván emiatt büntette meg az Isten.

Megtérés

Egy őrmester elment a forráshoz, s ott gúnyolódott, és indulatosan kiáltozott. Erre hirtelenül elsötétült minden, és egy víztartály leírhatatlan erővel szétdurrant. A félelemtől mindenki a földre hullott, és rettegve imádkoztak, és kiáltozták egymásnak: Itt a világ vége! Ekkor fény jelent meg felettük, és benne feltűnt az üdvözítő. Csak néhány pillanatig látták, de ez elég volt arra, hogy a gúnyolódó azonnal megtérjen. Ott helyben megígérte, hogy gyermekeit vallásos nevelésben fogja részesíteni, és a történteket nyilvánosan el fogja ismerni.


GYÓGYULÁSOK


Tekintve, hogy a kommunista országban az orvosok nem mernek tanúskodni csodásnak látszó gyógyulások mellett, az Egyháztól pedig nagyfokú közreműködést kíván meg az állam, érthető, hogy szó sem lehet a gyógyulások részletes és kellőképpen igazolt leírásáról. Sőt néha még a szereplők nevét is tanácsos elhallgatni. Ezért csak röviden említünk meg néhány rendkívüli gyógyulást.
Egy Prágában működő orvos elvitte Turzovkára 15 éves leányát, aki születése óta vak volt. A leány ivott a forrás vizéből, és azonnal látott. Prágában az orvos boldogan mutogatta leányát kartársainak. Azok előzőleg nem tudtak segíteni a leányon. Most azt tanácsolták neki, ne beszéljen róla, ha nem akarja elveszteni állását. Az apa azonban Mária iránti szeretetből nem volt hajlandó hallgatni, és ma - ahelyett, hogy híres prágai orvos lenne - vasúti munkás, öröme és hálája azonban határtalan.

Pittner Paula, egy osztrák asszony Semmeringből, 1965. október 19-én a Turzovkai víz használata után meggyógyult a fájdalmakból és görcsökből, amelyeket inaiban érzett. Most megint gyakorolni tudja szülésznői hivatását. Hálából évente elzarándokol Turzovkára. 1967. március 24-én mások tanúsága szerint mezítláb ment a mély hóban, és letérdelt a jelenés helyén az oltárnál. Két óráig tartózkodott ott. Csak akkor húzta fel harisnyáját és cipőjét, mikor lejött a hegyről.

Egy másvallású apának 12 éves leánya már régóta teljesen megbénulva a kórházban feküdt. Az orvosok gyógyíthatatlannak minősítették. Ismerősei ajánlották neki a Turzovka-i vizet. Nagy hittel elment Turzovkára, hozott vizet, és megitatta gyermekével. Nemsokára a leányka egészségesen felkelt. Az orvosok félévig még vizsgálat alatt tartották, utána azonban megállapították, hogy teljesen meggyógyult.

Voitas Szaniszló, 28 éves, négy gyerekes apa, hitetlen volt. Munkája közben gázmérgezést kapott, ami agysérülésre vezetett. Agyoperáción ment keresztül, de állapotát reménytelennek tartották az orvosok. Nővére hozott neki vizet Turzovkáról, s többször inni adott neki belőle. Az eddig beszélni sem tudó beteg hirtelenül meggyógyult, és mikor az orvosok megvizsgálták, mint teljesen egészségeset bocsátották el a kórházból. Hitét is visszanyerte.

Egy fiatalasszony, Loukotova Mária, a Morvaországbeli Rasovból 1968. február 5-én műtéten ment keresztül, amely után mindkét veséje felmondta a szolgálatot. Az orvosok nem tudtak rajta segíteni. Kérésére férje vizet hozott neki Turzovkáról, amelyből naponta ivott. A nyolcadik napon teljesen meggyógyult.

1967. pünkösdjén négy gyógyulás történt: egyvalaki megszabadult az ördögi megszállástól, egy süketnéma és két béna meggyógyult.

