Jelenések

Keresés

Ugrás a tartalomhoz

vassulafo

JELENÉSEK ÉS ÜZENETEK > jelüznet

VASSULA RYDEN
/René Laurentin írása 1991./



Vassula 1942. január 18-án született Egyiptomban, görög szülőktől, és a FAO egyik alkalmazott jávai kötött házasságot. Férje karrierje vitte őt egyik országból a másikba: tizenhat évet töltöttek Afrikában (Sierra Leone, Etiópia, Szudán, Mozambik, Lesotho), majd néhány évet Bangladeshben. Ma Vassulának két felnőtt fia van*

Orthodoxnak született. Gyerekkorában volt egy álma, amelynek ma számára prófétikus értéke van. Szűz Mária készítette őt fel a Krisztussal való misztikus házasságra. Erről az álomról azonban szinte teljesen megfeledkezett. Vassula a felsőbb társadalom művelt, sikeres asszonya volt, számos társadalmi kapcsolattal; tehetséges festő, Bangladesh teniszbajnoka. Számára azonban ma mindez csak korábbi életének egy része attól a naptól kezdve, hogy 1985 novemberében Bangladeshben meglátogatta őt őrangyala, és üzenetek által előkészítette küldetésére. Ellenállhatatlan erő mozgatta kezét az üzenetek leírására. Később maga Krisztus vette át kezének mozgatását, akinek hangját megtanulta meghallani. Ma egyedül Neki él és négy-hat órát imádkozik naponta. Beszélgetésük alkalmával kapja üzeneteit.

Szőke hajával keretezett arca mély békéből fakadó, harmonikus egyensúlyt tükröz. Tökéletes mértéktartását, diszkrécióját és szerénységét nagy belső biztonság kíséri.
Vassula sohasem kapott vallásos nevelést. Az üzenetek, amelyeket leír, túlmutatnak rajta. Bár orthodox családból származik, harminc év leforgása alatt (1955-1985) be sem tette lábát templomba, az olyan társadalmi kötelezettségek kivételével, mint a temetés és az esküvő. Ez a magánkinyilatkoztatás teljes megtérést eredményezett nála. Már semmi mást nem keres, mint hogy újra egyesüljön Jézussal az örök életben, amely már az ő élete.

Tudatában van korlátainak, azoknak a korlátoknak, amelyek minden magánkinyilatkoztatásra jellemzőek, és a látnokok személyiségéből fakadnak: az eszköz tulajdonságainak befolyása alatt állnak. Nem rendelkezik tanítói, sem más hivatalos tekintéllyel, csak az üzeneteket kísérő ragyogás az ő sajátja. Ez az üzenet valamivel többre hivatott, mint a többi; az olvasóra van bízva, hogy megítélje. Vassula nyitott a kritika felé, és mindenről beszámol annak, aki őt vezeti: Krisztusnak és lelki vezetőjének is, aki a második kötet előszavát írta.



*Vassula, aki orthodox vallású, először 1966 novemberében kötött házasságot egy evangélikus férfivel, görögkeleti templomban, Lausanne-ban, Svájcban. 1980. november 26-án Svédországban polgárilag elvált. 1981. június 13-án kötött újabb házasságot a svéd, evangélikus Per Rydennel.
1985-ben történt megtérése után azonban, abból a rendkívüli kegyelemből fakadóan, amelynek kiáradása akkor kezdődött, kételyei támadtak állapotával kapcsolatban. Ezért a görögkeleti vallás szabályai szerint rendezte állapotát, és 1990. okt. 31-én, a lausanne-i görögkeleti templomban házasságot kötött Per Rydennel.




Az üzeneteket Vassula úgy kapja, hogy leíratja vele az Úr
természetfölötti vezetéssel, fenséges kézírással - amely különbözik a sajátjától.