Egy hitetlen őrmester gyermeke vakon született. Turzovkai vízzel nedvesítették meg szemét, mire meggyógyult. Az apa azonnal megkereszteltette, belépett a katolikus Egyházba, és hivatást változtatott. A morvaországi Mistekből származott.

Egy tízéves kisleány egyik karjára megbénult. Az orvos szerint húszéves korában majd segíthetnek rajta műtéttel. Apja elvitte őt Turzovkára, a forráshoz. Két hét múlva a leány már át tudta ölelni apját. Bénasága megszűnt. Az apa sírt örömében.

Egy férfinek gégefőrákja volt. Elment a kegyhelyre, és leült a forrás mellé. Az asszonyok biztatták, hogy igyék a vízből. "De én nem tudok inni ..." - mondta. Azok azonban erőltették, hogy próbáljon meg egy keveset inni. Adtak neki egy pohárral. Utána megivott egy második, harmadik pohár vizet. Nagyon jól érezte magát, de hirtelenül megéhezett. Az asszonyok adtak neki enni, s nagy étvággyal mindent megevett. Másnap kora reggel visszatért egy nagy zenekarral, s Mária-énekeket játszatott velük hálából gyógyulásáért.
Egy fiatal apa négyéves vak leányával ment Turzovkára. Amint megmosta szemét a forrás vizével, látott. Az apa nagy örömmel ment haza. Később megváltoztatta munkahelyét. Ostravából való.

Egy öreg házaspár elzarándokolt Turzovkára, hogy az Istenanya segítségét kérje. A férfinek mindkét kezén nagy nyitott sebek tátongtak, amelyeken az orvosok nem tudtak segíteni. Felesége vizes borogatást tett rájuk. Másnapra meggyógyultak sebei, s erre hálából ismét felkeresték a kegyhelyet.

Egy hitetlen férfinek, aki egész életében a pártot szolgálta, csontszú keletkezett egyik lábában, s az orvos nem tudott segíteni rajta. Turzovkai vizeskötést tettek rá, és hamarosan meggyógyult. Megtért, és kilépett a pártból. Hálából rendszeres zarándoklatokat szervez Turzovkára.

Egy orvos elvitte már tíz éve ágyban fekvő feleségét Turzovkára. Kis kocsiban húzta fel őt a hegyre egy kollégájának segítségével. Nem szívesen tette, de felesége állandóan kérte őt, hogy vigye el Turzovkára, mert ő ott meggyógyul. Mikor a forráshoz értek, azt mondta neki férje: "Látod, most teljesült kérésed. Itt vagy, és mégsem gyógyultál meg." Az asszony így válaszolt: "Ha azt akarod, hogy meggyógyuljak, térdelj le, és imádkozzál érte!" Nem akart ellentmondani neki, megtette. Abban a pillanatban felesége mélyen felsóhajtott. Férje felé nyújtotta kezét, s az ő segítségével felállt. Többé nem volt szüksége a kiskocsira. Segítség nélkül jött le a hegyről, s amint hazaért, egyenesen a plébánoshoz ment, hogy elmondja gyógyulását.

Egy asszonynak visszerei megnyíltak, és erősen gennyedztek. Az orvosok semmit sem tudtak tenni érdekében. Állandóan ágyban feküdt, férje végzett minden munkát a házban. Amint azonban meglocsolta Turzovkai vízzel, a sebek begyógyultak. Munkáját azóta rendesen tudja végezni..



RENDKÍVÜLI MÁRIA-SZOBOR


Lasák Alajos már 14 éves kora óta az urxi szénbányában dolgozott, Ostrava közelében, egészen addig, míg 28 év múlva meg nem támadta tüdejét a bányászbetegség. Azóta kis betegségi járadékán tengette életét.
1960. óta havonta legalább egyszer ellátogatott a jelenések helyére, s néha az egész éjszakát imában töltötte. Valami ellenállhatatlanul vonzotta őt a hely felé.

A parancs

1964. júniusának első napjaiban részesült az első látomásban. A jelenések helyén egy nagy kereszt volt, Krisztus töviskoronás képével. Alajos feleségével és sógornőjével együtt a kereszt közelében térdelt, míg más zarándokok a tőlük balra lévő oltárnál imádkoztak. Mindhárman ugyanabban a pillanatban látták, hogy vér csorog végig Krisztus alakján, és haja alól is vér szivárog ki. Alajos azt is látta, hogy Jézus hátrahajtotta fejét, kinyitotta szemét, majd ismét lekonyult a feje. Ez háromszor megismétlődött. Ekkor Alajos szeme megtelt könnyel, úgyhogy többé nem látott semmit sem. Felesége hangosan kezdett imádkozni, mire a többi zarándok is felfigyelt és odament. De ők valószínűleg semmit sem láttak, egy fiút kivéve, aki azt állítja, hogy látta Jézust vérezni. Ez délután két óra tájban történt.
Másnap reggel hat órakor Alajos felesége munkába ment a közeli fűrészmalomba. Alajos otthon imádkozott a Mária-kép előtt, amely hasonlított a jelenések helyén lévő képhez. Ima közben mintegy eszméletét vesztette, és lélekben a jelenések hegyén találta magát, a keresztet azonban nem látta. Ehelyett kb. három lépésre előtte, fél méterrel a föld felett lebegve megjelent előtte az Istenanya. Teljes szépségében állt ott, hófehér ruhában, kék övvel. Egyenesen Alajosra nézett és ezt mondta:
"Amit látsz, te fogod elkészíteni. Amint elkészültél vele, átadod a hívőknek. Ne félj, én segíteni foglak. Még az arcról is én fogok gondoskodni."
Erre Mária eltűnt, és én egy más országban találtam magamat, amelyet sohasem láttam - folytatja Alajos beszámolóját. - Körülnéztem, s jobboldalamon megláttam a Boldogságos Istenanyát, három nő társaságában. Nem szólt semmit.
Hirtelenül észrevettem egy embercsoportot, amelyben világiak és katonák voltak. Hangosan beszéltek, de egy szót sem értettem belőle. Észrevettem, hogy a megkötözött Jézust vonszolják. Utána három egymásutáni jelenetet láttam a Szenvedésből, amint azokat az evangéliumok leírják egészen addig, míg három férfi leveszi Jézust a keresztről, és a sírba helyezi. Isten Anyja a három asszonnyal együtt mindvégig jelen volt. Én egész testemben remegtem.
Amikor magamhoz tértem, kiderült, hogy négy órán keresztül térdeltem ott. Még mindig remegtem, és alig volt erőm ahhoz, hogy egy székre üljek. Egész testem sajgott a fájdalomtól, és lekem is, mintha csak nekem is részem lett volna Jézusnak és Anyjának szenvedéseiben.
Délután két órakor feleségem hazatért a munkából Én azonban képtelen voltam a beszédre. Azt hitte, rossz híreket kaptam, mint négy éve, amikor egyik fiam gyári szerencsétlenségben meghalt. Estére azonban visszanyertem erőmet, s elmondtam feleségemnek, hogy mit tapasztaltam, s hogy egy szobor elkészítésére kaptam megbízást. Megígértettem vele, hogy erről senkinek sem szól. Mivel feleségem is tudta, hogy én egyáltalán nem értek a szoborfaragáshoz, nem esett nehezére a titoktartás. Nem akart nevetségessé tenni mindenki előtt. Én sem tudtam, mit kezdjek, hiszen sem szerszárnom, sem anyagom nem volt a faragáshoz.