Sokan, köztük Vassula is, kérdezték már, hogy vajon ez Jézus kézírása? Jézus azt felelte, hogy nem az övé, akkor ugyanis tökéletes lenne. Az írás előtt Ő mindig szól Vassulának ily módon: "Vassula engedd meg Nekem, hogy használjam a kezed", vagy esetleg így: "figyelj és írj......". Mint sok szent misztérium esetében, ezt nem könnyű teljesen megérteni, de esetleg sokaknak segít, ha áttekintjük azokat a megfigyeléseket, amelyeket Vassula és O'Carroll atya tett különböző alkalmakkor. Vassula két különböző módon szokta az Úr üzeneteit kapni. Az egyik, amikor hallja és leírja pontosan a szavakat. A másik, amikor az Úr egyfajta "világosságot" vagy megértést ad azzal kapcsolatban, amit közölni akar. Ezt aztán ő megpróbálja szavakba önteni legjobb tudása szerint. Mindkét esetben, írás közben a kezét vezeti az Úr lassan és méltóságteljesen, ahogy azt Jézus szereti. Vassula megmutatta az Úrnak, hogy ő gyorsan is le tudja írni az üzeneteket a saját kézírásával, de Jézus ezt a módot szereti, amelyben kétségbevonhatatlan az Ő jelenléte. Így Ő közvetlenül is benne van az írásban amellett, hogy Ő a Szerzője.
Ezzel kapcsolatban Father O'Carroll atya a következő megállapítást teszi:... "Mások, mint Maria Conception de Armida, Adrienne von Speyr és, Svédoszági Szent Birgitta is írtak az Úr diktálása nyomán. Vassula esete abban egyedi, hogy a keze közvetlenül vezetve van. Ilymódon szinte felvétel készül Jézus Krisztus személyes megtapasztalásáról, azzal, hogy Ő is bele van vonva az írás fizikai folyamatába. Vassula így írja le ezt a jelenséget: a keze elragadtatásba esik, ahhoz hasonlóan mint amikor egy látnok a teljes testi elragadtatás vagy eksztázis állapotában van. A személy tudatánál van, de érdektelen számára a közvetlen környezete, mert teljes figyelme Isten vagy Áldott Édesanyánk szent jelenlétére irányul. Vassula hiszi, hogy az ő írását megszenteli az Úr jelenlététe, és amikor megérint minket Isten szentsége, akkor minden magasabb szintre emelkedik bennünk, mint amire saját erőnkből képesek volnánk. Ezen a módon Jézus egy további vizuális segítséget ad nekünk a Tanítás mellé, nevezetesen azt, hogy valahányszor megengedjük neki, hogy használjon minket, és próbáljuk megérezni a jelenlétét, az eredmények messze felülmúlják azt, amire a saját szerény erőnkből képesek lennénk. Az Úr azt mondja nekünk: "Én vagyok a szőlőtő és ti a szőlővesszők."



ÜZENETEK





Következik egy részlet Rene Laurentin atya
és Vassula közötti beszélgetésből 1989-ből



A teljes interjú itt olvasható ...


Laurentin: Ez már nem is az ön kézírása, ez másvalakié. És bár az ön keze írta, a grafológus mégse merné azt mondani, hogy ugyanaz a személy írta mindkettőt (lásd a grafológus, J.A. Munier elemzését.)

Vassula: Igen, de Jézus megmondta, és világosan meg is mutatta, hogy ez a kézírás nem automatikus írás, aminek sokan tartják. Egy nap azt mondta:

"Ma saját kézírásoddal írod az üzenetet, azért, hogy azok, akik nem értették meg igazán ezt a kegyelmet, amelyet neked adok, megértsék, és tudomásul vegyék, hogy ezenfelül azt a kegyelmet is megadtam, hogy meghalld hangomat. Engedd meg nekem, hogy ma csak diktáljak neked. Figyelj, és írj!"


Ekkor Vassula megmutatta jegyzetfüzetét ott, ahol a kézírás megváltozik a többi üzenetéhez képest. Az ő saját, kicsi betűs, finom írása így kezdődik: "Vassula, a napok meg vannak számlálva. ... "

Ez az üzenet két oldalon keresztül Vassula szokásos, saját kézírásával folytatódik, és így fejeződik be:

" ... Ezt mindazokért tettem, akik azt hiszik, hogy miközben mozgatom kezedet, te nem hallod és nem érted, hogy én, az Úr ihletlek téged írásra. Most pedig folytassuk, Vassulám, olyan módon, ahogy én szeretem."

És újra megjelenik a nagyalakú kézírás:

"Fogadd békémet, légy éber!"