Segítség érkezik

Másnap azonban egy földim, Weiss Mihály, aki asztalos volt, felkeresett. Valahogyan megérezte, hogy segítségére szorulok. Kérdezősködött, és én elmondtam neki nehézségemet. Megígérte, hogy majd ad nekem szerszámokat és anyagot is. Ez felbátorított.
Én azonban még mindig úgy éreztem, hogy nem bírok eleget tenni a megbízásnak. Ezért megint elzarándokoltam Turzovkára. Amikor megérkeztünk egy idős férfi várt már ránk. Kozaniak Valentin volt a neve. Ezzel fogadott: "Van köztetek valaki, aki szobrot fog faragni a Turzovkai Szűzanyáról" Meglepődve kérdeztem: "Ki mondta ezt neked?" Ő folytatta: "Ne kérdezősködj, hanem kövess!" A kereszthez vezetett, amelynél előzőleg feleségemmel és sógornőmmel imádkoztunk. Azt mondta, vigyem haza az eredeti kereszt félig elszenesedett csonkját, amelyet a hívek az új kereszthez erősítettek és szinte ereklyeként tiszteltek. Annak anyagából faragjak egy kis keresztet és egy szívet, s ezeket helyezzem el a Mária-szobor belsejében, amelyet faragni fogok.
Minden jelenlévő örömmel üdvözölte az ötletet, én pedig megígértem, hogy teljesítem kívánságukat. Mindjárt eltávolították a csonkot a kereszttől, és hazavittük az autóbusszal, amellyel jöttünk.

A szobor elkészül

Weiss Mihály kerített fát a szoborhoz. Kettévágta és mélyedést vájt benne, amely majd befogadja a kereszt fájából készített kis keresztet és szívet. Miután ezek elkészültek, el helyeztük őket az üregben, Mihály pedig összeenyvezte a két részt. A régi keresztfa megmaradt anyagából Mihály apró kereszteket csinált, amelyeket a zarándokok között osztott szét.
Két hónapba telt, mire elkészültem a szoborral, 1964. novemberére, 61 éves voltam akkor. Néhány hivatásos szobrász eljött megnézni a szobrot. Tekintve, hogy nekem semmi képzettségem sem volt szoborfaragáshoz, hihetetlennek találták, hogy ennyire rövid idő alatt ily jól el tudtam készíteni."



Lasák Alajos sokat szenvedett mind betegségétől, mind az emberek rágalmazásától. Azt fogták ugyanis rá, hogy a szobrot pénzéhségből készítette. Egyszer megjelent neki a Szűzanya, szenvedései közben, de ahelyett, hogy csökkentette volna szenvedését, csak arról biztosította, hogy még több szenvedés vár rá. 67 éves korában halt meg, 1970. január 27-én, 11 nappal azután, hogy a fenti beszámolót valakinek elmondta. Jelenleg Hultsinban van még, Lasák házában, mivel egyelőre nincs templom a kegyhelyen, ahol elhelyezhetnék. A szobrot sokan felkeresik, egyesek sírni is látták, mások megtértek, vagy csodás kegyelmekben részesültek vele kapcsolatban.


Máriás menet



Útirány


Ha valaki el akar látogatni Turzovkára, az útirány nyugatról: A varsói expresszel: Prága - Ostrava - Cadca. Délről: Bécs - Bratislava - Piestany - Trencin - Zilina (átszállás) - Cadca. Cadca-ról helyi vonattal még 15 km-re van Turzovka. Ennek két állomása van. A "Turzovka Megálló"-nál kell leszállni. Onnan indul a hegyre vezető út.


Imprimi potest John Ádám, S.J.
V.Provincialis

Nihil Obstat Elmer G. Reisz, S.J.
Censor Deputatus

Imprimatur 12.aug.1971. James P.Mahoney
Vicar General, Archdiocese of New York


Forrás: A Turzovkai jelenések. Testvéri Szolgálat K. Alapítvány. 2501 Esztergom, Pf. 252. T.:06 (33)314376

E-könyv letöltése


Vissza a tartalomhoz | Vissza a Fő menübe