Nem, Vassula nincs robotszerű, mechanikus függő viszonyban. Ő nem irányított, hanem ihletett. Teljes közvetlenséggel fejezi ki magát. Szabad, nyugodt és boldog. Több benne a befogadás, mint a függőség. Nincs szó semmiféle kényszerről, sokkal inkább a szeretet elfogadásáról. Megkértem, hogy magyarázza ezt meg nekem.


L: Az üzenetek esetében az ön keze az, ami mozog, vagy hallás utáni diktálás történik?

V: Diktálást kapok.

L: De ön azt mondta, hogy a kezét bizonyos módon mozgatták!

V: Igen, egyidejűleg mindkettő. Eleinte Jézus diktálás nélkül vezette kezemet. Egy napon azután így szólt hozzám: "Szeretném, ha megtanulnál hangomra figyelni, a belső hangra." És hat hét alatt megtanultam meghallani hangját. Szóról szóra diktált. Időnként előfordulnak olyan szavak is, amelyeket nem ismerek. Ezeket meg kell keresnem a szótárban.

L: Vannak még az angol nyelvben is olyan szavak, amelyek nehézséget okoznak önnek?

V: Igen, van néhány szó, amelyet nem ismerek. Más alkalommal Jézus egy egész bekezdést mond nekem egyszerre, és sietnem kell, hogy leírjam, mielőtt elfelejteném. De ha mégis elfelejtem, emlékezetembe idézi azt a szót, amelyet kihagytam. Egy napon felszólított, hogy gyónjak meg. Ellene voltam. Ki akartam radírozni a megkezdett mondatot, de Ő megállította kezemet. Mintha ceruzám leragadt volna egy ponthoz. Másik kezemmel akartam segíteni, azzal, amelyik szabadabb volt. Ekkor a ceruza kifejezetten megfordult a kezemben, ugrott egyet, kezemet pedig mintha visszadobták volna.



A kézírások különbözősége jól látható. Amikor diktálásra ír Vassula, akkor nagyobb betűkkel ír, igen hosszú betűkkel. Amikor magának jegyez fel, kiemel, vagy megmagyaráz valamit, olyankor saját kicsi, finom, törékeny betűivel ír. Emellett mindent kétszer ír le. Először gyorsan lejegyzi, azután elhagyva minden személyes vonatkozást, újra leírja az egészet, sokkal gondosabban.



V: Amikor újra leírom, Jézus kijavít engem.

L: A szavak közé ön időnként szíveket rajzol, sok szívet.

V: Ezek a Szent Szívet jelentik.

L: Ezt is sugallatra teszi?

V: Igen. Más alkalommal halat rajzoltam (Krisztus szimbólumát.)

L: Ön az imént azt mondta, hogy Isten egyszerre természetfeletti és közeli, imádandó és közvetlen. Hogyan egyezteti össze ezt a kettőt?

V: Kezdetben ülve írtam. Most úgy írok, hogy egy kis asztal előtt térdelek szobámban, ahol sok ikon van. Kezdetben nem térdeltem le, amikor azonban igazán megértettem az üzenetet, tudatára ébredtem Krisztus nagyságának is. Így szólt hozzám: "Nem érdemlek én ennél többet?" Azóta térdelek.

L: És mennyi ideig?

V: Négy, vagy néha hat órán át. Négy órát reggel és kettőt délután.

L: Azt akarja mondani, hogy ezalatt csak ír? Vagy imádkozik és kérdez Tőle valamit?

V: Igen, mindenről beszélek Vele. Azt mondta, ne tegyek egyetlen lépést sem anélkül, hogy megkérdezném Őt: "Jöjj hozzám, kérd tanácsomat, és felelek neked."

1988 óta Vassulát 60 országba hívták meg, és több mint 800 találkozót tartott. Fáradozásáért nem részesül tiszteletdíjban vagy juttatásban. Könyveit eddig 40 nyelvre fordították le. Ezek olyan egyszerű és közvetlen nyelven íródnak, hogy bármely korosztály számára könnyen érthetők. Ugyanakkor tartalmuk olyan gazdag és mély, hogy kiváló teológusokat is arra inspirál, hogy könyveket írjanak az üzenetek lelkiségéről. Isten maga választotta üzenete számára az "Igaz Élet Istenben" címet.
Három alkalommal kapott meghívást, hogy az egységről beszéljen az Egyházak Világtanácsa előtt Genfben, és egyszer Romániában az "Egység és megújulás, konzultáció és a keresztény lelkiség korunkban." nevű találkozón. 1998-ban és 2001-ben az ENSZ new yorki "Béke a világban" szekciója -amely kifejezetten a zsidók és a palesztinok összebékítésén fáradozik - felkérte Vassulát, hogy ismertesse az Úr világbékével kapcsolatos üzenetét. 2001-ben az International Bridgettine Centre of Farfa (Olaszország) más szónokok mellett őt is felkérte, hogy tartson előadást az "Ökumenizmus és Lelkiség" témakörében. 2002 májusa óta több felekezet közötti találkozóra is meghívták Vassulát. Az első ilyet Dhakában tartották, melyet egy muszlim imám nyitott meg. Ezután Taipei érseke, Joseph Ti-Kan kérte fel, hogy tartson beszédet nem keresztények számára.

Vassula beszédei, amelyekben Isten mindannyiunkat megbékélésre és egységre hív, egyre ismertebbek és megbecsültebbek már a nem keresztények között is. 2003 februárjában a tiszteletreméltó Suddhananda invitálta meg dhakai kolostorába, ahol a világbékéért tett erőfeszítéseiért a Béke Arany kitüntetését kapta.

Szűzanyánk egy látomásban arra kérte Vassulát, hogy ne csak lelki táplálékot nyújtson a szegényeknek. Ezért létesül azóta egyik Beth Miriam (Mária háza) a másik után, ahol az üzenetek követői a rájuk bízott nincsteleneknek fizikailag is a gondját viselik. Folyamatban van a szegény gyerekek iskoláztatásának megoldása is ezen intézmények keretei között.
Eddig két Beth Miriam létesült a Fülöp-szigeteken, egy-egy Egyiptomban, Bangladeshben és a Szentföldön, három Venezuelában és négy Brazíliában.


A Hittani Kongregáció közleménye, 1995. október 6.


Közlemény Vassula Rydenről, 1995. október 6.
Számos püspök, pap, szerzetes és világi személy kérte Kongregációnktól, hogy tekintéllyel értékelje Vassula Ryden asszony tevékenységét, aki Svájcban lakó görög orthodox, s aki szóban és írásban olyan üzeneteket terjeszt az egész világ katolikus köreiben, amelyeket állítólagos mennyei kinyilatkoztatásoknak tulajdonít.
Az egész kérdés higgadt, figyelmes tanulmányozása, amelyet a Kongregáció abból a célból vállalt, hogy "megvizsgálja a lelkeket, vajon Istentől vannak-e" (vö. 1Jn 4,1), a pozitív szempontokon túlmenően számos alapvető elemet tárt föl, amelyeket a katolikus tanítás fényében negatívnak kell tekintenünk.
Azonfelül, hogy rá kell mutatnunk azoknak a módoknak gyanús természetére, amelyeken az állítólagos kinyilatkoztatások végbementek, alá kell húznunk néhány tanbeli tévedést, amelyet tartalmaznak.
Egyebek között kétértelmű a Szentháromság személyeiről való beszéd nyelvezete, egészen odáig, hogy az isteni személyek sajátos megnevezései és funkciói összekeverednek. Az állítólagos kinyilatkoztatások előre jeleznek egy küszöbön álló korszakot, amikor az Antikrisztus fog hatalomra kerülni az Egyházban. Prófétai kijelentés szól - millenarista modorban - arról, hogy Isten olyan végső dicsőséges beavatkozásra készül, amely még Krisztus végső eljövetele előtt bevezeti a földön a békesség és általános boldogulás korát. Továbbá előre van jelezve egy olyan Egyház közeli megjelenése, amely egyfajta pánkeresztény közösség lesz, ez pedig ellenkezik a katolikus tanítással.
Az a tény, hogy a fent említett tévedések Ryden későbbi írásaiban már nem jelennek meg, annak jele, hogy az állítólagos "mennyei üzenetek" pusztán egyéni elmélkedések eredményei.
Ezenfelül Ryden asszony, azzal, hogy görög orthodox létére rendszeresen veszi a katolikus Egyház szentségeit, számottevő megütközést vált ki a katolikus Egyház különböző köreiben. Úgy tűnik, föléje helyezi önmagát minden egyházi joghatóságnak és minden kánoni normának, s ennek következtében ökumenikus zűrzavart teremt, amely saját Egyházának sok hatóságát, lelkészét és hívét is irritálja, mert annak egyházfegyelmén is túlteszi magát.
Mivel Vassula Ryden tevékenységének negatív hatása - bizonyos pozitív szempontok ellenére - fennáll, Kongregációnk a püspökök beavatkozását kéri, hogy a hívek megfelelő információt kapjanak, és Ryden eszméinek terjesztésére egyházmegyéjükben ne nyíljon lehetőség. Végül a Kongregáció arra szólít fel minden hívőt: ne tekintsék természetfölöttinek Vassula Ryden asszony írásait és beszédeit, hogy megőrizhessék annak a hitnek tisztaságát, amelyet az Úr Egyházára bízott.
Vatikánváros, 1995. október 6.
(Az Osservatore Romano 1995. október 25-i angol nyelvű számában megjelent szöveg alapján készült, nem hivatalos fordítás.)
A közlemény később megjelent az Acta Apostolicae Sedisben is [AAS, vol. LXXXVIII, N. 12 (5 Decembris 1996), 956-957].

Levél a püspökökhöz, 2007. január 25.
HITTANI KONGREGÁCIÓ

2007. január 25.
Jegyz. sz. 54/92-24945
Eminenciás / Excellenciás Uram!
A Hittani Kongregációhoz folytonosan érkeznek kérések Vassula Rydén úrhölgy írásaival és tevékenységeivel kapcsolatos útmutatásért. E kérések különösen az 1995. október 6-i Közlemény jelentőségét érintik, valamint azokat a kritériumokat, amelyek figyelembevételével a helyi egyházaknak a Vassula Rydéntől származó írások terjesztésének tanácsosságát meg kell ítélniük.
E tekintetben a Kongregáció a következőket kívánja leszögezni:
1) Az 1995-ös Közlemény a megvizsgált írások tanbeli megítélését illetően érvényben marad (vö. 1. melléklet).
2) Ugyanakkor Vassula Rydén úrhölgy a Hittani Kongregációval folytatott párbeszédet követően megvilágításokkal szolgált bizonyos, írásaiban szereplő problematikus pontokra nézve, továbbá üzeneteinek természetére nézve is, amelyek nem isteni kinyilatkoztatásoknak, hanem inkább az ő személyes elmélkedéseinek vannak beállítva (vö. 2. melléklet: 2002. április 4-én kelt levél az Igaz Élet Istenben 10. kötetében). [A számok korrekcióra szorulnak: a levél 2002. június 26-án kelt, továbbá nem a 10. hanem a 12. kötetben jelent meg, és az azt követőkben. K.G.] Normatív szempontból tehát, a fent említett megvilágítások után, okos kiértékelést tanácsos végezni, esetről esetre, azzal a céllal, hogy a szóban forgó írásokat a hívők képesek legyenek az adott magyarázatok fényében olvasni.
3) Végül: a katolikusok részvétele a Vassula Rydén úrhölgy által szervezett imacsoportokban továbbra sem tanácsos. Ökumenikus találkozók esetén a hívőknek az Ökumenikus Direktórium, az Egyházi Törvénykönyv (215. kánon; 223. kánon 2. §; 383. kánon 3. §) és az egyházmegyei ordináriusok útmutatásait kell követniük.
Megköszönve figyelmét, nagyrabecsülésem kifejezése mellett, maradok tisztelettel őszinte híve
William LEVADA
bíboros prefektus
(2 melléklet)
A bíborosokhoz, érsekekhez, püspökökhöz
A Püspökkari Konferenciák Elnökeinek




Források: Igaz élet Istenben. Jézus beszélgetései Vassulával. II. kötet. Lélek és Élet Alapítvány. Budapest.1994.

http://www.tlig.org/hu/

http://www.hagiosz.net/?q=1995oktober6




Vissza a tartalomhoz | Vissza a Fő menübe